|
|
 |
|
 |
Berecz János Nagy Imre emlékiratairól (2. rész)
|
Hogy milyen nagy dolog volt a közlés, arra akkor jöttem rá,
amikor Gosztonyi Péter, nemzetközi hírű magyar származású történész
- aki Svájcban egy kelet-európai dokumentumgyűjtemény vezetője -
felhívta a figyelmemet rá: most, hogy a széles közvélemény tudomást
szerzett létezésükről, már nem lehet egyszerűen eltüntetni ezeket az
írásokat.
Az ügyészségi jegyzőkönyv is rögzíti, hogy az emlékiratokból
meglehetősen nagy részek hiányoznak. Interjújában Nagy Erzsébet is
utalt erre a tényre, s közölte azt is: nem tudja, kinek a kezén
fordultak meg az iratok, ki csonkíthatta meg a dokumentumokat. Önnek
mi a véleménye erről?
- Erről a tényről én is csak most, Nagy Erzsébet nyilatkozatából
hallottam, mivel a dokumentumok nem voltak a kezemben. Mindvégig a
nyomozóhatóságok kezelték az iratokat - hacsak nem már hiányosan
érkeztek haza Romániából. (Egyébként megjegyzem: arról nem is volt
tudomásom, hogy létezik egy önéletrajzi írás is. Ez az a most
előkerült jegyzet, amely a Viharos emberöltő címet viseli.)
Engedjen meg egy személyes jellegű kérdést is: az Ön történészi
működése, Ellenforradalom tollal és fegyverrel című munkája egy
bizonyos nézőpontból értékelte az 1956-os eseményeket. Most viszont
úgy látszik, megváltozott a hivatalos álláspont. Ön ezt a változást
hogyan éli meg, úgy is mint a történelemmel foglalkozó kutató, úgy
is mint magánember?
- Hozzá kell még vennie a politikust is, mert mindez együtt
van... Én ezt mind végiggondoltam, s a későbbiek folyamán remélem,
lehetőségem lesz még, hogy jelentkezzem ebben a témában. Ami
könyvemet illeti, az 1953-ig elkövetett hibákról, torzulásokról a
legtöbb tényt én közöltem elsőként. Továbbra is vállalható munkámnak
az a vonulata, amely az események különböző nemzeti és nemzetközi
összefüggéseit ismerteti. Azt hiányolni lehet, hogy nem teljes a
kép; mert valóban nem teljes. A könyv nem szolgáltatott igazságot
olyanoknak, akiknek ez kijárt volna. November 4-ét azonban nem tudom
újraértékelni, mert azon az állásponton voltam, amit akkor
megléptek Kádár Jánosék.
Ami politikai állásfoglalásomat illeti, egyetértek az MSZMP
Központi Bizottságának csütörtökön közzétett nyilatkozatával.
Különösen fontosnak tartom azt a passzust, amely megfogalmazza, hogy
az 1956-ban bármely oldalon, igazságuk tudatában elesettek a nemzet
egészének veszteségét jelentik. A nemzeti megbékélésnek - véleményem
szerint - éppen azt kell szolgálnia, hogy igazságot szolgáltassanak
mindenkinek, de ne szülessenek új vádak, újabb meghurcoltatások;
gyógyuljon be minden seb. (MTI- Garajszki István)
1989. június 2., péntek 18:32
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|