|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Balassagyarmat csatlakozik
"A kialakult helyzetért a pártállam vezetése a felelős.
A balassagyarmati reformkör ezért struktúra- és modellváltást
akar radikális és összehangolt politikai és gazdasági reformok
útján, az európai ,,közös ház,, és a Duna menti népek összefogása
keretében."
SZER, Földközelben:
A megyei lapok helyzete
"Idén változni látszik a helyzet. Különösen örvendetes, hogy
indul a tájékoztatási verseny, szűnőben a megyei pártújságok
egyeduralma. Vidéken is alakulnak a magukat függetlennek nevező
lapok, mint például májusban a Fejér, Komárom és Veszprém megyében
megjelenő Aréna vagy a viharsarki Dél-Kelet, illetve a Bácskapocs.
Ezek tovább színesítik a hazai sajtó palettáját, és helyt adnak az
ellenzéki szervezeteknek is, amelyek többsége még mindig nem
rendelkezik önálló szócsővel."
|
|
|
|
|
|
|
Egyházak helyzete
|
Vatikán, 1989. január 26. (Vatikáni Rádió) - Reményből élünk - ezzel a jelszóval jellemezhetnénk a mai magyarországi egyházak helyzetét. A Moszkvából elindult peresztrojka és glasznoszty hullámai egyre szélesebben terjednek. Túlhaladva az európai szocialista államokon is, elhatnak egészen Kubáig. Maga a szentatya is kiemelte január 9-én a Szentszéknél akkreditált diplomáciai testülethez szólva a közép-kelet-európai országokban történt változásokat, amelyek az emberi jogok - így a vallásszabadság - fokozottabb biztosítását teszik lehetővé. A nemzetközi sajtó naponta hoz valamilyen érdekes hírt az újabb fejleményekről. Például a Szovjetunióban is újabban számos tény jelzi, hogy a vallásszabadságnak nagyobb teret engednek. Magyarországot pedig a külföldi sajtó csaknem mindig az első helyen emlegeti, amikor liberalizálódásról, demokratikus fejlődésről van szó. A hazai magyarok azonban pesszimistábbak. Nemcsak a katasztrofális gazdasági helyzet - például az újabb áremelések - miatt, hanem éppen a peresztrojka és a glasznoszty jövőjét illetően. Ami pedig az egyházi helyzetet illeti: állami és egyházi képviselők több megnyilatkozását olvastuk a közelmúltban az állami és a katolikus sajtóban a készülő vallási törvénytervezetről, a múlt hibáiról, az újabb jó viszonyról, partneri kapcsolatokról, a dialógus és az együttműködés elmélyítéséről, főleg a magyarországi erkölcsi állapotok megjavítása, az ifjúság nevelése és humanitárius karitatív célok érdekében. Az egyházi vezetők joggal hangoztatják: az évtizedekig megnyomorított, szabadságaiban korlátozott, az úgynevezett adminisztratív eszközök durvább vagy finomabb alkalmazásával szinte megbénított egyház kész az erkölcsi segítésre, az ifjúság nevelésére, a betegek, fogyatékosok, öregek felkarolására, de engedjék élni, szabadon működni. Szűnjön meg végre a gyámkodás, a sokat emlegetett jozefinizmus, a különféle szintű hátrányos megkülönböztetés, adják meg a jogokat és a kellő anyagi támogatást is - például az adókedvezményt a katolikus iskoláknak, amelyek állami köznevelési feladatot teljesítenek, a magyar társadalom adófizető polgárai javára működnek. De hogy ne maradjunk az általánosságoknál, lássunk néhány újabb cikket, interjút, lássuk a konkrét tényeket. Röviden már hírt adtunk arról, hogy a Népszabadság december 24-i száma közli Miklós Imre államtitkár és Paskai László bíboros prímás válaszait a lap kérdéseire. A hét kérdésre adott párhuzamos válaszok egy teljes oldalt töltenek ki, ezekből válogatást közöl az Új Ember január 8-i száma. Itt is szó esik az egyházak és az állam, a hívők és a marxisták partneri viszonyáról. Miklós Imre államtitkár ezt legalább háromszor ismétli. Hozzáfűzi ezt is: legfontosabb feladataink közé tartozik, hogy jól előkészítsük a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvényt. Hogy aztán mit jelent ez a törvény - a szocialista építés perspektívájába helyezve hazai és nemzetközi dimenziókba illesztve -, az a válaszaiból nem derül ki. Valamivel többet mégiscsak mond később ez a kitétel: olyan törvényekre van szükség, amelyek a vallásszabadság garantálása mellett az állam és az egyházak közötti egyenrangú, partneri viszony jogi feltételeit is megteremti. Ezt például így is érthetjük: törvényesen kizárják az úgynevezett adminisztratív intézkedések alkalmazását, illetve jóváteszik a törvénysértéseket, helyrehozzák az ilyen túlkapásokat. Paskai László bíboros érsek válaszaiból is idézünk néhány mondatot: A megújulás megkívánja az egyházra vonatkozó törvények