Rendszerváltás és az MTI

	felcím: Rendkívüli kormányülés szombaton főcím: Mit tartalmaz a nemzetbiztonsági törvény tervezete?
Budapest, 1990. január 18., csütörtök (MTI-Press) Több mint egy tucat fontosabbnál fontosabbnak ítélt törvényjavaslat fekszik a Tisztelt Ház asztalán, szerepel a parlament mostani ülésszakának napirendjén. Köztük olyan nagy horderejű kérdések, kodifikációs tervek, mint a lelkiismereti és vallásszabadság, a sajtó-és a közigazgatási bíráskodás, vagy az alapítványok ügye, az állami vállalatokra bízott vagyon védelme. Egy képviselői indítvány magát az alkotmányt vette célba, a köztársasági elnök közvetlen választását szorgalmazva. De mindezek ellenére mégis egy eddig nem említett, és az előzetes napirendről hiányzó beszámoló elé tekint a legnagyobb várakozással a közvélemény. Nem nehéz kitalálni: a Duna-gate ügyről van szó, HORVÁTH ISTVÁN belügyminiszter beszámolójára gondolunk. A belügyi biztonsági szolgálat vezetője ugyan január 15-én lemondott, az alkotmányos jogokat csorbító lehallgatási gyakorlatot is "felfüggesztették", az iratokat zárolták, ám a közvélemény aligha éri be ezzel. További intézkedéseket vár, a felelősség nyilvánoság előtti, gyors tisztázását igényli. Így nem csoda, hogy a csütörtöki kormányülés után, sokan csalódottsággal vették tudomásul a hírt, hogy a belügyi botránnyal a Minisztertanács nem foglalkozott. A legutóbbi kabinetülésen ugyanis úgy foglaltak állást, hogy a belügyminiszter a január 18-iki ülésre nyújtsa be előteresztését AZ ÁLLAMBIZTONSÁGI SZOLGÁLAT TARTALMI, SZERVEZETI VÁLTOZÁSAIRÓL. A sajtó hírül adta azt is, hogy a belügyminiszter a parlament elnökéhez címzett levelében felajánlotta, hogy az országgyűlés tájékoztatja a képviselőket. A szombati - január 20-iki - rendkívüli kormányülésen persze még szerepelhet ez a kényes téma és így a belügyi tárca valószínűleg már testületi döntéssel a háta mögött adhat számot az SZDSZ és a FIDESZ által kirobbantott, azóta is gyűrűző Duna-gate ügy hátteréről. Most, hogy a belügy házatáján a belső önvizsgálat lezárult - ennek részleteit még nem hozták nyilvánosságra - kézenfekvő a kérdés: HOGYAN TOVÁBB? MILYEN ÁTALAKÍTÁSOKKAL TEREMTHETŐ ÖSSZHANG AZ ALKOTMÁNY ÉS A BELBIZTONSÁG MŰKÖDÉSE KÖZÖTT? (folyt.) 1990. január 19., péntek 14:50
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Rendkívüli kormányülés 2.
EGYÁLTALÁN ELVÁLASZTHATÓ-E A KORÁBBI POLITIKAI ÉRÁHOZ SZINTE TESTVÉRI ALAPON KÖTŐDŐ ÁLLOMÁNY A PÁRTÁLLAM MEGHALADOTT GYAKORLATÁTÓL? HOZZÁIGAZÍTHATÓ-E A POLITIKAI PLURALIZMUS KÖVETELMÉNYEIHEZ? Nem titok: a titkosszolgálat jövőjéről, alkotmányos helyéről szóló törvénytervezet már a Minisztertanács asztalán van. Az ezt előkészítő koncepció 1989. októberében elkészült. Ez a időpont joggal veti fel az olvasóban a jogalkotási késedelemért való testületi és személyes felelősség újabb csiklandós kérdéseit is. Mert végülis nem máson, hanem a Minisztertanácson múlik, mikor, a parlament mely ülésszakán terjeszt elő erre vonatkozó törvényt, és hogy azt egyáltalán be kívánja-e nyújtani? A TÖRVÉNY A TITKOSSZOLGÁLAT, A NEMZETBIZTONSÁG FELADATAIT ELLÁTÓ ÚJ INTÉZMÉNYEK HATÁSKÖRÉT, JOGAIT ÉS KÖTELEZETTSÉGEIT RÖGZÍTI. Elkülönítve a hírszerzési, kémelhárítási és a belső biztonsági feladatköröket, meghatározva, milyen