|
|
 |
|
 |
Gorbacsov refórmjavaslatai
|
--------------------------
München, 1990. február 8. (SZER, Szerkesztők fóruma) - A
müncheni studióban a mikrofonnál Szalay Tamás társaságában Román
István. Londoni stúdiónkban - amellyel telefon-összeköttetésben
vagyunk - Urbán György, az angolul író ismert politológus, a szovjet
és a kelet-európai ügyek szakértője, aki több éven át a Szabad
Európa Rádió igazgatója volt.
Ezen a héten mi más lehetne a témánk, mint Gorbacsov
reformjavaslatai, a Szovjetunió Kommunista Pártjának hétfőn
kezdődött és szerdán zárult ülése, az azon elfogadott határozat.
Híradásainkban, politikai programjainkban tájékoztattunk arról, hogy
az SZKP KB határozata két főbb változás köré csoportosítható.
Az egyik: az SZKP lemond az alkotmányban is biztosított
egyeduralmáról, feladja az alkotmány hatodik cikkelyében
körülbástyázott vezető szerepét. Ezzel függ össze, hogy elképzelhető
legális ellenzéki pártok fellépése a Szovjetunióban.
A másik főbb változás az áttérés a kormányzás elnöki
rendszerére.
Első kérdésem: valóban elmozdult-e a szovjet vezetés a
többpártrendszer irányába, avagy csupán mederbe akarja terelni,
szabályozni akarja az ellenzéki erők jelentkezését, mert a
valóságban azokkal amúgy is számolnia kell? Első kérdésemhez várom
Urbán György válaszát. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 1. folyt.
|
- Nehéz erre a kérdésre kerek választ adni, mert én úgy látom,
hogy az általános változásokat a Szovjetunióban csuán teszem a
kereszténység történetében végbement hatalmas változásokhoz lehet
hasonlítani. Olyan ez a mei helyzet, mintha a korai kereszténység
idején teszem a Szentháromság tanát elvetették volna, vagy a
reformáció idején a pápa ugye elfogadta volna Luther tanításait.
Ilyesfajta hatalmas változásként látom én most a legutóbb elfogadott
határozatot.
Ez persze nem zárja ki azt, hogy a változásokat a szovjet
vezetőség, Gorbacsov személy szerint azért mederben akarja tartani,
bár azt mondhatjuk, hogy az eddigi változások előtt is ez volt
mindig a fő cél, hogy valamiképpen lassítsák és mederben tartsák a
reformtörekvéseket, de ezek a kísérletek soha nem sikerültek, és a
mederbe terelés meddő maradt.
Az én érzésem az, hogy a dogmák elvetésével és kvázi a
leninizmus elvetésével, mert erről van tulajdonképpen szó, a szovjet
politikai világ olyan új helyzetbe került, amelyből nincsen
visszamenetel, nincsen kiút, és amely előbb vagy utább csak a
rendszer teljes összeomlásához és valószínűleg - ha ezt az orosz
politikai kultúra megengedi - a többpártrendszerhez vezethet.
- Tamás
Te is olyan nagy horderejűnek látod a mostani
határozatot?
- Ehhez nem fér semmi kétség, és ezt abból a szempontból is meg
lehet erősíteni, hogy tulajdonképpen Gorbacsov előtt jártak már ezen
a téren a kelet-európai országok. Ugye ez a furcsa kölcsönhatás:
előbb Gorbacsov indította el azt a folyamatot, amelynek
következtében ...
- Te, Tamás
Ezt a végére szántam, ennek a megbeszélését.
Maradjunk most az alapkérdésnél, hogy valóban a Szovjetunió életében
ez olyan nagy változást hozhat-e? (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 2. folyt.
|
- Persze, hogy nagy változást hozhat a Szovjetunió életében ez
az egész dolog, de ha ez azzal jár, mint ahogy már eddig járt, hogy
a kommunista pártnak a tekintélye és a befolyása csökken, és ezt a
nagy realista Gorbacsov észrevette, miután mindenki más a világon
észrevette, és megtette ezt a lépést, hogy a párt álljon ki a
porondra és harcoljon a többiekkel, vegye fel a harcot, nagyon az az
érzésem, hogy ennek a jelentősége azáltal, hogy más pártok is majd
megjelenek a színen, csökkenni fog. Ez pillanatnyilag óriási a
kommunista párt életében, de amennyire én figyelem a szovjet
eseményeket, a kommunista pártnak a befolyása és a súlya, különösen
a hétköznapok szovjet emberének életében, azt hiszem nem olyan, mint
amilyen valamikor volt.
