|
|
 |
|
 |
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (20. rész)
|
Mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy az Elnöki Tanács
intézménye nem csupán idegen a magyar jogtól - végtére is nem
építkezhetünk és az előkészítés alatt álló alkotmány sem építkezik
csak a magyar jogfejlődésben megjelent intézményekre -, hanem az a
funkció, amit a legutóbbi időkig ellátott volt idegen, sőt
veszélyes, nem kis mértékben lehetővé téve puszta létével is a
tekintélyuralmi rendszer működését. Ne feledjük, az Elnöki Tanácsnak
az Országgyűlést helyettesítő jogköre volt, s ha volt valami indoka
a kollektív jellegének, ez lehetett: ne egyszemélyi államfőben
mutatkozó végrehajtó szerv kerüljön a törvényhozói pozicióba. Az
imént már utaltam arra, hogy a lakosság által választott
köztársasági elnök - a maga ilyen módon megalapozott legitimitásával
- bizonyos mértékben jelenthet korlátot a parlamenti hatalom
számára. Ahogyan azonban szükség van a korlátra az egyik
viszonylatban, ugyanúgy szükség van erre a másikban is. Éppen ezért
tartom fontosnak, hogy a végrehajtó hatalom a köztársasági elnök és
a kormány között megosztva is tartalmazza, már szerkezetében is a
,,fékek és egyensúlyok,, ama rendszerét, amelyre már többször
utaltam. A köztársasági elnök természetesen nem lehet
,,protokolláris,, pozició ebben az esetben, de a kormány úgy véli,
hogy nem is ilyen elnöki intézményre van szükség. Egyéb lehetséges
jogosítványai mellett - amelyekről ,,A szabályozási elvek,, adnak
képet - a köztársasági elnök jelölné ki a miniszterelnököt, aki
azonban a parlamentnek lenne felelős, így a parlament is választaná
meg (és a miniszterelnök prezentálná kormánya tagjait, akiknek
kinevezését a parlament csupán jóváhagyná a kormány programjának
elfogadásával), a köztársasági elnök nevezné ki a bírákat (az
alkotmánybíróság tagjai és a Legfelsőbb Bíróság elnöke esetleg
elnökhelyettesei kivételével, akiket az Országgyűlés választana), ő
nevezné ki a fegyveres erők tábornokait, és ő lenne a hadsereg
főparancsnoka is.
A végrehajtó hatalom így bizonyos fokig megoszlana a kormány és
a köztársasági elnök között, úgy azonban, hogy a kormányzást
felelősen a kormány végezné, közigazgatási tevékenység irányítása
tehát nem hárulna a köztársasági elnökre.
A hatalom megosztásának e harmadik dimenziójában felmerül a
bírói hatalom belső megosztása is. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 16:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|