újrarendezését. Előkészületben van az új egyházügyi törvény, amely remélhetően megnyugtatóan rendezi az állam és az egyház közti kapcsolatot, és ezzel hatályon kívül kerülnek a ma már meghaladott törvények és rendelkezések. A megújuláshoz tartozik továbbá az egyház működési szabadságának a biztosítása is. Csak ilyen módon tudja hatékonyan munkálni azokat az értékeket, amelyek segítik a magyar társadalom fejlődését, és amelyeket a társadalmi közvélemény igényel az egyháztól. Paskai László bíboros később még megjegyzi: az egyház alapvető feladatához tartozik az emberekkel való foglalkozás, a hit tanítása és a hit szerinti életre történő nevelés, igehirdetés és a rászorulókkal való foglalkozás, karitatív tevékenység. A lehetőségek most nagyobbak és a jövőben remélhetőleg még inkább megnövekednek. Az is igaz, hogy ezeknek a lehetőségeknek a betöltésére áldozatra van szükség. Intézményeink nagy része megszűnt, és ezeket most kell újra építenünk. Az egyház számára súlyos időszakban igen sokan emigrálásra kényszerültek. Ha ez nem történt volna meg, személyi adottságaink most kedvezőbbek volnának. Elveszítettük intézményeink folyamatosságát is. Egyházunk az egyházpolitikától azt várja, hogy alapfeladatainak teljesítésében, intézményeink újraszervezésében segítsen, főleg a szerzetesrendek működésének a visszaállításával. Ugyanakkor szociális és oktatási téren, ahol az egyház társadalmilag hasznos feladatot lát el, kapja meg azt az anyagi^ támogatást, amelyben más hasonló intézmények is részesülnek - így Paskai László bíboros. Pontosan ez utóbbi kívánalomhoz kapcsolódik az a konkrét kérelem, amelyet a katolikus gimnáziumok ügyében terjesztettek be a művelődési miniszternek a két-két gimnáziummal rendelkező magyarországi szerzetesrendek tartományfőnökei. A levélváltást Megszűnik-e az egyházi iskolák hátrányos helyzete címmel a Magyar Nemzet január 14-i száma tette közzé. Lehangoló a Művelődési és Pénzügyminisztérium hozzáállása. A tartományfőnökök az 1950-es egyházügyi megállapodásokat felülvizsgáló törvénytervezet előkészítésére hivatkozva írják: fontosnak tartjuk, hogy már az előkészítő munka során és később, magában az új vallási törvényben érvényre jussanak az általunk fenntartott katolikus iskolák és az iskolafenntartó rendek sajátos szempontjai. A beadvány tehát a készülő törvényre céloz. A válasz viszont a most meglévő törvény paragrafusait idézve lényegében határozott nemet mond. A válaszból nem az a benyomásunk, hogy változtatni akarnak a jelenlegi törvényen, tudniillik a forgalmi adómentességet, visszatérítést, az egyházi iskolák tanárainak átlagfizetését, illetve az iskolákat támogatók jövedelmi adóalapjából való levonásokat illetően. A rendfőnökök pedig hangsúlyozták: alapvetően annak a ténynek a megfontolását és érvényre juttatását sürgetjük, hogy a rendek által fenntartott iskolák állami köznevelési feladatot látnak el, hiszen államérvényes végbizonyítványt adnak növendékeinknek. Ez minden más egyházi intézménytől megkülönbözteti őket. Az egyházi gimnáziumok és diákotthonok fenntartása, továbbá a tanítórendek fenntartása, utánpótlásuk felnevelése nagyrészt a hívek adományaiból történik. Vagyis olyan anyagi alapon, amelyet az általános közoktatásügyet munkájukkal, adójukkal amúgy is fenntartó és finanszírozó keresztények biztosítanak. Így ezek valójában kétszeresen járulnak hozzá a közoktatás költségeihez. Miután dr. Czibere Tibor továbbította a pénzügyminiszter-helyettes lényegében nemleges válaszát, amely - mint mondtuk - a jelenlegi jogszabályi korlátokra hivatkozik, hozzáfűzi: "Remélem, hogy az elkövetkező években az ország gazdasági gondjai csökkennek, s mód lesz méltányosabb szabályok alkotására". Majd további sikereket kívánt áldozatvállaló munkájukhoz. Tehát ismét csak reméljük. Ám nem reménykedésről van szó, nemcsak arról, hogy az illetékesek, az új vallási törvényt előkészítők ténylegesen vizsgálják felül és rendezzék, hanem változtassák meg az 1950-es megegyezés idevonatkozó paragrafusait, továbbá - még alapvetőbben - a szerzetesek működési engedélyét betiltó kormányrendeletet vonják vissza. Mert mit sem ér annak hangoztatása, hogy a Rákosi-időkben sajnos voltak adminisztratív intézkedések, kirakatperek, az egyház felszámolását célzó intézkedések, ha most, amikor új törvényeket készítenek elő, lényegében csupán az úgynevezett kis lépésekkel elért mini eredményeket akarják kodifikálni. Gyökeres