- Szabad itt közbeszólnom egy pillanatra? Én nagyobb
Feszty-körképet szeretnék itt talán festeni, és hozzáfűzni ahhoz,
amit Szalay Tamás helyesen mondott, hogy tulajdonképpen a XX.
század, sőt a XIX. század egyik legnagyobb, legmélyebb horderejű
tévhitével állunk szemben, amely bár tévhit volt a saját megítélésem
szerint, mégis évtizedeken keresztül inspirálta a nyugati és a
keleti világ balos erőit. Ugye ez majdnem egy ilyen vallásos
megszállottság volt ez a szocialista-kommunista rendszerben való
hit, amelyet itt-ott Nyugaton, Angliában is, Amerikában,
Németországban még kiváló emberek is magukévá tettek, és ennek
érdekében óriási áldozatokat is hoztak. Most egyszerre látjuk, hogy
ez a hit megingott és gyökeresen hamis volt, és összeomlott. Ez egy
olyan hatalmas földrengésszerű tény, amelyet mint ilyent kell
regisztrálnunk, mielőtt tovább mennénk, és ugye elemeznők azt,
hogyhát ez miképpen is hat a szovjet kisember életére, bár az is -
mint Szalay Tamás helyesen mondja - rendkívül fontos. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 3. folyt.
|
- György
Ennyire ne szaladjunk előre. Először beszéljük meg
azt, hogy a hivatalos nyilatkozat szerint a kommunista párt a
Szovjetunióban a jövőben meg akar küzdeni a hatalomért. Ehhez
szükséges, hogy legyen kivel megküzdenie.
- Igen.
- Lehet-e szó igazi ellenzékről, amikor mind Gorbacsov
beszédéből, mind a központi bizottsági ülést lezáró
sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatokból tudjuk, az új
pártoknak el kell fogadniuk a szocializmust, úgymond szocialista
pozícióból kell kiindulniuk, előrehaladniuk. Tehát ez a kérdésem,
hogy felléphet a Szovjetunióban ilyen feltétel mellett igazi
ellenzék? Persze rögtön hozzátehetem, hogy mi a szocializmus, az
értelmezhető így is, amúgy is. Urbán György:
- Igen, hát ha ilyen szempontból nézzük a dolgot, nehezen
képzelhető el a mai megfogalmazások világában egy nyugati értelemben
vett többpártrendszer. Mert ha a szocializmust ugye szűken
határozzuk meg, akkor valóban nem nyílik tér sem teszem egy
keresztény, vallásos lelkülettel párosult párt számára, sem mondjuk
egy nacionalista, vagy mondjuk egy nemzeti szellemű párt számára. De
a tapasztalat ugye Kelet-Európában is eddig mindig az volt, hogy
először a szocializmus kereteiben próbálják tartani a
többpártrendszert, aztán lassacskán ugye a kisember, az utca embere
nyomásásra ez enged, és valóban kialakul egy többpártrendszer, amely
aztán már nem lesz a szocializmus keretein belül, és valódi
demokráciához vezethet. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 4. folyt.
|
Persze itt sokminden probléma összpontosul, mint az előbb már
mondottam, a szovjet politikai kultúra és a szovjet hagyományok,
illetve az orosz hangyományok - sajnos ezt is hozzá kell tennünk -
olyanok, hogy nem teljesen világos számomra, hogy egy ilyen
többpártrenszer akár a szocializmuson belül, akár azon kívül hát
monjuk oly könnyem megvalósulna, mint teszem Csehszlovákiában, vagy
Lengyelországban vagy Magyarországon. Úgy hogy itten hát súlyos
történelmi hagyományokkal kell a szovjet rendszernek és az orosz
embernek megküzdenie.
