|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - negyedik nap (28. rész)
|
- A jelenlegi stádiumban az ökológiai vészhelyzet nem zárható ki.
Ezért ismételten át akarjuk tekinteni egyrészt a monitoring-rendszer
kiépítésének határidejét, az egész rendszer üzembe állításának
kérdéseit. Másrészt a szennyvíztisztító program megvalósítását, a
program tartalma bővítésének szükségességét. S végül tisztábban
akarunk látni a csúcsrajáratás ökológiai következményeinek
modellezését illetően is.
A Parlament múlt év őszi határozata óta a kormány több
alkalommal foglalkozott a vízlépcső ügyével. Megvitatta a különböző
kormányszervek által előállított előterjesztéseket, a Tudományos
Akadémia ad hoc bizottságának, a Minisztertanács Tanácsadó
Testületének, a munkálatok ellenőrzésére a kormány által felkért
társadalmi bizottságnak, valamint más társadalmi szerveknek a
javaslatait. Ezen túl a kormány figyelmét a magyar és a nemzetközi
tudományos élet számos nagy tekintélyű egyénisége és intézménye
hívta fel arra, hogy a beruházás megvalósításának és az
erőműkomplexum üzemeltetésének környezetkárosító kockázatai a
korábban feltárt mértéket jelentősen meghaladhatják, illetve ezek
elhárítását is vizsgálni kell. Komoly szaktekintélyek
figyelmeztettek arra is, hogy Nagymarosnál a földrengés kockázatait
- az eddig elvégzett vizsgálatok alapján - nem lehet biztonsággal
meghatározni. Az elmúlt hónapokban a beruházás gazdasági, pénzügyi
kérdéseit is újból megvizsgáltuk. Megállapítottuk: a számok igen
nagy bizonytalanságokat tükröznek, korábban szilárdnak hitt
kalkulációk alól kicsúszott a talaj. Kormányzati szervektől is
kaptunk olyan számításokat, mely szerint a beruházás valódi költsége
- és nemcsak az infláció miatt - jóval nagyobb lehet annál, mint
amiről eredetileg szó volt. S ebben még nincsenek benne azok a
pótlólagos ráfordítások, amelyek az Országgyűlés által is előírt,
mellőzhetetlen környezetvédelmi célú beruházásokhoz kellenek.
Még egy szempont a sok közül: legalább két évtizede minden
programban, határozatban, tervben benne volt és van, hogy
csökkenteni kell a gazdaság működőképességének energiaigényességét,
növelni a feldolgozóipar, és csökkenteni az alapanyag- és
energiaszektor beruházásainak részarányát. Ugyanennyi ideje, hogy
pont az ellenkezője történik. Ki kell végre törni ebből a bűvös
körből, hogy azért nem jut forrás az energiatakarékos technológiák
fejlesztésére, mert elmegy a pénz az energia- és alapanyagtermelő
beruházásokra. Folyik az energiapolitikai koncepció újragondolása.
Az már ma is egyértelmű, hogy a gazdaság távlati energiaigénye
lényegesen alacsonyabbra prognosztizálható, mint azt jó egy
évtizede, vagy akár az elmúlt év októberében előrebecsülték.
(folyt.köv.)
1989. június 2., péntek 17:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|