|
|
 |
|
 |
Frankfurter Allgemeine - magyar politikusok (2.rész)
|
A szerző megjegyzi, hogy Grósz Károly egykori kormányfő és
pártvezető 1990-ben gyűlölet és megvetés céltáblája. Jóllehet már
két évvel ezelőtt elérte demokratikus szemléletének és
alkalmazkodási képességének határát, s most gerince tartja vissza a
korlátlan köpönyegforgatástól, nem alaptalanul számított mozgékony
reformernek. A frankurti lap legnagyobb érdemének azt tartja, hogy
nyugállományba küldte Kádár elöregedett csapatát, amely azért a maga
tapogatódzó gazdasági reformjával többet tett a népéért, mint
bármely más kommunista pártvezetés. A konzervatív lap megemlíti
Berecz János volt főideológust is, s azt írja róla: mielőtt még 1988
döntő pillanatában fékezővé vált volna, kitartóan próbált híveket
szerezni a kommunista ideológia megtisztításához.
A fiatal Szocalista Párt vezető politikusait sorra véve a
vezércikkíró megállapítja: amit Németh Miklós miniszterelnök a
piacgazdaságra való átállásért, vagy Horn Gyula külügyminisziszter
Szűrös Mátyás ideiglenes államelnökkel és merész szakértőkkel
együttműködve a külpolitika új tájékozódásáért tett, azt
nyilvánvalóan csak későbbi történelmi doktori értekezésekben fogják
majd méltatni.
A szerző Pozsgay Imre politikai teljesítményét Gorbacsovéhoz
hasonlítja, mert véleménye szerint előbbinek nemcsak saját pártbeli
elvtársaival kellett megbírkóznia, hanem állandóan az a veszély is
fenyegette, hogy a nagy testvér és gonosz kelet-berlini, prágai vagy
bukaresti atyafiai politikailag megsemmisítik. Éppen az egyes bátor
magyar disszedensek Konrádtól Rajkig terjedő példája bizonyítja,
hogy a bíralatot még ,,a tábor legvidámabb barakkjában,, is a
rendőrségi akták közé helyezték el.
Pozsgay nélkül, aki a polgári jogállamot fölébe helyezte a
párturalomnak, aki nemcsak a gorbacsovi keretek határáig jutott,
hanem azokat szét is feszítve bel- és külföldön egyaránt
megteremtette a demokratikus fordulat szellemi légkörét, az 1990-es
közép-európai világ valószínűleg még Gorbacsov ellenére is 1988
állapotában leledzene. Pozsgay visszaadta a civil kurázsit a 45 éven
át szovjet gyámság alatt tartott és kommunisták által kormányzott
közép-európai népeknek; a választásra jogosultaknak pedig annak
szabadságát, hogy döntsenek kormány és ellenzék között - írja
egyebek között a lap.+++
1990. március 21., szerda 19:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|