|
|
 |
|
 |
Interjú Kulcsár Kálmánnal - 1. folyt.
|
Tehát másik oldalról problematikussá vált az
alkotmányelőkészítés, mert fölmerült a különböző politikai erők
részéről, hogy az alkotmány egész kidolgozási folyamatát másként
kellene megszervezni. (...) erre bizonyos értelemben gondoltam,
amikor azt javasoltam eme bizonyos parlamenti vitán, hogy a
parlament alkotmányozó bizottsága, amely képviselőkből áll
természetesen, de amely elvileg legfőbb gazdája ennek az egész
folyamatnak, egészítse ki saját magát, hívjon meg oda különböző
politikai erőkből képviselőket, mégha nem is országgyűlési
képviselőt, akármilyen funkcióval. Akár szavazással is megteheti,
bármilyen létszámban, és így az egész alkotmányozási folyamat
találkozzon valahol a parlamenten kívüli és a parlamenten belüli
politikai erők találkozópontján.
Ezt én nagyon fontosnak találnám, mert nem tudok szabadulni
attól az eredendő gondolatunktól, hogy ennek az alkotmányozásnak
valamifajta, ha nem is nemzeti konszenzusra kellene vezetni, mert
talán túlzás lenne, de valamifajta egyetértésre néhány olyan
alapvető elvben, amely ennek az államnak és az államhoz az
állampolgárok viszonyának egyik alaptételeként megfogalmazható. Ha
ezt sikerülne megtenni, akkor azt hiszem, hogy a magyar politikai
helyzet is tisztább lenne. Ez azonban a parlament utolsó napjának a
végén zajlott le szinte, amikor a parlament erről már nem foglalt
állást. Azóta nem volt parlamenti ülés, tehát nem tudom, hogy mi
lesz a következő lépés, mindenesetre meg kellene találni valami
megoldást erre a problémára.
Nagyon nem szeretném, hogyha az lenne a látszat, hogy az
Igazságügyminisztérium kidolgozott egy alkotmányt, amit én - még
egyszer mondom - szakmailag és politikailag mindenütt vállalok a
világban, s ez végülis a politikai meg nem egyezés folytán valahol
eltűnjön a történelem oly sokat emlegetett süllyesztőjében. (folyt.)
1989. június 1., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|