|
|
|
|
Március 15-e vidéken (Pozsgay Imre) (1.rész)
|
1989. március 15., szerda - Százerek vettek részt a Hazafias Népfront, a párt, a tömegszervezetek és az alternativ mozgalmak közösen, vagy külön-külön rendezett március 15-i vidéki ünnepségein. A nap főeseménye Győrött, a műemléképületekkel övezett, történelmi hangulatot árasztó Széchenyi téren zajlott le. A mintegy tizenötezer ember részvételével, a különféle szervezetek közös rendezésében tartott nagygyűlésen Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben az 1848 mai tanulságairól szólt. Mint mondta ennek az ünnepnek fénye nem kopik, ma is változatlanul ragyog. 1848 március 15-e és az azt követő szabadságért folytatott küzdelem ugyanis népünk legjobb képességeit mutatta fel. Kijelentette: hisz abban, hogy népünk ismét a legjobb képességeit mutatja meg, s legjobb képességei birtokában egy szabad demokratikus Magyarországot alkot. - Győrben, itt ezen a téren - hangoztatta - a közös felemelkedés igényének jegyében találkoztunk. Ezt akarom elhíresztelni ország-világ előtt. Hirdetem, vallom, hogy cselekvőképes nemzet vagyunk, hiteles politikánk van, hiteles politikusaink vannak. A demokrácia öltözéke eleinte nehéz viselet lesz számunkra. De belenövünk ebbe az öltözékbe Ránk szabták a demokráciát. A magyar nép érett arra, hogy ömmagát kormányozza. Mi már elviseljük a demokrácia surlódásait is. A lelkünk mélyén ugyanis, tanítás nélkül és iskola mesterek nélkül is tudjuk, hogy a demokrácia ott kezdődik: ha azt akarom emberszámba vegyenek, emberszámba veszem társaimat. Ilyen egyszerüen kezdődik. Csak erre a belátásra épülhetnek müködőképes, ütközéseket, ütközetekből kicsiholt egységet is elbíró intézmények. Erre a belátásra alapozva teremthetjük meg a mindannyiunk által kivánt jogállamot és az új alkotmányosságot is. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 17:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-e vidéken (2.rész)
|
- Újra szólítsuk meg a munkást. Értessük meg vele: nem munkanélküliségre van kiszemelve, hanem alkotásra. Újra szólítsuk meg a földművest. Értessük meg vele: nem csak erején felüli gürcölésre van kiszemelve, hanem államalkotásra. Újra szólítsuk meg a szellemi munkást. Kérjük: legyen erjesztője, tudatosítója annak a gyámkodás nélküli, a fölény legcsekélyebb érzéset is nélkülöző tevékenységnek, amely a szabad demokratikus Magyarországhoz vezet. Ezen a napon - folytatta Pozsgay Imre - nemcsak magunkba szállunk, s nemcsak egymáshoz keressük az utat; figyelve éberen lessük azt is, mit gondol rólunk a világ. Én, azt hiszem a világ ma rokonszervez velünk. A világnak is sok baja van. Szeretné, ha Európa közepén, e válságsujtotta térségben akadnának népek, amelyek a maguk módján, ezeréves államiságunk jogán, saját erejükből tudják megoldani gondjaikat. És ezt valóban csak mi magunk végezhetjük el. - Ezer esztendő alatt amióta otthont teremtettünk itt a Kárpát-medencében, csak javára váltunk Európának, annak az Európának, amely néha mostoha gyermekként bánt velünk. Mégis én reménykedem és nem a távoli jövő világának tartom azt a kort, amelyben a szomszédos népek, a világban élő magyarság úgy érzi majd, hogy nem kell fenyegetettségben, szabadsága elvesztése fölötti kesergésben élnie. Ebben, mondotta, én Bartókot követem, aki vallotta, hírdette, hogy a népek megtanulták ezer esztendő alatt az együttélést. Ismerik sorsközösségüket, ellentéteket csak a felsőbbbségek szítanak. Kivánunk szomszédainknak, a világnak olyan felsőbbségeket, amelyek megértik ezt a tanulságot. A szükséges számadást tekintve ebben a vonatkozásban is szembenézés szükséges, de hiszem, hogy a megbékélésre készülve megtaláljuk egymáshoz az utat. Megtaláljuk egymáshoz az utat itthon is. De hogy ez így lehessen, ahhoz az kell, hogy, aki hibázott tartson bűnbánatot, aki bocsánatot kér, kapjon feloldozást, aki úgy hiszi ártatlan, büntelen, ne legyen farizeus. Nem könnyű dologról van szó. Ahhoz, hogy megtaláljuk egymáshoz és ezzel együtt egy felemelkedő Magyarországhoz vezető utat ma 100 ezer Kossuth Lajosra, milliónyi Széchenyire, Petőfire, Vasvárira, kilenc millió Deák Ferencre lenne szükség. Úgy hiszem azonban, e feladat óriási méretei ellenére sem haladja meg képességeinket. E tájnak, ennek az országnak a népe tudja mi a munka, tudja, hogy ha csak egy fokkal is magasabbra emeljük magunkat a tegnapnál, akkor meglátjuk egy jobb jövőjű Magyarország képét - mondotta befejezésül Pozsgay Imre. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 17:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-e vidéken - (Nagy Sándor) (3.rész)