orvoslásra, változtatásokra van szükség, éspedig az egyházon belül is, amint ezt Szennai András pannonhalmi főapát hangoztatta december 8-án Budapesten, az osztrák-magyar szimpóziumon. A főapát előadásának néhány gondolatát már ismertettük külföldi sajtóügynökségek jelentése alapján. Az Új Ember január 8-i száma hoz néhány részletet az előadásból, de mi most a bencés főapát megfontolásaiból inkább más részleteket emelünk ki: Kétségtelen, hogy a több évtizedes elnyomás, a megalázó intézkedések fájó emlékeket ébresztenek bennünk. Reméljük azonban, hogy egy olyan társadalmi közegben, amely önmagát akarja megújítani, s lassan arra a meggyőződésre jut, hogy a hívők erkölcsi támogatása nélkül ez lehetetlen, a katolikus egyház élenjárhat az erkölcsi megújulásban, és a hívek hitükből fakadó törekvéseit nem korlátozzák. A magyar katolikus egyház - mondta Szennai főapát - elsősorban önmagának tartozik azzal, hogy egyre határozottabb és célratörőbb lépésekkel újítsa meg önmagát. Megújításra szorul egyházszemléletünk és egyházi berendezkedésünk, teológiai és szemináriumi képzésünk, papságunk továbbképzése, a hitoktatás megújítása, a világiak intenzívebb bekapcsolása. E téren még alig történt nálunk valami, és még hosszan sorolhatnám, hogy mit kellene tennünk az egyház belső megújulása érdekében. S mivel lemaradásunk nagy, a kis és bizonytalankodó lépéseket nagyobbakká és határozottabbakká kell tennünk. A zsinat máig is kihívás, feladatokra szólít - így Szennai főapát. Természetesen mindehhez szükségesek a keretek, a szabadság és az anyagi feltételek is, amelyeket remélhetőleg a jövőben egyre jobban biztosítanak. Szennai András főapát joggal teszi fel a kérdést: ha az elkövetkező években fel nem készülünk lelkileg a tervezett pápai látogatásra, akkor annak értékjelző és értéktartósító szerepe valóban jelentős lesz-e? A lelkesedés szalmalángja mindig hamar lelohad. A diplomáciai siker sehol a világon nem hagy tartós nyomokat sem az egyházi, sem az állami előkészítők gondolat- és lelkivilágában, még kevésbé akciókészségében. Később Szennai András főapát még ezeket hangsúlyozza: sokkal több aktív kezdeményezésre van szükségünk, mint amennyit eddig felmutattunk. Különösen áll ez a fiatalokkal való foglalkozásra, akik között egyértelműen megnövekedett az igény a közösségi, de egyben bensőséges vallásosságra. A lelki megújulási igényből fakad nyomatékos kívánságunk, hogy állítsák vissza és rehabilitálják a feloszlatott szerzetesrendeket. Az igazságtalan intézkedést, a jogtalanságot csak igazságossággal és jogtisztelettel lehet jóvátenni. A magyar katolikus egyház funkciókész egyház kíván lenni a mai hazai változások közepette. Az sem kétséges, hogy a készséghez államunknak is mindent meg kell adnia, hogy egyben funkcióképesek lehessünk, s elsősorban nem financiális támogatásra gondolok - bár ez is nélkülözhetetlen -, hanem jelen akarunk lenni a társadalmi megújulást, az erkölcsi felemelkedést elősegítő (...) munkában. +++
1989. január 26., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
1989. június 4. Ekkor jelentkezett az EKA ülésén a Keresztény Demokrata Néppárt nevében (KDNP) Szakolczay György kérte az EKÁ-ba való felvételüket. Hosszas vita után döntés nem született.
MTV2 nézői telefon:
"Békés, Munkácsy M. u. 35. 1/51: Kedves TV2! Miért hasonlitják össze a zsidókat a cigányokkal?!A zsidóság müveit, intelligens és becsültesen dolgozik. Csak a vallásuk más. Nincs antiszemitizmus. Ezzel akarják most a figyelmünket a gazdasági helyzetről és egyéb másról a fugyelmünket elterelni. Cigánykérdés van, volt és lesz. Bizonyos uricigányokkal nincs baj. A többi rétegnek esetleg 2o h-a dolgozik. De a többi sefttel, és lop, 8o%-a a nyakunkon él. Akik kitalálták, hogy velünk lakjanak, azok valószinüleg nagyjövedelmű vezető emberek Kivánok nekik egy-két cigány családot.Mi a létminimum alatt élünk, ők szines tv-t néznek, videóznak, szórakoznak, a tanácsra mennek segélyért és kapnak is. A 3 szobás lakást elcseréli egy két szobásra, majd ha elfogyott a pénz, egy mégkisebbre költöznek. Ezekben a lakásokban a lakók félnek tőlük, a ház nyugalmát zavar¬ják, teljesen kihasználják a rendszertől kapott segitséget. Nem a cigányok ellen van kifogásom, hanem a viselkedésük ellen. Azt szeretném ha a vezető emberek is olyan házakban élnének, ahol lakik egy-két cigány család, akkor megismernék a magyarok istenét."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|