|
|
|
|
Sertéshús: változatlan (bizonytalan) felvásárlási árakon (1.
rész)
|
1990. január 17., szerda - Nem született megegyezés a
termelők és a feldolgozók között a sertések felvásárlási áráról azon
az értekezleten, amelyet a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők
Országos Szövetsége kezdeményezésére szerdán tartottak
érdekképviseleti szervezetek, a húsipar, valamint az illetékes
minisztériumok képviselőinek részvételével.
Mint ismeretes: az utóbbi időben egyre jobban kiéleződtek az ellentétek a sertéshízlaló gazdák és a húsipar, valamint a kereskedelmi vállalatok között. A vita változatlanul tart, ez bebizonyosodott az áldatlan állapotok miatt összehívott értekezleten is. Ám a ,,vádakból,, okkal-joggal már kijut a termelést és a kereskedelmi irányítást - az ellátási felelősségét a piacgazdálkodás jelenlegi kezdeti szakaszában gyakran a régi reflexiók szerint - gyakorló minisztériumoknak, sőt a kormánynak is.
A vélemények úgy összegezhetők, hogy a sertéshúst termelő-feldolgozó-értékesítő vertikum résztvevői közül alapjában véve egyik sem jár jobban a másiknál a belföldi ellátásra adott sertéshús előteremtésénél. (A sertéshús 75 százaléka a hazai fogyasztókhoz jut.) A sertéshízlalók nyeresége - az országos érdekképviseleti szervezetek, valamint a megyei tsz-szövetségek összesített kalkulációi szerint - a húsipar által ,,ajánlott,, 65-66 forintos kilogrammonkénti felvásárlási ár érvényesülése esetén 0 és 3 százalék közötti. Az állami húsipar szerint a feldolgozó vállalatok árbevétel utáni nyeresége 2-2,2 százalék körüli, és a kereskedelem jövedelme sem sokkal nagyobb a 10 százalékos árrés ellenére, hiszen kiadásait részben ebből fedezi.
A vitázók érveit - legalábbis úgy tűnik - nem az táplálja, hogy a másik a belföldi fogyasztásra adott terméken sokat keres, sokkal inkább az, hogy a szabadáras húsok és húskészítmények árából nem jut annyi az ágazatnak, amennyivel a sertéshízlalás is kifizetődő vállalkozás lenne. Különösen a sertéshús-kistermelők érzik ezt; az állatoknak több mint 60 százalékát hízlalják meg, és néhány forinttal kevesebbet kapnak kilónként az élőállatokért, mint a munkájukat integráló nagyüzem. (folyt.köv.)
1990. január 17., szerda 18:20
|
Vissza »
|
|
Sertéshús: változatlan (bizonytalan) felvásárlási árakon (2.
rész)
|
A nagy- és kisüzemi szektort egyaránt képviselő szervezetek küldöttei az értekezleten kifogásolták, hogy a mezőgazdasági kormányzat a húsipari központra ,,erőltette,, a 65-66 forintos kilogrammonkénti élősertés-felvásárlási árat. Az ajánlott ár kihirdetése óta is tapasztalják a kiskereskedelemben a tápáraknak és több szolgáltatás díjának az emelését. Bizonyosak afelől, hogy az év hátralévő részében tovább növekszenek termelési költségeik, és a hízlalás önköltsége meghaladja a kilónkénti 70-72 forintot. A húsipar - egy-két vállalatot kivéve - képtelen a gazdaságok számára is bizonyos hasznot hozó 75-80 forintos árat megfizetni, hiszen a felvásárlási ár 1 forintos növelése további 1,3-1,4 százalékos fogyasztói áremelést követelne meg.
A húsvertikum gondjait tetézi, hogy az év elejére előrejelzett fogyasztói áremelés következtében a bolti felvásárlás, és a növekvő húsexport átmenetileg zavarokat okozott a belföldi ellátásban. Az illetékesek az exportot azóta visszafogták, a termelők úgy érzik, hogy túlságosan is. Az értekezlet résztvevői annak a követelésüknek adtak hangot, hogy a kereskedelmi kormányzat tegye ismét szabadabbá az exportot. Ez szerintük annál inkább időszerű, mivel belföldön valamelyest visszaesett a kereslet, a külpiacon viszont nőtt az érdeklődés a sertés iránt. A termelők tiltakoznak az ellen, hogy az ország olyan helyzetben húst importáljon, amikor nem az ő hibájukból állt elő átmeneti áruhiány. Ehhez a megoldáshoz, véleményük szerint, csak végső esetben szabad folyamodni. Elítélik azt is, hogy a közvélemény egy része, valamint több párt, illetve szervezet a termelőket hibáztatja a magas fogyasztói árak miatt.
A tanácskozás résztvevői úgy határoztak: érdekegyeztető munkájukat attól függetlenül folytatják, hogy nincs túl sok eszközük a haszon egymás közötti átcsoportosítására. Viszont már most is követelik: a mezőgazdasági kormányzat hagyja szabadabban gazdálkodni a húságazat ,,résztvevőit,,. Mindenképpen szükség van azonban arra, hogy a termelőknek a jövőben mondják meg, mennyit termeljenek. (MTI)
1990. január 17., szerda 18:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|