- Igen, hát pontosan erre akartam én is rámutatni, és neked,
Urbán György, teljesen igazad van abban, hogy a Szovjetuniót nem
lehet Kelet-Európával összehasonlítani, de mégis ezek a
kelet-európai változások és a szovjet változások feltétlenül
kölcsönhatásban vannak, és énszerintem a mai ismeretek birtokában,
hiszen a múltban a szovjet átlagpolgárnak a tájékoztatottsága az
nagyon gyenge volt, ma már ők sokkal több mindenről tudnak, szóval a
kis Szergej meg a kis Olga, meg a kis Iván is, ezek sokkal többet
tudnak a Szovjetunióban arról, hogy mi történik a határokon kívül,
különösen a volt birodalmi perifériákon, mint amit tudtak a múltban.
Tehát én úgy érzem, hogy ott létrejöhetnek olyan pártok, amely
pártok létrejöttére még Te sem gondolsz, és általában még hiábavaló
spekulálni, mert úgysem tudjuk, hogy mi lesz belőle. De
elképzelhető, hogy egyik napról a másikra létrejönnek olyan
alakzatok, olyan politikai erők, vagy mozgalmak, amelyek
fölléphetnek bizonyos igénnyel, és én tartok példának okáért az
orosz nacionalista érzelmeknek ilyen pártba tömörülésétől is. Ez
nincs kizárva. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 5. folyt.
|
- Igen, én a legutább hosszasan elbeszélgettem Lauristine
asszonnyal, aki az Észt Nemzeti Front egyik vezetője és az észt új
Szociáldemokrata Párt egyik alapító tagja, és az ő félelme az volt,
hogy a balti államok nyomására, de a más nemzeti etnikai nyomásra is
kialakul Oroszországban egy erősen nacionalista, neo-sztálinista
párt vagy pártok gyülekezete, amelyek ugye nem éppen a demokrácia
felé nyomják majd az orosz rendszert. Úgyhogy egy ilyen félelem is
van Nyugaton, hogy most nemcsak a Pamjatyról beszélek, hanem annál
sokkal mérsékeltebb erőkről, amelyek a neosztalinistákkal
összeházasodva bizonyos nyomást fognak gyakorolni a demokrácia felé
történő kibontakozás ellen. Űgyhogy itt nem feltétlenül arról van
szó, hogy lesz Oroszországban demokrácia, ha van többpártrendszer.
- S ezzel el is értétek az újabb kérdésem területét. Ez úgy
szól, hogy az SZKP megszabta feltétel valamely párt engedélyezésére,
hogy annak nem szabad népi, nemzetiségi ellentéteket szítani. Nagyon
könnyű elképzelni, hogy hamis vád alapján elütnek bizonyos
szervezeteket, pártokat a törvényes működéstől. Az észtekre azt
mondják, hogy azok szítják a népek közötti ellentéteket, a Pamjatyra
azt mondják, talán nem. Tehát itt megint egy csapda van, és mi a
véleményetek, hogy a gorbacsovi vezetés hogyan fog lavírozni?
- Hát ezt nem tudom, nagyon ügyes taktikusnak bizonyult eddig
is. Én nem tudom, én magam legalább már harmincszor leírtam az
elmúlt öt esztendőben, és valószínűleg mások még gyakrabban, és
mindig kénytelen voltam bevallani, hogy bakot lőttem, nagyot
tévedtem. Úgyhogy ő valószínűleg erre is meg fogja találni a
megoldást. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 6. folyt.
|
- De én valahogy úgy érzem, hogy azok az események, amelyek
Kelet-Európában, sőt bizonyos fokig Nyugat-Európában is most a
politikusokat késztetik arra, hogy a tömegek után kullogjanak, a
Szovjetunióban a szovjet vezetést is - nem másról holnapra, de egy
bizonyos időn belül - ugyanebbe a számára nem nagyon kellemes és
teljesen új helyzet elé állíthatja, hogy a tömegek fogják megszabni,
hogy mi legyen. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy a központi
bizottság mostani, történelmi ülése előtt, vasárnap óriási tüntetés
volt, amiről azt mondták, hogy azt Gorbacsov szervezte, és amelyről
azt is mondták, hogy ilyen sok ember nem vonult fel 1917 óta.
