|
|
 |
|
 |
Berecz János Nagy Imre emlékiratairól (1. rész)
|
1989. június 2., péntek - Alig két napja, hogy a közvélemény értesült róla: elítéltetése és kivégzése után több mint három évtizeddel családjának tagjai átvehették Nagy Imre személyes hagyatékát. A családnak és a nemzetnek egyaránt elégtétellel szolgáló jogi aktus nyomán végre rendeződni látszik a kiemelkedő magyar politikus, államférfi romániai fogságban papírra vetett írásainak sorsa. Ugyanakkor a Nagy Imre-hagyaték fontos kordokumentumnak számító memoárjainak sorsa még mindig sok kérdőjelet hagy maga után. Az egyik ilyen, ezidáig megválaszolatlan kérdés: mi történhetett a snagovi internálás hónapjaiban íródott ,,Gondolatok és emlékek,, jegyzet hiányzó szövegrészeivel. Az MTI munkatársa ezzel a kérdéssel kereste fel a páratlan dokumentum mindmáig egyedüli publikálóját, Berecz Jánost, az MSZMP KB titkárát.
Édesapja hagyatékának átvétele után Nagy Erzsébet az MTI-nek
adott interjúban elmondta: a snagovi jegyzetek létezéséről a
,,családi emlékezet,, mellett Berecz János Ellenforradalom tollal és
fegyverrel című könyvének utalásából tudott. Hol ismerkedett meg Ön
ezekkel a dokumentumokkal kutatómunkája során?
- 1964-66 között aspiránsként foglalkoztam az 1956-os
eseményekkel, így kaptam lehetőséget bizonyos dokumentumok
tanulmányozására a Hadtörténeti Levéltárban, a bíróságnál, a
Párttörténeti Intézetben. Emellett a Belügyminisztériumtól kaptam
egy-két összefoglalófélét. Nagy Imre Gondolatok, emlékek című
kézirata nálam nem volt. Viszont egy ilyen belügyminisztériumi
összefoglalóban nemcsak utaltak arra, hogy léteznek ezek a
kéziratok, hanem egyfajta tartalmi áttekintést is adtak róla, s
kivonatokat is ismertettek. Innen-onnan idéztek is a kéziratból;
például a nacionalizmusról szóló gondolatokból, ,56 értékeléséről, a
szovjet beavatkozásról, az események nemzetközi összefüggéseiről.
Könyvemben ezek közül csak egy idézetet használtam fel.
Maga a dokumentum tehát nem került az Ön kezébe?
- Az egész Nagy Imre-dosszié nálam nem volt - ez a dokumentum
sem. Az említett összefoglalóban találkoztam vele először. Hadd
tegyem hozzá: mint kutató, nagyon érdekesnek és fontosnak -
mondhatnám szenzációsnak - találtam az emlékirat felbukkanását;
ezért tettem be a könyvbe. Így elsőnek én közölhettem, hogy
egyáltalán léteznek ilyen dokumentumok. Történész-politikus kezébe
lényegében azóta sem kerültek az emlékiratok. (folyt.köv.)
1989. június 2., péntek 18:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|