|
|
|
|
A cserkészmozgalom évfordulójára (2. rész)
|
Robert Powell végül kénytelen volt belátni, hogy a fejlődés feltartóztathatatlan. Olave pedig végre megtalálta hivatását: cserkészcsapatokba szervezett lányokat, asszonyokat. Soha nem tartotta magát a női egyenjogúság harcosának, de saját bőrén tapasztalta, hogy milyen szűk korlátok közé szorították akkoriban a társadalmilag elfogadott normák a lányokat: kézimunka, festegetés, zene, no meg a várakozás a jövendőbelire. Ezért lelkesen üdvözölte a lányoknak azt a törekvését, hogy önállóak lehessenek, fejleszthessék képességeiket, a szűk háztartási terepen kívül is érvényesülhessenek. Olave az angol cserkészlányok vezetőjeként járta a világot, mindenütt csapatokat szervezett. 1930-ban megválasztották a cserkészlányok 1928-ban alakult világszervezetének élére, a cserkészlányok világparancsnoka lett. A fiatal lányok nevelésében szerzett érdemeiért 1932-ben elnyerte a Brit birodalom Nagykeresztjét. Ezzel a cserkészlányok mozgalma udvarképessé vált. II. Erzsébet angol királynő szintén cserkészkedett annak idején, lánytestvérével együtt. Lady Olave-t 1933-ban XI. Pius pápa is fogadta, hogy megismerkedjék a cserkészlányok mozgalmának eszméivel. Robert Baden-Powell 1941-ben bekövetkezett halála után Olave úgy érezte, folytatnia kell, amit férje elkezdett. Ettől kezdve az egész cserkészmozgalom követének tekintette magát. Harminc át szinte megállás nélkül úton volt: afrikai őserdőkben, mocsaras indiai vidékeken szervezett irástudatlanság elleni kampányokat vagy éhező gyermekeknek élelmiszer segélyeket. Irányitása alatt a Cserkészmozgalom szorosan együttműködött az Egyesült Nemzetek két szervezetével, a UNICEF-fel és a UNESCO-val. A hetvenes években Lady Baden-Powell, betgeskedés miatt, már kevesebbet utazott, íróasztalánál azonban lankadatlanul dolgozott, a világ minden pontján voltak fiatal levelezőpartnerei. Azon legyetek, írta nekik, hogy a mainál kicsit szebbé, kicsit jobbá tegyétek a világot. 1977-ben bekövetkezett halálakor megkondultak a Westminster apátság harangjai. Ilyen nagy megtiszteltetésben még a nagyon hírneves asszonyokat is csak ritkán részesítik.
1989. február 21., kedd 17:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|