Úgyhogy én valahogy úgy érzem, nem lehet tudni, hogy a vezetőség mit
fog csinálni, ha majd megkezdődik valami a nép részéről, megindul
valami. Először szerintem meg kell várni, hogy mi az, ami elindul,
és hogy lehet-e egyáltalán a vezetőségnek akkor még valamit
csinálnia. Egy esetet természetesen teljesen leszámítva, és ez a
katonaság bevetése.
- Én még megmaradnék a pártalapítás feltételeitél. Azt mondja az
SZKP, hogy az új szervezetnek, szervezeteknek nem szabad arra
törekedniök, hogy erőszakkal döntsék meg az állami rendet, az
államhatalmat. Ez minden demokratikus országban elfogadott tétel,
tehát ebben a kizáró okban nincs semmi kivetnivaló. Mégis ez felvet
egy problémát. És elsősorban - de légy szíves, Urbán György, hozzád
intézem a kérdést - ha a kommunisták ezt önmagukra is
vonatkoztatják, akkor ez annyit jelent, hogy elvetették a
proletárdiktatúrát mint az igazi szocializmushoz vezető igazi utat.
(folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 7. folyt.
|
- Igen, de én még ennél is tovább mennék, és azt mondanám, hogy
az etnikumra alapozott, mondjuk magyarán: nacionalista pártoknak
igen jó érvük lehet olyan irányban, hogy miért jogosultak
demokratikus pártként fellépniük. Tudniillik a XIX. században is
ugye, és most erről van megint szó, az volt a helyzet, hogy aki a
Habsburg-rendszer ellen harcolt mint teszem Magyarországon, vagy
Prágában, vagy magában Ausztriában is, az egyben a szabadságért is
harcolt, tehát az 1848-49-es különböző népi felkelések és
forradalmak és szabadságharcok közös vonása az volt, hogy a
szabadság érdekében vívott harc egyben nemzeti felszabadításért,
tehát a demokráciáért és a liberális emberi jogokért vívott harc
egyben nemzeti felszabadító harc is volt.
Namármost, ha én volnék egy észt, vagy egy litván párt, vagy egy
azeri párt vezetője, pontosan ezt mondanám és ma, és ők ezt is
mondják, hogy az emberi jogik és a liberális szabadságjogok
érdekében vívott harc egyben szükségképpen szovjetellenes harc is,
rendszerellenes harc is. Ennek nehéz ellentmondani, és ha ők erre az
álláspontra helyezkednek, akkor ezek a megszorítások, amelyeket
Román István most éppen említett, hát elesnek, illetve nehéz lesz
nekik majd érvényt szerezniök, bár erőszakkal egy ideig ugye ezt is
meg lehetne tenni. De ez volna szerintem a helyes út, és ez is az az
út, amelyet például Magyarország már 1956-ban követett. Ugye
megindult egy emberi jogokért való harc, amely egyben nemcsak a
kommunista párt, hanem a szovjet hatalom, sőt az orosz hatalom
elleni nemzeti felkeléssé alakult át. És ez lesz a meghatározója
szerintem a jövőben a Szovjetunión belül is azoknak a pártoknak,
amelyek az etnikum vagy a nemzeti elv nevében fognak majd pártként
fellépni, és szembeszállni a meglévő hatalommal. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 8. folyt.
|
- De ennek a helyes eszmének van egy torz visszája. Maguk az
oroszok a Szovjetunióban is felléphetnek, egyes csoportok már
hangoztatják, hogy ők is el vannak nyomva. El vannak nyomva
Észtországban, a Baltikumban, általában, és ugyanezt elkezdik
hangoztatni az örmények, az azerbajdzsánok. Tehát itt nem egészen
ugyanez a helyzet, mint a XIX. századi Magyarországon, és ebből egy
óriási zűrzavar keletkezhet. Az anarchia, amire itt már
valamelyikőtök célzott. Tamás?
