|
|
|
|
Az 1956-os titkos iratok
|
(Juhász László) München, 1989. február 18. (SZER, Világhíradó) - Az 1956-os magyar forradalom méltó értékelésének fontos előfeltétele a még tisztázatlan kérdések hivatalos kivizsgálása és az eredmény kendőzetlen nyilvánosságra hozatala. Erre a feladatra vállalkozott a Pozsgay Imre államminiszter vezetése alatti külön-bizottság, amely - Grósz Károly szerint - elhamarkodottan minősítette népfelkelésnek mindazt, ami 1956. október 23-ika és november 4-ike között történt. A végső minősítéshez - úgymond - további oknyomozó vizsgálatokra van szükség. Addig érjük be azzal, hogy az első napok népfelkeléséből később ellenforradalom lett. Ezt a tételt az ÁVH- sok elleni szórványos népítélettel próbálják alátámasztani. A különös csak az, hogy Kádár János nem a forradalom első napjaiban, hanem november 2-ikán jelentette ki: "Népünk dicsőséges felkelése lerázta a nép és az ország nyakáról a Rákosi-uralmat, kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét". Márpedig a népharag nem november 2-ika után, hanem azt megelőzően sújtott le a fegyvertelen tömegre gépfegyverrel lövető mosonmagyaróvári zöldávós tisztekre, ugyanúgy, mint a Köztársaság téri pártház ablakaiból a tizenéves ipari tanulókra vadászó ávósokra. Ezt követően sehol sem történt lincselés, az országban rend uralkodott, és november 5-ikén már a termelés is megkezdődött volna, ha november 4-ikén hajnalban nem fojtja el a népfelkelést a szovjet páncélosokra támaszkodó ellenforradalom. Jó lenne, ha a kompromisszumos megfogalmazást elfogadó Központi Bizottság azt is tisztázná, hogy november 2-ika után - amikor az idézett Kádár kijelentés elhangzott - mi volt az a felkelők által elkövetett cselekmény, amely a párt megítélése szerint népfelkelésről ellenforradalomra állította át a történelem váltóját. Mindenesetre megnyugtató, hogy folyik tovább az oknyomozás, és a történelmi igazság tisztázása érdekében még a szovjet levéltárak titkos anyagába is be kívánnak tekinteni a kutatók. Ezt, a Németh Miklós által bejelentett kiváltságot időközben már a TASSZ szovjet hírügynökség is megerősítette. Bármennyire örvendetes is ez a hír, kételyeinket mégsem hallgathatjuk el. Amíg ugyanis a hazai titkos anyag - amit a sokat emlegetett fekete dobozok őriznek - hozzáférhetetlen a kutatók számára, addig Moszkvában sem várhatunk nagyobb nyíltságot. A fekete dobozok előkerüléséről mindaddig szó sem lehet, amíg a Belügyminisztériumban, a Legfőbb Ügyészségen és az Igazságügyi Minisztériumban ott ülnek azok, akik felelősek a Kossuth Lajos téri vérfürdőért és a november 4-ike utáni megtorló hadjáratért. Elképzelhető, hogy a Pozsgay vezette vizsgáló bizottság máris tudja, vagy hamarosan tudni fogja a teljes igazságot. Annak nyilvánosságra hozatalára azonban a jelek szerint még ma sem mer vállalkozni az MSZMP vezetősége. +++
1989. február 18., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|