|
|
 |
|
 |
MSZMP-ből MSZP: történelmi szintézis?
|
Igen nagy a zavarodottság mostanság, a meghatározhatatlan számú
pártkongresszust követően. Az állampárt átlényegült - de miből mivé?
Van aki kevesli a változást, és egyre-másra látnak napvilágot a
fanyalgó és szkeptikus nyilatkozatok, elsősorban a még ellenzéki,
holnap már talán kormányzó-koalíciós pártoktól: semmi más nem
történt, mint a cégtábla átfestése, és ugyanazok folytatják
ugyanazt, csak más néven. Az ellenérzés érthető, hiszen minden
politikai erőnek nem csak programot kell adnia, de el is kell
határolódnia másoktól - ám most kitől és mitől? Eddig nem kis
előrevivő és összetartó erőt jelentett, hogy a néhai állampárt -
pártállam ELLENÉBEN kellett politizálni. Vajon ezután miként lesz?
Alkalmas lesz-e arra az új párt, hogy ellenzéke elhatárolódjon tőle
anélkül, hogy túl feltűnő - tehát számonkérhető - módon
szembekerüljön saját, korábban hirdetett nézeteivel?
alc. Reformkommunisták és szocialisták
De nagy a zavar azok között is, akik sokallják a változásokat.
Oka ennek is sokféle lehet. Vannak, akik a régi receptből indulnak
ki: nem a politika rossz, nem az intézmények, hanem azok hibásak,
akik tökéletlenül hajtják végre a jó határozatokat. Mások egyszerűen
magukat féltik - Thomas Mann szavával - "a hatalom védett
bensőségességét". Sokak egyszerűen nem tudták már követni az ütemet,
ami nem is csoda. Fölmerül az a nem is kevéssé demagóg érv, hogy a
párttagság nem tudta mi készül itt, hogy erre nem adtak a
küldötteknek mandátumot - miért nem olvasták el a program és az
alapszabály tervezetét? Hiszen megjelent, bárki hozzáférhetett...
Márpedig itt valami példátlan történt, hazai és nemzetközi
öszehasonlításban egyaránt: egy nagy és deklarált kísérlet arra
nézve, hogy történelmi kompromisszum szülessék a baloldal, a
munkásmozgalom nyolc évtizede kettészakadt és sokáig ádáz
testvérháborúba bonyolódott két fő ereje, a kommunisták és a
szociáldemokraták között. Nem is jó kifejezés a kompromisszum;
történelmi szintézist kellene inkább mondani helyette. Az új párt
nem kisebb célt tűzött maga elé, mint hogy mindkettőből megőrizze
azt, ami maradandó értéknek bizonyult.
Többször elhangzott, hogy ebben a pártban a reformkommunistáknak
ÉS a szocialistáknak EGYARÁNT helye van. De vajon mit takar ez a
disztinkció? (folyt.)
1989. október 12., csütörtök 15:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|