|
Baranya megye Pécsett, a 48-as téren álló Petőfi-emlékműnél tartott központi ünnepségének Nagy Sándor, a SZOT főtitkára volt a szónoka. Március tizenötödike - hangoztatta - kulcs a magyar történelemhez, mert korszakokat átívelő szellemisége minden torzításnak ellenállva máig él a nép emlékezetében és szivében. Ez a nemzet sorsára, helyzetére, vágyaira, nézeteire és törekvéseire nyíló kulcs az elmúlt évtizedekben nemegyszer avatatlan kezekbe került, s beletörött a zárba, ahelyett, hogy elfordította volna azt. Március idusa most nemcsak azért más az előzőkhöz képest, mert piros betüs ünnepé vált ismét, hanem, mert ma ki-ki szabadon és nyíltan vállalhatja e nappal kapcsolatos gondolatait és érzéseit. Csak sajnálni lehet - mondotta -, hogy a jogos sérelmekből eredő megosztó gondolat miatt nem sikerült mindenütt megvalósítani a nemzeti összefogást is jelképező közös ünneplést. A SZOT főtitkára ezután a hazai társadalmi-politikai intézményrendszer történelmi jelentőségü, átfogó változásairól beszélt. Ezzel összefüggésben rámutatott arra is: nemcsak 1848 üzenete, de a kor parancsa is hogy e folyamatot megóvjuk a szélsőségektől, a súlyos társadalmi megrázkódtatással fenyegető anarchiától éppúgy, mint azoktól, akik rendcsinálás ürügyén akarják elhallgattatni a más véleményen levőket. A szakszervezetek álláspontja - mondotta Nagy Sándor - az, hogy a leginkább érintett dolgozók tömegei nem zárhatók ki e változásokból. A reform nem lehet csupán egy szük szellemi-politikai elit ügye. A pártoknak, a kormánynak és a szakszervezeteknek is minden eddiginél nagyobb alázattal kell viseltetniük azok iránt, akik által léteznek, akikért vannak. Nagy Sándor végül arra emlékeztetett, hogy hazánkban Baranyában él a legtöbb, együttesen mintegy hatvanezer német, illetve délszláv anyanyelvü állampolgár. Mint mondotta szerencsére éppen e megye szinte példaértéküen valósítja meg a gyakorlatban nemzetiségi politikánk elveit. E megyében különösen nyilvánvaló, hogy a nemzetiségek léte az egész ország kultúráját, sokszínüségét, nemzetközi kapcsolatait erősítő, a problémák megoldásának esélyét növelő érték.(folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 17:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-e vidéken (4. rész)
|
A vidéki ünnepségek egy másik központja Debrecen volt, amely olyan fontos szerepet játszott az 1848-as szabadságharc eseményeiben. Elsőként - a református nagyteplomban - a FIDESZ, az SZDSZ és a Magyar Demokrata Klub helyi szervezetei tartottak megemlékezést. Az ünnepi istentisztelet után virágokkal borították el Kossuth Lajos szobrát, majd Petőfi szobránál helyezték el az emlékezés virágait. Félórával később ugyanott kezdődött a népfront szervezte ünnepség. Rövid kulturális műsor után koszorút helyeztek el az emlékmű talapzatán. Ezután a résztvevők végigvonultak Debrecen főutcáján, egészen a Kossuth térig. Az ott, a Nagytemplom előtt, felállított emelvényt Debrecen 1693-as ősi címere díszítette, amely ez év március 14-e óta ismét a város hivatalos jelképe. A mintegy 10 ezer egybegyűlt előtt a Hazafias Népfront városi bizottságának, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezetének, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt Hajdú-Bihar megyei szervezetének, illetve a 450 éves debreceni református kollégiumnak a képviselője mondott beszédet. A sokezres tömeg ezután együtt énekelte a Kossuth nótát, majd a szabadságért életüket áldozott névtelen hősökre emlékezve megkondultak a város harangjai. Végezetül az együtt ünneplő szervezetek képviselői megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. A város egyetemistái Kossuth Lajos Tudományegyetemen közösen ünnepeltek. Pákozdon, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc első nagy győztes csatájának színhelyén álló honvéd emlékműnél még soha nem gyűltek össze annyian, mint az idén. A bevezető kulturális műsor után a fegyveres erők, az MSZMP, valamint a társadalmi és tömegszervezetek, a Katolikus Békebizottság és a Vörösmarty Társaság képviselői helyezték el koszorúikat az obeliszk talapzatára. De még az ünnepség befejezését követően is hosszú ideig valóságos zarándokhely volt az emlékmű: családok, kirándulók rótták le néma kegyeletüket egy-egy csokor virággal a szabadság hőseinek emléke előtt. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 18:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Március 15-e vidéken (5. rész)
|
A Komárom megye székhelyén - Tatabányán - rendezett ünnepségen huszár-egyenruhások hordták körbe a szadságharc zászlait, Kisbéren rekviemet tartottak a szabadságharcban elesett hősök tiszteletére, Tatán, a 4. számú általános iskola udvarán felavatták Petőfi Sándor szobrát, Várady Sándor szobrászművész alkotását. Ácsteszéren, szűlőfalujában, a forradalom és szabadságharc kiemelkedő alakjára, Táncsics Mihályra emlékeztek. Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnázium falán márványtáblát avattak annak a háromezer főnyi ,,gerillaőrségnek,, az emlékére, amely 1849. július elején alakult Nógrád és a többi palócmegye lakosságából, Kemény Károly honvéd főhadnagy vezetésével. Az alakulat a honvédség elvonulása után is folytatta a harcot, s még augusztus 1-jén is kikergette például Losoncról a megszállókat. A nógrádi gerillák szeptember 29-én, tehát csak másfél hónappal Világos után, Salgótarján főterén felsorakozva mondták ki feloszlatásukat. Balassagyarmaton a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete külön ünnepség keretében megkoszorúzta azt a márványtáblát, amely Petőfi Sándor balassagyarmati látogatásának emlékét őrzi, majd a temetőben elhelyezték a kegyelet virágait a negyvennyolcas honvédsírokon. A Palóc ligetben, Petőfi Sándor szobránál már együtt ünnepelte március idusát az egész város. Pest megyében az ünnepségek központja Nagykáta, Ráckeve és Monor volt. Mindhárom települést ugynezen a napon várossá is avatták. Monoron Hámori Csaba, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Pest Megyei Pártbizottság első titkára ünnepi tanácsülés keretében adta át a helyi tanácsi vezetőknek a várossá nyilvánításról szóló oklevelet. Szigetszentmiklóson a tanácsháza falán felavatták a város első díszpolgárának, Kossuth Lajosnak az emléktábláját. (folyt.köv.)
1989. március 15., szerda 18:16
|
Vissza »
|
|
Március 15-e vidéken (6. rész)
|
Kossuth szülőfalujában, a Borsod megyei Monokon, mintegy ezren sereglettek össze, hogy tisztelegjenek a szabadságharc egyik vezérének emléke előtt. Megkoszorúzták a szülőházát megjelölő emléktáblát és a szobrát, majd részt vettek a politikai munkásságát méltató tudomónyos ülésen. Tolnában, az egyik legnevezetesebb Petőfi emlékhelynek, a híres borjádi méhesnek volt különösen sok látogatója. Szolnokon nagyszabású, látványos lovas felvonulást tartottak. A 48-as huszár-ruhákba öltözött lovasok által vezetett menet résztvevői felkeresték a szabadságharc emlékhelyeit, megkoszorúzták az emléktábláit és vezetőiknek szobrait. A Szabolcs-Szatmár megyei Tiszavasváriban Vasvári Pál emlékkiállítás nyílt. Gyulán leleplezték az 1849 augusztusában a településen fogvatartott, később Aradon vértanuhalált halt 9 honvédtábornok emléktábláját. Azokon a házakon helyezték el a márványlapokat, amelyekben azokban a vészterhes napokban raboskodtak. Baján Mészáros Lázárnak, az első felelős magyar kormány hadügyminiszterének tiszteletére készült emléktáblát lepleztek le. Egerben az érseki palotának azt az erkélyét jelölték meg emléktáblával, ahonnan Kossuth a szabadságharc idején nagyhatású beszédet mondott. Berettyóújfaluban kopjafát állítottak a szabadságharc hőseinek emlékére. A Fejér megyei Bodajkon leleplezték a szabadságharc emlékművét, Nagy Benedek szobrászművész alkotását. (MTI)
1989. március 15., szerda 18:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|