- Igen. Énszerintem mindez, ami most történt, noha egyikőtöknek
sem mondok ellent, sem annak a rengeteg újságírónak, kommentátornak,
akinek a véleményét hallhatják, olvashatják manapság az emberek,
hogy óriási történelmi esemény volt ez és az most is, de énszerintem
ez megintcsak egy olyan - hogy mondjam - azon a bizonyos felső
szinten történt valami. Hogy ez a kis embernek az életében, akinek a
gazdasági ellátottsága rossz, és aki ennek a peresztrojkának a
hatását és eredményét a saját életében még egyáltalán nem
tapasztalhatta, énszerintem ezek olyan dolgok, amikre csak azt tudom
mondani: igen, hát ilyen akadémikusok, meg különböző bölcs emberek
erről beszélgetnek. A tények azt mutatják, hogy az ország különösen
gazdaságilag süllyed tovább, és ahhoz amit Urbán György előbb
mondott szeretném hozzátenni, hogy az stimmelhet, hogy az etnikumok
megpróbálják majd a bizonyos szovjetellenességet is a saját
politikai céljaik szolgáltatába állítani, de azért nem szabad
megfeledkezni arról, mint ahogy a baltikumban sem feledkezhetnek
meg, sőt Kelet-Európában sem, hogy a Szovjetunió mint gazdasági
partner is ott van, tekintet nélkül arra, hogy most milyen egységben
van a kommunista párt, és milyen más pártok alakulnak ki közben.
(folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 9. folyt.
|
- Szabad talán megint visszavinni a beszélgetés fonalát a
nagyobb kérdésre. Mert én ugyan tisztelem és becsülöm, amit Szalay
Tamás mond, ugye, hogy a kisembert mindez nem érinti, de a ledőlt
bálvány szimbóluma az, ami engem különösképpen megfog. Ugye itt van
ez a bálvány, ez az istenség, ez az ideológia, amely előtt mindenki
leborult, és amelynek hajbókoltak az emberek milliói, sőt
százmilliói immár 70-néhány éve a Szovjetunióban és 40-néhány éve
Kelet-Közép-Európában, s a bálvány ugye egyszerre csak ledőlt, és
mögötte semmit nem találunk. Mindaz a hatalmi apparátus, mindaz az
ideológiai filozofálás, ami ugye értizedeken keresztül elborította,
és maga alá temette az emberi észt és az emberi rációt, az most a
nullával egyenlő.
Én nem tudom elképzelni azt, hogy bármennyire szűkösen éljen is
a kisember Szmolenszk városában, hogy ő azért ne érezze azt, hogy ez
az emberfölötti gonoszság, amit ez a bálvány jelképezett, eltűnt, és
ez azért valamit jelent az életében, ha nem is azonnal.
- Na, jelenthet félelmet is, hogy a megszokott - ne felejtsük
el, hogy a szovjet rendszernek én bármennyire is minden vonalon,
minden síkon ellenzője és ellenfele vagyok, de a szovjet rendszernek
is vannak hagyományai, és vannak akik ebben nőttek fel, nem ismernek
semmi mást, és most az az érzésem, hogy sokak, és a számukat nem
tudom megadni -, de nagyon sokan félnek és bizonytalanok, hogy mit
hoz a jövő, még akkor is, amint Te mondtad, hogy örülnek, hogy ez a
bálvány ledőlt. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 10. folyt.
|
- A következő kérdésemben szeretném összekapcsolni mindazt, amit
Urbán György és Szalay Tamás mondott. Te azt véled, hogy a mostani
fordulat ahhoz hasonlítható, mintha a katolikusok elvetnék például a
Szentháromság tanát, ugyanakkor Tamás meg rámutat arra, hogy bajok
vannak, mincs mit enni, nincs elég lakás. Most a gazdasági bajok, az
etnikai viszályok közepette megengedheti-e magának Gorbacsov, hogy a
párton belül és az egész országban még elméleti zűrzavart is
teremtsen?
- Én itt egyáltalán nem látom a megengedem vagy nem engedem
kérdésnek a felmerülését. Őneki szembe kellett néznie, hiszen
mindaz, ami most a Szovjetunióban történt, sőt pontosan 1985.
március 11-ike, Gorbacsov hatalomra jutása óta, énszerintem
elsősorban gazdasági indíttatású és gazdasági okai vannak. És ha ez
a lehetetlen ideológia-rendszer meghozta volna azt a jólétet, azt a
viszonylagos jólétet, amelyet a népek úgy-ahogy, akár fogcsikorgatva
is elfogadhatnak, akkor erről az egész nagy ideológiai változásról
ma egyáltalán nem beszélhetnénk. Szóval itt nem az van. Szerintem ez
ma már egy túlhaladott álláspont. Ő énszerintem bizonyos értelemben
az események után fut.
