|
|
 |
|
 |
A SZU költségvetése
|
A SZU költségvetése SZER
------------------- München, 1989. június 2.
Világgazdasági magazin
Leírva: 1989. június 4.
"A piac természetesen nem mindenható, de az emberiségnek mind ez
idáig nem sikerült sem hatásosabb, sem demokratikusabb
gazdaságirányítási módszert kitalálnia." Az idézet Gorbacsovtól
származik. A pártfőtitkár a népi küldöttek kongresszusán mondott
beszédében azt is leszögezte, hogy a szocialista tervgazdálkodás sem
élhet meg anélkül, hogy figyelembe ne vegye a piaci törvényeket. Az
elemzők szerint a beszéd messze túllépett az egyszerű reform
felvázolásán. Gorbacsov szavaiból a szocializmus teljes
átformálásának képe bontakozott ki.
Az új szovjet gazdasági rendszerben gyakorlatilag minden
elképzelhető lesz. Az állami, illetve társadalmi tulajdonban lévő
vállalatok mellett megjelennek és velük egyenlő létfeltételek
mellett működhetnek a magáncégek, a közös vállalkozások, a
kooperatívák. Mindezek ellenére továbbra sem fordulhat elő a
Szovjetunióban kizsákmányolás és marxista értelemben vett
elidegenedés - folytatta Gorbacsov. Feltehetően arra célzott ezzel,
hogy a gazdasági átalakulást további bér- és adóügyi törvények
fogják kísérni annak érdekében, hogy az új vállalkozások
nyereségéből jusson a társadalomnak is. Ugyanezt a célt fogják
szolgálni a vállalkozások önkéntes alapon szerveződő szövetségei és
a szakszervezetek. (folyt.)
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
|
|
A SZU költségvetése - 1/1. folyt.
|
A központi tervezés és elosztás ugyanis visszaszorul a hadiipar
és a hosszú távú beruházások területére. A piac azonban -
hangsúlyozta Gorbacsov - nem veheti át teljes egészében a tervezést
és az államigazgatást, bár egyes radikális szovjet reformerek ezt
szeretnék elérni. Így nemhogy a gazdasági válságot nem lehet
megoldani, hanem ez a megoldás még társadalmi robbanáshoz is
vezetne, amely maga alá temetné a gazdasági átalakulást. A
társadalmi válság esélye tényleg nem elhanyagolható.
A pártfőtitkárnak óvatosan kell manővereznie a reformokkal,
hiszen két tűz közé került. Konzervatívok és radikálisok egyaránt
bírálják. Hogy legalább a nép haragját leszereljék, a szovjet
vezetők elrendelték a fogyasztási cikkek gyártási ütemének
növelését, az üresen tátongó üzleteket importárukkal fogják
feltölteni. Emelik az országban élő 40 millió szegénynek juttatandó
szociális segélyeket és a nyugdíjakat.
A hiányzó összegeket többek között a katonai és az űrkutatási
költség lefaragásával kívánják előteremteni. A Szovjetunió katonai
költségvetése, amely az idén valamivel több mint 77 milliárd
dollárra rúgott - jelentette be Leonyid Abalkin, Gorbacsov egyik
vezető gazdasági tanácsadója -, az évi nemzeti össztermék kilenc
százalékát emészti fel, vagyis kis híján a négyszeresét annak, mint
amiről a korábbi időszakokban beszámoltak. (folyt.)
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
|
|
A SZU költségvetése - 1/2. folyt.
|
Egyébként még ez a 9 százalék is jóval kevesebb annál a l5-17
százaléknál, amit a CIA szakemberei feltételeznek. A különbség annak
tudható be - mondta Abalkin -, hogy az amerikaiak pontosan annyi
fizetést számolnak el a szovjet katonáknak, mint a sajátjaiknak. A
moszkvai hadügyminisztérium azonban nem így gondolkodik. Egy szovjet
kiskatona havi zsoldja mndössze 7 rubel.
