|
|
 |
|
 |
A Magyar Szocialista Párt kiáltványa (1. rész)
(OS)
|
1990. január 19., péntek - Honfitársaink
Veszély fenyegeti a
békés átmenetet: önös érdekek kerekednek a nemzet érdekei fölé.
Szítják az indulatok tüzét. Félő, hogy a szabad választások nem
lesznek igazán szabadok, nem teremtenek igazi társadalmi békét. A
szélsőségek kerülnek felszínre és közvéleményformáló hatalomra,
miközben a társadalom józan erői erőtlennek mutatkoznak a
szélsőségekkel szemben. Veszélybe kerül a gazdasági fellendülés
lehetősége.
Ma egységbe szólítanak minden erőt, úgymond a szocializmus
ellen. Vannak eszmék, melyeket csak csorbítani lehetett,
megsemmisíteni nem: a szabadság, az igazságosság, az egyenlőség,
szolidaritás eszméjét. Ha ezek elvesznek, nem a szocializmus vész
el, hanem minden, ami a magyar nép és Európa történelmében haladó.
Roppant súly nehezedik a közvéleményre. Hisztérikussá fokozódik
a követelés, hogy vessenek el mindent, ami Magyarországon 1945 óta
történt. A vádlottak padjára ültetnek egy korszakot, melynek bűnei
valóban megbocsáthatatlanok, azért is mert megcsúfolták az
eszményeket. Ám mi nem a bűnök örökösei vagyunk, hanem az
eszményeké. Tudjuk, ezt bizonyítani kell és mi készen állunk rá
Petőfi, Ady, József Attila szellemében.
Miközben a szélsőségesek emberi jogokról, szabad választásról,
tiszta demokráciáról szónokolnak, meghirdetik a kollektív
felelősséget is. Újra felbukkan a ,,vérvád,,, a csaknem egymilliónyi
korábbi párttag, a náluk is sokkalta több rokonszenvező ellen. Nem
magunkat védjük, az országot, amely kínt, keservet és verítéket
ontott azért, hogy Magyarország elől legyen a szocialistának
nevezett táborban, a jólét, a szabadság, az emberi jogok terén.
Az ország szabad választásokra készül. A demokrácia nemcsak
törvény és szabály, hanem humánus magatartás, kiegyensúlyozott
lelkiállapot és félelem nélküli élet is. Nem utolsó sorban a másként
gondolkodással szembeni türelemé, az ellenvélemény tiszteletéé. Mi,
a demokratikus átalakulás érdekében ültünk le a nemzeti
kerekasztalhoz a társadalom különböző szervezeteivel. Mindent
megtettünk azért, hogy közös megállapodásaink törvénnyé váljanak. Ez
nem dicsekvés és nem előjog, : a kötelességünk volt. Ne vonják
kétségbe a tisztességünket.
Embert és tisztességet próbáló hosszú hónapok várnak ránk.
Beleroskadunk adósságainkba, s még inkább adósságtudatunkba, melyet
most már világvég hangulattá festenek. Nem a nehézségeket akarjuk
eltitkolni, nem az elkerülhetetlen intézkedésekkel akarunk
szembeszállni. Az ellen emelünk szót, hogy nemzethalállá fessenek
egy olyan gazdasági helyzetet, melyből a közelmúltban a világ több
állama néhány esztendő alatt kilábalt. (folyt.köv.)
1990. január 19., péntek 20:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|