szervezeti keretek között lehet végezni ezt a tevékenységet. AZ ELKÉPZELÉSEKBEN KÉT ÚJ HIVATAL FELLÁLLÍTÁSA IS SZEREPEL, EGY NEMZETBIZTONSÁGI ÉS EGY HÍRSZERZŐ HIVATALÉ, amelyek a belügy szervezetétől mindenképpen elkülönülnének. Feladatukat kormányzati irányítás alatt (a miniszterelnök közvetlen alárendeltségében) látnák el. A felügyeletet egy kormánybizottság is segítené, e grémium tagja lenne a belügyminiszteren kívül a honvédelmi, a külügy és az igazságügyminiszter is. A TÖRVÉNYELŐKÉSZÍTŐK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZOTTSÁG FELÁLLÍTÁSÁVAL IS SZÁMOLNAK, AMELY MEGTESTESÍTENÉ A PARLAMENTI ELLENŐRZÉST ÉS ELLÁTHATNÁ AZ ALKOTMÁNYOS KONTROLLT. Az elképzelések szerint a katonai hírszerző és biztonsági ügyek a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe kerülnének. További izgalmas kérdés: KI ENGEDÉLYEZHETI A JÖVŐBEN AZ ALKOTMÁNYOS JOGOKAT CSORBÍTÓ TITKOSSZOLGÁLATI ESZKÖZÖK IGÉNYBEVÉTELÉT? Ezek használatát - mint ismeretes - nemrégen felfüggesztették. A jogállamiság logikája azt diktálná, hogy erre - vagyis a telefonlehallgatásra, a levélfelbontásra, a távirat, a telefonforgalom ellenőrzésére, bizalmi személyek útján történő megfigyelésre - csak BÍRÓI DÖNTÉS ESETÉN kerülhessen sor. Az engedély megadásánál viszont nemcsak az eszközt, de az igénybevétel időtartamát is konkrétan meg kellene határozni. Ha pedig a bírósági engedély nélkül élnének ezekkel a módszerekkel, a törvényellenes alkalmazást büntetőjogilag is szankcionálni kellene. (folyt.) 1990. január 19., péntek 14:52
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Rendkívüli kormányülés 3.
Rendkívüli körülmények között - túszszedés, terrortámadás - az intézkedés utólagos bírói jóváhagyását kellene kérni. Az állambiztonság személyi állománya az elképzelések szerint nem tartozhatna a rendőrség kötelékébe. Voltaképp olyan speciális hatósági jogkörrel nem rendelkező állami tisztviselők lennének, akik szolgálati fegyvert csak a feladatuk ellátása során viselhetnének és azt csak jogos védelmi helyzetben használhatnák. De például nem folytathatnának az állampolgárok ellen nyomozást, előállításra, őrizetbevételre sem lenne joguk. Arra persze nincs semmi garancia, hogy ezeket az elképzeléseket már ebben a ciklusban törvénybe foglalja a parlament. Ám az ÁTMENETI IDŐBEN SEM LEHET ELTEKINTENI A BELBIZTONSÁG TÖRVÉNYES MŰKÖDÉSÉTŐL. Másrészt a jelenlegi EX LEX állapot a szolgálati munkára is bénítóan hat. Pedig egy alkotmányos keretek között működő és demokratikus kontroll alatt tartott biztonsági szolgálatra minden államnak szüksége lehet. Ezért a szakemberek javasolják: a politikai átmenet időszakának gyakorlatát is szabályozza törvény. Elképzelhető, hogy az alkotmányos jogokat érintő eszközök alkalmazását ügyészi, netán parlamenti bizottsági jóváhagyáshoz kössék. A kormánynak a közelgő választások miatt is egyre jobban kiéleződött politikai küzdelmek közepette, egy önmaga feloszlatását már kimondó parlamenttel együttműködve - tehát meglehetősen bonyolult belpolitikai körülmények között - kell most megtalálnia azt a keskeny, ám mégis törvényes utat, amely a nemzetbiztonság szolgálata érdekében az alkotmányos jogok csorbítása nélkül még járható. (MTI-Press) 1990. január 19., péntek 14:52
Vissza »