Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - negyedik nap (26. rész)
Megállapodtunk abbban, hogy a két miniszterelnök-helyettes a lehető legrövidebb időn belül meghatározza a felfüggesztés ideje alatt elvégzendő feladatokat. A vizsgálatok, elemzések eredményéből vonjuk le a következtetéseket, határozzuk meg a tennivalókat. Nyilván ennek alapján lehet majd meghatározni, hogy a döntés milyen következményekkel jár az osztrák cégekkel kötött magánjogi szerződésekből fakadó kötelezettségekre. Ausztriával ugyanis szerződéseink nem kormányszintűek. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a két kormánynak az ügyben nincs megbeszélni- és tennivalója. Mint tudják, közvetlenül prágai látogatásom után tárgyaltam a kérdésről Vranitzky kancellárral. Őszintén mondom, nagy támaszt jelent, hogy Ausztria kancellárja ezt a problémát is a két országot egyre szorosabban összekötő baráti kapcsolatok alapján, annak szellemében kezeli. A kancellár úr értésemre adta: nekik is megvannak a világos érdekeik, melyekről jótékonysági alapon nem fognak lemondani. De biztosak lehetünk abban, hogy nem élezni, hanem megoldani akarják a gondokat, és a kölcsönösen elfogadható kiút keresésében nem fognak mesterséges nehézségeket támasztani. Tudják, hogy nehéz helyzetben vagyunk, s ezt nem hagyják figyelmen kívül. A végső megoldás iránt tehát mind a csehszlovák, mind az osztrák fél nyitott. - Mint legutóbbi parlamenti beszédemben szóltam róla, a vízlépcső nagy tehertétele az országnak, a gazdaságnak, a környezetnek, a politikai közhangulatnak, a politikai intézményeknek egyaránt. Ebben sűrűsödik az átalakulóban lévő magyar társadalom szinte minden ellentmondása. Súlyos realitás és jelkép egyidejűleg. Úgy birkózunk vele, mint egy mesebeli szörnnyel a szegényember legkisebb fia. Azzal a különbséggel, hogy idősebb fivéreink - lehet, hogy kellő hit és meggyőződés híján, lehet, hogy a maguk teremtette magányosságuk miatt -, erőtlennek érezve magukat, meg sem kísérelték felvenni a küzdelmet. Én felveszem. És hiszem, hogy nem leszek magányos. Mert ami ellen harcolni akarok, az nem egy objektum. Az ellenfél egy döntési mechanizmus, egy, a nép helyett mindent eldöntő elit szemlélet, egy politikai hatalmi struktúra, a tévedhetetlenség mítosza. Mindez ellen ma sokan készek sorompóba állni. A harc ma még ingoványos terepen, és gyakran tisztázatlan eszközökkel folyik. S a legnagyobb baj, hogy azok, akiknek össze kellene fogniuk, nem a gigászt, hanem egymást akarják legyőzni. Az Országgyűlés több mint tíz évvel a szerződés megkötése után foglalkozott először ezzel a problémával, s akkor is csak azért avatták be, hogy tájékoztatást kapjon a munkákról. (folyt. köv.) 1989. június 2., péntek 17:32
Vissza » Folytatásokkal »