|
|
|
|
Berecz János Nagy Imre emlékiratairól (1. rész)
|
1989. június 2., péntek - Alig két napja, hogy a közvélemény értesült róla: elítéltetése és kivégzése után több mint három évtizeddel családjának tagjai átvehették Nagy Imre személyes hagyatékát. A családnak és a nemzetnek egyaránt elégtétellel szolgáló jogi aktus nyomán végre rendeződni látszik a kiemelkedő magyar politikus, államférfi romániai fogságban papírra vetett írásainak sorsa. Ugyanakkor a Nagy Imre-hagyaték fontos kordokumentumnak számító memoárjainak sorsa még mindig sok kérdőjelet hagy maga után. Az egyik ilyen, ezidáig megválaszolatlan kérdés: mi történhetett a snagovi internálás hónapjaiban íródott ,,Gondolatok és emlékek,, jegyzet hiányzó szövegrészeivel. Az MTI munkatársa ezzel a kérdéssel kereste fel a páratlan dokumentum mindmáig egyedüli publikálóját, Berecz Jánost, az MSZMP KB titkárát.
Édesapja hagyatékának átvétele után Nagy Erzsébet az MTI-nek adott interjúban elmondta: a snagovi jegyzetek létezéséről a ,,családi emlékezet,, mellett Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvének utalásából tudott. Hol ismerkedett meg Ön ezekkel a dokumentumokkal kutatómunkája során? - 1964-66 között aspiránsként foglalkoztam az 1956-os eseményekkel, így kaptam lehetőséget bizonyos dokumentumok tanulmányozására a Hadtörténeti Levéltárban, a bíróságnál, a Párttörténeti Intézetben. Emellett a Belügyminisztériumtól kaptam egy-két összefoglalófélét. Nagy Imre Gondolatok, emlékek című kézirata nálam nem volt. Viszont egy ilyen belügyminisztériumi összefoglalóban nemcsak utaltak arra, hogy léteznek ezek a kéziratok, hanem egyfajta tartalmi áttekintést is adtak róla, s kivonatokat is ismertettek. Innen-onnan idéztek is a kéziratból; például a nacionalizmusról szóló gondolatokból, ,56 értékeléséről, a szovjet beavatkozásról, az események nemzetközi összefüggéseiről. Könyvemben ezek közül csak egy idézetet használtam fel. Maga a dokumentum tehát nem került az Ön kezébe? - Az egész Nagy Imre-dosszié nálam nem volt - ez a dokumentum sem. Az említett összefoglalóban találkoztam vele először. Hadd tegyem hozzá: mint kutató, nagyon érdekesnek és fontosnak - mondhatnám szenzációsnak - találtam az emlékirat felbukkanását; ezért tettem be a könyvbe. Így elsőnek én közölhettem, hogy egyáltalán léteznek ilyen dokumentumok. Történész-politikus kezébe lényegében azóta sem kerültek az emlékiratok. (folyt.köv.)
1989. június 2., péntek 18:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Berecz János Nagy Imre emlékiratairól (2. rész)
|
Hogy milyen nagy dolog volt a közlés, arra akkor jöttem rá, amikor Gosztonyi Péter, nemzetközi hírű magyar származású történész - aki Svájcban egy kelet-európai dokumentumgyűjtemény vezetője - felhívta a figyelmemet rá: most, hogy a széles közvélemény tudomást szerzett létezésükről, már nem lehet egyszerűen eltüntetni ezeket az írásokat. Az ügyészségi jegyzőkönyv is rögzíti, hogy az emlékiratokból meglehetősen nagy részek hiányoznak. Interjújában Nagy Erzsébet is utalt erre a tényre, s közölte azt is: nem tudja, kinek a kezén fordultak meg az iratok, ki csonkíthatta meg a dokumentumokat. Önnek mi a véleménye erről? - Erről a tényről én is csak most, Nagy Erzsébet nyilatkozatából hallottam, mivel a dokumentumok nem voltak a kezemben. Mindvégig a nyomozóhatóságok kezelték az iratokat - hacsak nem már hiányosan érkeztek haza Romániából. (Egyébként megjegyzem: arról nem is volt tudomásom, hogy létezik egy önéletrajzi írás is. Ez az a most előkerült jegyzet, amely a Viharos emberöltő címet viseli.) Engedjen meg egy személyes jellegű kérdést is: az Ön történészi működése, Ellenforradalom tollal és fegyverrel című munkája egy bizonyos nézőpontból értékelte az 1956-os eseményeket. Most viszont úgy látszik, megváltozott a hivatalos álláspont. Ön ezt a változást hogyan éli meg, úgy is mint a történelemmel foglalkozó kutató, úgy is mint magánember? - Hozzá kell még vennie a politikust is, mert mindez együtt van... Én ezt mind végiggondoltam, s a későbbiek folyamán remélem, lehetőségem lesz még, hogy jelentkezzem ebben a témában. Ami könyvemet illeti, az 1953-ig elkövetett hibákról, torzulásokról a legtöbb tényt én közöltem elsőként. Továbbra is vállalható munkámnak az a vonulata, amely az események különböző nemzeti és nemzetközi összefüggéseit ismerteti. Azt hiányolni lehet, hogy nem teljes a kép; mert valóban nem teljes. A könyv nem szolgáltatott igazságot olyanoknak, akiknek ez kijárt volna. November 4-ét azonban nem tudom újraértékelni, mert azon az állásponton voltam, amit akkor megléptek Kádár Jánosék. Ami politikai állásfoglalásomat illeti, egyetértek az MSZMP Központi Bizottságának csütörtökön közzétett nyilatkozatával. Különösen fontosnak tartom azt a passzust, amely megfogalmazza, hogy az 1956-ban bármely oldalon, igazságuk tudatában elesettek a nemzet egészének veszteségét jelentik. A nemzeti megbékélésnek - véleményem szerint - éppen azt kell szolgálnia, hogy igazságot szolgáltassanak mindenkinek, de ne szülessenek új vádak, újabb meghurcoltatások; gyógyuljon be minden seb. (MTI- Garajszki István)
1989. június 2., péntek 18:32
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|