- Nem értek ezzel teljesen egyet, ha szabad közbeszólnom. Láttuk
Kelet-Németországban azt, hogy ott nem voltak olyan komisz
viszonyok, mint Lengyelországban, vagy a Szovjetunióban, és mégis a
nép elégedetlen volt, és először Magyarországra, aztán
Kelet-Németországba áramlottak a keletnémetek tíz- és százezrei
azzal az egyszerű indokkal, hogy szabadságot akartak. Mert azért
ennivalójuk volt, lakásuk volt, ha szegényes is, mindenük megvolt
tulajdonképpen. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 11. folyt.
|
- Kelet-Németországban nem voltak lengyel viszonyok, mégis a
szabadság, a választás szegénysége és a különböző emberi jogok
hiánya volt az, ami őket kocsijukkal, Trabantjukkal, miegyébbel
együtt mégis Nyugatra hajszolta, ahol végül ma még sokan közülük
állástalanok, de ott van a reménye egy jobb életnek, egy szabadabb
életnek. Űgyhogy nem tudom azért, hogy a gazdasági meghatározó
annyira erősen esnék latba, mint ahogy Tamás mondja. Bár belátom,
hogy vannak erős argumentumok az ő ...
- Gyuri
Ha szabad egy pillanatra csak egészen röviden
közbeszólni. Ha láttad volna, hogy egyik-másik nyugatnémet ilyen
gyorssegély-osztó helyen milyen jelenetek zajlottak le, amit én sem
láttam személyesen, csak a tévében, akkor ez egy kicsit ... Nagyon,
nagyon tetszik az idealista véleményed, de én sajnos ...
- Jó, akkor hagyjuk ezt ...
- Nem, nem, nem.
- Igen, azt javaslom, hogy hagyjuk, mert kifutunk az időből, és
röviden beszéljük csak meg, miért van szüksége a pártfőtitkárnak,
hogy mint államfő, mint államelnök összpontosítsa kezébe a hatalmat.
Hát eddig nem volt meg a teljes hatalma? Talán nem, mert fékezhette
a politikai bizottság.
Az elnöki hatalom kiterjesztése vajon egyben nem a politikai
bizottság kikapcsolása a hatalom gyakorlásából? (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 12. folyt.
|
- Én úgy látom, hogy valóban afelé tendál, az a szovjet
vezetőség helyzete, hogy Gorobacsovnak szüksége van arra, hogy az
egész nép a parlament nevében beszélhessen, akár nemzetközi vonalon,
akár odahaza a saját népe felé. Eddig ő pártvezér és elnök volt,
most ő azt hiszem hangsúlyozni kívánja az elnöki poszt fontosságát,
éppen azért, mert lesz valamifajta pluralizmus először a párton
belül, azután pedig a párton kívül is, és neki szüksége van erre a
szombolikus ...
- Engedd meg, hogy közbevágjak. Itt nem szimbólumról van szó.
Arról van szó, hogy elnöki rendszert akar bevezetni, tehát a
miniszterek, például a külügyminiszter, a nemzetvédelmi miniszter, a
KGB elnöke közvetlenül az elnöknek kell hogy feleljen, azaz ő
rendelkezik fölöttük. Tehát ő úgy néz ki, hogy mint egy abszolútista
uralkodó akarja megvalósítani a reformjait, kikapcsolja a
ligacsovokat, a jelcineket, a kellemetlenkedőket.
- Azzal akartam megtoldani amit Urbán Gyuri mondott, hogy
majdnem úgy néz ki a dolog, hogy Gorbacsov is tisztában van vele,
hogy állam mindig lesz, tehát államfőre szükség van, és pártfőtitkár
nem biztos, hogy mindig lesz, és az már majdnem egészen biztos, hogy
nem lesz olyan súlya, mint eddig volt.