Lehet, hogy Abalkinnak ebben igaza van, a Szovjetunió katonai
költségvetésének teljes nagyságát mégsem könnyű megítélni. A szovjet
árrendszert ugyanis nem - legalábbis egyelőre nem - a piac törvényei
szabályozzák, a hadsereg költségeit tehát nem lehet abból
kiszámítani, mennyibe kerülnek az általa felhasznált termékek. Ki
tudná például megállapítani és milyen kulcsok alapján, hogy mennyit
fizet a szovjet hadsereg egy szovjet gyártmányú tankért vagy egy
vadászbombázóért, mennyit fizet a hadtáp egy kiló kenyérért.
Maga az a tény, hogy a költségvetést egyáltalán bejelentették, a
glasznoszty izmosodására utal - mondja egy brit katonai szakértő -,
az elárult szám azonban feltehetően korántsem pontos, és nem is
feltétlenül konspriációs okokból. A szakértő szerint a valós összeg
inkább 12, esetleg 14 százalék, vagyis épp a kétszerese annak, amit
az Egyesült Államok áldoz fel nemzeti össztermékéből katonai
célokra.
Ebben még mindig nincs benne az a másfél milliárd rubel,
hivatalos átszámítás szerint 2 milliárd 35 millió dollár, amelyet a
Szovjetunió csak 1986 óta költött az űrkutatásra, holott ennek is
elsősorban katonai célja van. Bizonyítja ezt, hogy az űrhajózás
által ez idő alatt termelt haszon alig több mint félmillió dollár.
(folyt.)
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
|
|
A SZU költségvetése - 1/3. folyt.
|
Az új szovjet parlament számos képviselője bírálta már ezeket a
kiadásokat, hiszen a pénzre más, földközelibb célok miatt is szükség
volna, és mert a szovjet űrprogramok az utóbbi időben eléggé
bukdácsolva haladnak.
Nyilvánvaló, hogy valami nincs rendjén a többszöri repülésre
képes űrkomppal, a Buránnal, mert első útja (tavaly november) óta
tétlenül vesztegel a kilövőállomáson. A Mir űrállomás egymást váltó
legénységei rendre beállítják ugyan a világűrben tartózkodás
rekordjait, idejük jó részét viszont az állandóan meghibásodó
berendezések javítgatására fecsérlik. A tervezett Mars-expedíciók
közül kettőt pedig el kellett halasztani.
Az űrprogramokért felelős tudósok és funkcionáriusok elismerik
ugyan, hogy ideje mérsékelni a költségeket, arról azonban hallani
sem akarnak, hogy az egész űrkutatási programot leállítsák. Valami
igazság van is abban, amit mondanak, hiszen a Szovjetuniónak épp
most, amikor jóformán semmije sincs, legalább a presztizsét meg
kellene őriznie.
A szovjet katonai kiadásokról tehát nincs pontos adat, nem is
lehet, hogy lelgyen. Feltárásuk puszta ténye azonban vélhetőleg azt
jelenti, hogy a Szovjetunió vezetői ígéretükhöz híven valóban a
katonai kiadások lefaragását tervezik. Talán erre utal az is, hogy
Bush amerikai elnöknek a brüsszeli NATO-csúcsértekezleten közzétett
leszerelési indítványa olyan kedvező visszhangra talált Moszkvában.
És talán valóban jobb gazdasági helyzethez fog vezetni a két
nagyhatalom közt mostanában felgyorsult enyhülési folyamat, amelynek
legkomolyabb jele az, hogy a washingtoni szenátus egyik demokrata
párti tagja azt javasolta, hogy Amerika a Szovjetuniónak is adja meg
a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, amelyet egyébként épp most
újítottak meg Magyarország és Kína számára. Maga az elnök is
foglalkozik ezzel a gondolattal. (folyt.)
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
SZU költségvetése - 1/4. folyt.
|
Ez a lépés csak tovább serkentené az amerikai és nyugat-európai
cégek máris felkelt érdeklődését a Szovjetunió iránt. Máris majdnem
kétszáz vállalkozó vetette meg a lábát ezen a hatalmas piacon, és az
év végére várhatóan több mint háromszor ennyien lesznek - jósolja
egy amerikai gazdasági kutatóintézet. A kockázat nem csekély, hiszen
egyelőre semmi sem garantálja, hogy a peresztrojka végül is
gyűzelmet arat a sokféle ellenállás felett. Az ebben az esetben
várható hatalmas nyereség miatt azonban sokan még ezt a kockázatot
is hajlandók vállalni.
