|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés alakuló ülése (15. rész)
|
Németh Miklós miniszterelnök kért szót ezután. Bejelentette:
benyújtja kormánya lemondását.
Elöljáróban utalt arra, hogy 16 hónappal ezelőtt egy másik
Országgyűléstől kapott feladatot és bizalmat, hogy a történelemben
minden bizonnyal ritkaságnak számító folyamatban - a békés átmenet
idején - vezesse a kormányt. Sokan voltak, akik ennek az útnak nem
adtak esélyt, s vannak, akik ma sem hisznek benne. A kormány azonban
hitt abban, hogy megvalósítható e folyamat, s ezért azon dolgozott,
hogy az esély valóra váljon. Vállalta, hogy az átmenet kormánya
legyen, nem gondolva arra: szerepük, felelősségük is csak átmeneti.
Németh Miklós kijelentette: a testület munkája gyümölcsének
tekinti, hogy most benyújthatja kormánya lemondását. Hosszú
évtizedek óta ugyanis ez volt az a kormány, amely közvetlenül és
valóban a Parlamentnek, s nem egy pártnak volt felelős, amely egy
teljesen szabad, demokratikus választás eredményeként létrejött
Országgyűlésnek nyújthatja be lemondását. A kormány tagjai büszkék
arra - mondta -, hogy kormányzásuk hozzájárult e pillanat
eljöveteléhez. Jó partnerként említette ebben a korábbi törvényhozó
testületet és az új Parlamentben helyet foglaló pártokat - akkor is,
ha nem egyszer inkább ádáz ellenfélnek mutatkoztak -, mert
elismerték egymás céljait.
A kormány tagjai minden erejükkel meg akartak felelni
szerepüknek, ezért az elmúlt másfél esztendőt kemény munkával
töltötték. Sokan politikai öngyilkosságnak tartották ezt, hiszen a
régi hatalmi rendszer lebontásáért folytatott küzdelem gyümölcseként
végül is kiszorultak a végrehajtó hatalomból. Rámutatott: ez
mindennél jobban bizonyítja, nem azért dolgoztak a
rendszerváltásért, hogy más formában átmentsék saját hatalmukat,
hanem azért, hogy parlamenti demokrácia keretei között éljenek.
Alkotmányos forradalmukat úgy vívták meg, hogy nemcsak a tömegek nem
akartak a régi módon élni, de a hatalom sem akart a régi módon
kormányozni; önzetlenül dolgoztak a változásokért. Ezt a munkát a
nemzetközi közvélemény és a világ politikusai is ismerték és
elismerték - állapította meg Németh Miklós, majd arról szólt, hogy e
kormánynak kellett a régi bűnökért megkövetni a népet, neki adatott
a rehabilitáció feladata és lehetősége, az emberi lelkek
felszabadítása, s neki kellett cipelnie a múlt terhes politikai,
társadalmi és gazdasági örökségét. Annak a meggyőződésének adott
hangot, hogy a politikai örökség ugyan nem terheli az új kormányt,
azonban az utóbbi kettőt tovább kell cipelnie, s várhatóan rövid idő
alatt nem tudja megoldani a gondokat. (folyt.köv.)
1990. május 2., szerda 15:55
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|