- Gyakorlati módon úgy fogalmaznám meg, hogyha teszem az
elkövetkező választások folyamán a kommunistákat megint kiebrudalják
különböző vidéki és egyéb pozíciókból, Gorbacsovnak szüksége van
arra, hogy a nép elé állhassék, és azt mondja: íme én vagyok az
ország, a nép, az egész nép, az össznép elnöke, és semmi közöm ehhez
a kommunista párthoz. Maguk elvetették a kommunista pártot, ez
nagyon rendjén van. Én az egész nép képviselője vagyok, és az ő
érdekeiket képviselem mint elnök. Ezt akarja ő majd mondani, és azt
hiszem a helyes utat ... (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 13. folyt.
|
- S ezzel most rátérünk Kelet-Európára. Mert egy ilyen hasonló
kísérlet ott történt, talán még folyamatban is van. Pozsgay Imre
köztársasági elnökjelöltségében valami ilyesmi rejlett, vagy rejlik.
- Feltétlenül. Mindaz, ami Kelet-Európában történt és történik,
közvetlen hatással lesz, de mint az előbb mondtuk, a Szovjetunió
azért mégsem Kelet-Európa.
- Engem meglep az, hogy Oroszországban, illetve a Szovjetunióban
mennyire lecsökkent, vagy eltűnt a birodalmi akarat. Hogy kvázi nem
is közbeszéd tárgya, még kevésbé parlamenti vagy pártviták tárgya
az, hogy tulajdonképpen összeomlott a birodalom. Hogy a lengyelek, a
magyarok, a csehek, a románok ugye hát leszálltak erről az egész
vonatról, és nincs tovább. Ha a Szovjetunióban meglett volna az a
birodalmi akarat, amely valamikor a francia, a spanyol, az angol, a
portugál birodalmat vezette, nem mondtak volna le erről olyan
könnyen. Mutatja az egész szovjet rendszer gyengeségét, hogy, mint
mondom, ez ma már szóba sem kerül.
Hogy miként is történt az, hogy 3-4 hónap alatt összeomlott az
egész bástyarendszer? Ugye ezen el kellene gondolkoznunk, mert ez
történelmileg unicum. Szóval egy soha nem látott jelenség. Az
angolok is még 30 év alatt adták csak fel a birodalmukat a háború
után, ugye lassacskán, illetve a két háború között bizonyos
formában, de mégis évek, évtizedekbe telt. Az oroszok esetében ez
néhány hónap alatt, vagy 1-2 év alatt lezajlott, és hát oda se
bagóztak, hogy így mondjam. (folyt.)
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Gorbacsov reformjavaslatai - 14. folyt.
|
- Jóváhagyjátok-e azt, hogy így összegezzem a beszélgetést:
remények és kétségek közepette tekintünk a Szovjetunióra. Urbán
Györgyben több a remény; ha jól értem Szalay Tamást, benne sok a
kétség, én pedig csak - nem befejezésül, mert ezt a kérdést még nem
lehet befejezni, de hadd monjam - úgy tekintek Gorbacsovra, mint egy
olyan kerékpárosra, akinek előre kell haladnia, mert ha megáll,
leesik. +++
1990. február 8., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Hangoztattam, hogy lehetnek véleménykülönbségek a pártban, de ezeket kultúráltan demokratikus keretek között kell rendezni. Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Kisgazdapárt csak a listás választási rendet fogadhatná el, mert ez a legdemokratikusabb és itt egyetlen szavazat sem vész el, de tartani kell attól, hogy ez sem az MSZMP, sem az EKA szervezeteinek többsége sem támogatná. Ezért kompromisszumra lesz szükség."
SZER-hallgató telefonja:
"...nem beszélnek arról, hogy mi van azokkal az elcsatolt területekkel, amit a háború után igazságtalanul a nagyhatalmak tőlünk elvettek. Ugyanis ez a békés fejlődés ami most alakul ki Magyarországon és Európa más országaiban is, ez nem tartható fönn, amig ezek a területi problémák nem rendeződnek. Ez egy gyújtópontja lehet az egész európai helyzetnek, amit most mindenki szeretne stabilizálni és szeretné hogy ez végre nyugvópontra kerüljön. Most ezzel kapcsolatban szeretném, hogyha válaszolna a Szabad Európa Rádió."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|