|
|
 |
|
 |
NKK - péntek délelőtt (8. rész)
|
Csernopiszcov részletesen foglalkozott az afganisztáni veteránok
életkörülményeivel, gondjaival. Ezt követően a deszantegységben
szolgált őrnagy nyilvánvaló provokációnak minősítette a tbiliszi
eseményeket, megállapítva: a bevetett kirovabádi ezred annak idején
az utolsók között hagyta el Afganisztánt, s a harcok során afgán nők
és gyermekek életét mentették meg. Ezek az emberek nem lehettek, nem
lehetnek gyilkosok, megtorló erők, mint ahogy egyesek fogalmaztak a
kongresszuson. Az afganisztáni veterán élesen kirohant a balti
nacionalizmus ellen, azt állítva, hogy ott már ,,rohamosztagokat,,
szerveznek, a kongresszuson pedig egyes képviselők nem a küldöttek
jelvényét, hanem népfontjuk zászlaját tűzik ki zakójuk hajtókájára.
Az ukrán küldött végezetül ismertette egy légideszant egység
katonáinak levelét, amelyben az Afganisztánt megjárt katonák
alaptalan rágalomnak, becsületsértésnek minősítik Szaharov
akadémikusnak azt az állítását (egy kanadai lapnak nyilatkozott),
hogy a háború idején a levegőből lövöldözték halomra a bekerített
szovjet katonákat, hogy azok ne kerüljenek fogságba. A levelet
tapsviharral fogadta a kongresszus. Ezt követően egy belorussziai
képviselő, ugyancsak afganisztáni veterán javasolta, hogy hozzák
nyilvánosságra az Afganisztánban és más országokban elesett szovjet
katonák névsorát, s szorgalmazta, hogy emeljék fel a veteránok 46
rubeles járadékát.
Az elnöklő Lukjanov ezután Andrej Szaharovnak adta meg a szót,
aki kijelentette, hogy nem akarta megsérteni a szovjet hadsereget, a
szovjet katonákat. Ő az afganisztáni háborút, e bűnös és kalandor
akciót bírálta, nem a katonákat, hanem az egyelőre ismeretlen
felelősöket, akiknek lelkiismeretét egymillió afgán halála terheli.
Ezt a szégyent le kell mosnunk magunkról. Szaharov - akinek
hozzászólását többször szakította félbe a terem moraja, tapssal
hallgattatták el - emlékeztetett arra, hogy az afganisztáni
beavatkozás elítéléséért kényszerült gorkiji számüzetésébe. Az
interjú kapcsán megjegyezte, hogy abban a hadifoglyok megmentése
érdekében szorgalmazott közvetlen tárgyalásokat az afgán
partizánokkal, s követelte, hogy ismerjék el őket hadviselő félnek,
hiszen hazájuk függetlenségét védelmezték. A szovjet légierő saját
csapatok elleni bevetése kapcsán külföldi rádióállomások adataira,
illetve hozzá érkező levelekre hivatkozott, s azt állította, hogy a
kérdés még nincs lezárva, folyik a vizsgálat, s addig nem lehet őt
állításaiért elítélni. (folyt.)
1989. június 2., péntek 16:17
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|