|
|
 |
|
 |
Interjú Demszky Gáborral
|
München, 1989. március 18. (SZER, A mai nap) - Washingtonban
meghallgatást tartott az amerikai törvényhozás helsinki bizottsága
a sajtószabadság és az információáramlás kérdéseiről. A
bizottságban helyetfoglaló szenátorok, és képviselők a jövő
hónapban Londonban sorrakerülő információ fórumra dolgozzák ki az
amerikai állásfoglalást. A kongresszus helsinki bizottságának
elnöke szerint a kelet-európai országokban az információ szerzés,
és terjesztés lehetőségei ma is korlátozottak.
A meghallgatáson kifejthette véleményét Demszky Gábor a magyar
demokratikus ellenzék ismert tagja, az AB független kiadó
társalapítója, és szerkesztője, aki egyben a Hírmondó című
független lap szerkesztője is. Washingtoni munkatársunk Csipán
Tibor meginterjúvolta Demszky Gábort.
- Gábor hogyan festetted le a mai magyar helyzetet a bizottságnak,
és mire hívtad fel a figyelmüket, hogy mire figyeljenek a jövőben,
ha értékelni akarják az információáramlás szabadságának a szintjét
Magyarországon?
- Meghallgatás volt ez, amely a kongresszusnak a tájékozódását
szolgálta. Elsősorban Sam Hoyer demokrata képviselőnek a kérdéseire
válaszolva: a sajtószabadság mai magyarországi korlátairól
beszéltem. Azt emeltem ki, hogy az 1985-ös sajtótörvényben
kidolgozott úgynevezett lapengedélyezési rendszer mindmáig
érvényben van Magyarországon. A sajtószabadság korlátjának tartom,
hogy lapengedélyért kell folyamodni a Minisztertanács
titkárságához. Ezt az engedélyezési rendszert úgy ahogy van meg
kellene szüntetni ahhoz, hogy sajtószabadságról egyáltalán
beszélhessünk. Megosztottam a szenátus és a kongresszus jelenlévő
néhány tagjával, és főleg az újságírókból álló közönséggel azt az
aggodalmamat is, hogy ugyanaz a megbízható nomenklatúra, amelyet
annak idején még a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala nevezett
ki, ül a főszerkesztői székekben. Ennek a régi gárdának a puszta
jelenléte bármikor visszafordíthatóvá teszi a magyarországi
politikai változásokat. Amíg ők ülnek ezekben a székekben, addig a
politikai útjelzőtáblák visszaforgatásét a sajtó azonnal követni
fogja.
- Gábor felmerült az a kérdés, hogy a glasznoszty korszakában
jogos-e még a szamizdat szó használata. A bizottságnak átadott
írásos dolgozatodban kiemelted, hogy a szamizdatnak a valamilyen
formában működő cenzúra nélkül nincs értelme. Szóval, jogos-e még
ma szamizdatról beszélni ?
- Ez nem egy elméleti kérdés. A beszámolómban szó volt arról is,
hogy a szamizdat lapok puszta léte nyilvánvalóvá teszi, hogy messze
vagyunk a sajtószabadságtól.
- Miért, milyen a magyar sajtó?
- Ha figyelmesen olvassuk a magyar lapokat, akkor a nyíltabb,
szabadabb beszéd mellett az is feltűnő, hogy nagyon-nagyon sok a
kiforratlan, végiggondolatlan mondanivaló, és ez az újságírók
bizonytalanságáról árulkodik. Sokan vannak még, akik nem akarják
kompromittálni magukat, inkább kivárják, hogy vajon mit hoz a jövő.
A független szervezetekkel foglalkozó interjúkban, és beszámolókban
még nagyon sok a fanyalgás. Erezhető egy bizonyos távolságtartás,
egy distancia ezektől a szervezetektől.
- Utaltál arra is, hogy a sajtószabadság kérdését az
információáramlás szabadságát és függetlenségét nem lehet a
társadalmi-, politikai-, gazdasági állapotoktól különválasztva
értékelni. Tehát lehet-e független az információáramlás, szabad a
sajtó, ha a politikailag és gazdaságilag függő helyzetben van?
- Természetesen nem lehet, no most amit itt kiemelnék az az, hogy
az új független csoportoknak, kezdeményezéseknek nincsen saját
sajtója még. Az egyetlen kivétel itt a Demokrata Fórum, amely saját
lappal rendelkezik a kéthetente megjelenő Hitellel, de egyébként a
Fidesz, és az SZDSZ tájékoztatói engedély nélkül megjelenő kis
példányszámú kiadványok. De egyébként ez a probléma általánosabban
is megfogalmazható. Az intézményesülés hiányáról van szó. Csak a
hivatalos sajtó jóvoltából, és természetesen annak kiszolgáltatva
vagyunk egyáltalán jelen a közvélemény számára. Az új
kezdeményezések, az új csoportok, pártok gyengeségére mutat az a
tény is, hogy munkahelyi-, lakóhelyi szinten is nagyon csekély a
befolyásuk. Az intézményesülés ezen a helyi szinten sem indult el
igazán. A kívánatos azt hiszem az volna, hogyha a régi gárdát a
nomenklatúra tagjait az SZDSZ-hez, a Fideszhez, az új pártokhoz
közelálló személyek váltanák fel. +++
1989. március 18., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|