|
|
 |
|
 |
Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (12. rész)
|
Egyrészt a félelem attól, hogy az Alkotmány bizonytalanul
megfogalmazott, esetleg utópikus képben éltet tovább egy a múlthoz
tapadt társadalomképet, a Szovjetunióban a harmincas évekre
kialakult és nálunk az 1948-1949-es évek fordulójától kezdődően
átvett szocializmusmodellt, illetőleg a félelem attól, hogy az
Alkotmányban rögzítendő politikai rendszer a tekintélyuralmi
politikai rendszer lebontódásának egy kezdeti, átmeneti szakaszán
megmerevedik, eltorlaszolva az utat a további fejlődés elől, vagy
éppen utat nyit a meghaladni kívánt politikai rendszer egyes elemei
továbbélésének, esetleg a visszarendeződésnek. Másrészt a félelem
attól, hogy az Alkotmány-különösen a magyar államfejlődés ezeréves
kontinuitásának elismerésével - az alkotmányfejlődés történeti
folyamatosságának biztosításával ,,átlépi,, az 1949-től vagy éppen
az 1945-ös évtől számított évtizedeket, és történeti kontinuitás
címén valamiféle történeti restaurációra törekszik.
E félelmekhez vezetnek vissza azok a kétségek is, amelyeket
többnyire úgy fogalmaznak meg: vajon alkalmas-e az idő most az
alkotmányozásra? Vajon az átmeneti, szinte naponta átalakuló
viszonyok elég biztonságot adnak-e az alkotmányozóknak ahhoz, hogy
hosszú távra gondolkodjanak? Vajon a napi megoldások kényszere nem
torzítja-e el az alkotmány időtállónak szánt elveit, amelyek mögött
így nagyon is rövid lejáratú megoldások bujnának meg?
Engedjék meg, hogy ezzel a kérdéssel ezúttal ne foglalkozzak
alaposan, még visszatérhetünk rá, ha szükséges. Csak annyit
mondanék: ismereteim szerint olyan helyzetben, amely nyugodt és nem
feszültségekkel teli, nem ,,átmeneti,, jellegű volt, még aligha
fogalmaztak alkotmányt. Az alkotmányok többnyire egy-egy szituációt
megoldó eszközként is szerepeltek, nem ritkán éppen konszenzust
teremtő eszközként. Elsőrendű nemzeti érdekünk, hogy az
alkotmányozás mint konszezunst teremtő - vagy legalábbis
kialakulását segítő - folyamat olyan alkotmányt hozzon létre, amely
a jövőben a konszenzus fenntartására is képes eszköznek, vagy
legalábbis a folyamatos megegyezést biztosító eszköznek bizonyulna.
A ,,történelmi kiegyezést,, nem csak megelőzheti az alaptörvény
megalkotása, hanem hozzájárulhat megszületéséhez. Feltéve, ha
mindenki kész ebben a rendkívül felelősséggel járó munkában a
felelősségteljes közreműködésre. (folyt.köv.)
1989. március 8., szerda 15:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|