A nyugati cégek jelenléte ugyanakkor támogatja is a
peresztrojkát, hiszen olyan berendezéseket, szaktudást és üzleti
tapasztalatokat hoznak magukkal, amelyek mind a reformok útját
egyengetik. Az ipari cégek nyomdokában a bankok haladnak, amelyek a
közös vállalkozásoknak nyújtott hitelektől remélnek hasznot. A
szovjet félnek pedig nemcsak a beáramló technológiára és tőkére van
szüksége, hanem tanulni is akar az ipari cégektől és bankoktól, mert
egyelőre alig akad még hazai szakember, aki rendelkezik a
reformokhoz szükséges ipari és gazdasági szaktudással.
A két fél érdekei tehát szerencsés módon találkoznak. Az előbb
idézett kutatóintézet azonban nyomatékosan felhívja a figyelmet
arra, hogy aki a gyors profit reményében merészkedik a
Szovjetunióba, csalódottan kell hogy távozzék. Ezt az ottani ipari
és gazdasági struktúra nem teszi lehetővé. A szovjet piacon csak a
hosszú távú beruházások térülhetnek meg.
És persze ugyanez áll a más kelet-európai országokban megjelenő
nyugati cégekre is. A Szovjetunióban működők mellett Magyarországon
270, Lengyelországban 55 nemzetközi vegyes vállalat működött az év
elején, de még a reformoktól óckodó Csehszlovákiában, Bulgáriában,
sőt Romániában is megjelentek a külföldi berzuházók. (folyt.)
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
|
|
SZU kötségvetése - 1/5. folyt.
|
A vállalkozások összértéke becslések szerint mintegy 700-800
millió dollárt tesz ki a nyugatiak részéről. A legtöbbjük a
szolgáltatásokban próbál szerencsét, de néhányan már ipari
termeléssel is foglalkoznak.
Ennek a kelet-eruópai "aranyláznak" számos oka van. Az egyik az,
hogy a világ piacai vagy telítődnek, mint a nyugatiak, vagy pedig
elsorvadnak a mérhetetlen adósságterhek alatt, mint a harmadik
világbeliek. Ez az aranyláz azonban lehet olyan kalandos, mint a
Chaplin által is megénekelt Alaszka, csak éppen az ott szokásos
hideg és a medvék helyett vonakodó funkcionáriusok, valutaátváltási
nehézségek és megbízhatatlan üzleti adatok fenyegetik a
bemerészkedőt.
Nem is beszélve a már említett legsúlyosabb veszélyről,
nevezetesen arról, hogy egyelőre semmiféle politikai garancia sincs
arra, hogy a peresztrojka állandósul. Egy szép napon egyetlen
tollvonással meg is szüntethetik. Sőt vannak olyan elemzők is, akik
azt állítják, hogy a Szovjetunióban és vidékén voltaképpen semmi sem
változott, csak a retorika. Azt persze ők is elismerik, hogy a
gazdasági helyzet valóban a helyes útra, vagyis a piacgazdaság felé
kényszerítheti a Szovjetuniót. Valószínű, hogy ezek az elemzők -
éppúgy, ahogyan a reformok ellen ágáló szovjet középkáderek - a
karrierjüket féltik a változásoktól.
Azt azonban mindenképpen érdemes megszívlelni, amit egyikük, egy
londoni gazdasági tanácsadó cég munkatársa mondott: ezek a közös
vállalkozások egyelőre nem képviselnek komoly erőt, úgyhogy se
tulajdonosaik, se híveik ne reménykedjenek abban, hogy
megváltlhatják a világot. A reformoknak a kelet-európai országokon
belülről kell kiindulniuk és végbemenniük. +++
1989. június 2., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|