|
|
 |
|
 |
Recski túlélő találkozó
|
München, 1989. február 11. (SZER, Világhíradó) - Miközben a Duna
pesti oldalán a párt Központi Bizottsága zárt ülésen 1956-ról
vitatkozott, a másik, a budai oldalon az 50-es évek elején
létesített recski kényszermunkatábor túlélői találkoztak. Az ítélet
nélkül koncentrációs táborba zárt rabokat - néhány kommunista
társukat kivéve - azóta sem rehabilitálták. Anyagi, erkölcsi
kártérítést nem kaptak, és a rabszolga munkával eltöltött időt nem
számítják a nyugdíj-évekbe, és eltulajdonított értéktárgyaikról
senki sem akar tudni semmit. Az 1953-ban szabadult rabok 55-56-ban
már majdnem eljutottak a jóvátételhez, Kádár János azonban újabb 32
évre eltemette Recsk emlékét, feltehetőleg arra hivatkozva, hogy az
egykori rabok kényszermunkások, gúzsba kötöttek, megkínzottak
rehabilitálása kellemetlen emlékeket válthat ki a volt őrzőkben,
ávosokban, verőlegényekben, a netán időközben magasra emelkedett
belügyi tisztekben.
A javuló politikai idők mégis lehetővé tették, hogy a volt foglyok
a múlt évben odahaza is létrehozzák érdekképviseleti szervüket. A
Recski Szövetséget, ahogyan Dr. Zimányi Tibor közgazdász, a
szövetség főtitkára tegnap az igen rossz körülmények között
megtartott közgyűlésükön elmondotta - igazukat keresve eljutottak a
magas állami és pártvezetőkhöz, Pozsgay Imréhez, Nyers Rezsőhöz,
Kulcsár Kálmán igazságügyminiszterhez.
A rehabilitáció követelése nem ütközött elvi ellenállásba, de a
gyakorlatban a megszokott halogatás, egymásra mutogatás,
mellébeszélés miatt nem sokat haladt előre. A Recski Szövetség
azonban nem csupán a nyugdíj-ügyek rendezését kívánja, hanem azt is
követeli: a parlament mondja ki a törvénytelenségek elítélését, és
adjon garanciát arra, hogy ezek a törvénysértések ne ismétlődjenek
meg. Javasolják, hogy az egykori recski haláltábor területén
állítsanak emlékművet a sztálinizmus magyarországi áldozatai
tiszteletére.
Az utóbbi időben a magyarországi sajtó, tömegkommunikáció,
filmművészek nyíltabban, támogatóan foglalkozik a recskiek ügyével.
Éppen a napokban adták át a filmszemlén Gyarmati Lívia és
Böszörményi Géza Recskről készített alkotásának a dokumentumfilmek
fődíját. Ez nem feledtetheti el, hogy a volt foglyok többsége
bizony már idős, nem egészséges ember, aki nehezen tud
szembeszállni a hivatalok packázásaival.
Tömegesen kapják a fenyegető, névtelen leveleket. Szükséges lenne,
hogy a volt recskiek ügyét valamennyi alternatív és demokratikus
szervezet is magáévá tegye. +++
1989. február 11., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|