Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - harmadik nap (27. rész)
Ez jellemzi az 1989. évi költségvetést is, három tényezővel súlyosbítva. Az egyik az elmúlt évekénél is nagyobb bizonytalanság a gazdasági folyamatokban. Az adóreform múlt évi és idei lépései ugyanis gyökeresen megváltoztatták a gazdaság szereplőinek jövedelmi viszonyait, a tervezettnél lényegesen jobb helyzetbe hozták a vállalati és szövetkezeti szférát, s rontották a költségvetés pozicióit. Növekvő differenciálódás mellett 1988-ban 30 milliárd forinttal több nettó jövedelem maradt a vállalatoknál és szövetkezeteknél, mint az adóreform előtti, 1987-es esztendőben. Fokozta a bizonytalanságot, növelte a kockázatot a piaci viszonyok erősítéséhez, a gazdaság fellendítéséhez nélkülözhetetlen liberalizáló gazdaságirányítási gyakorlat is. Az importliberalizálás és a bérgazdálkodás szabadabb gyakorlata mindkét területen terven felül növelte az év első négy hónapjában az erőforrások felhasználását. Bizonytalan volt a tervezés időszakában az árprognózis is. Az 5-7 százalékos nominálbér növekedés helyett 12-13 százalék, a fogyasztói árszint 12-15 százalékos növekedése helyett 15-16 százalékos áremelkedés várható az év végéig. Ezek következtében nagyobb mértékben növekednek a költségvetés kiadásai, mint ahogy emelkednek a bevételek. A másik elem az 1988. évi költségvetés áthúzódó öröksége. Ez önmagában is közel 25 milliárd forinttal terhelte meg a folyó esztendőt, az elmúlt évben esedékes, de idén elszámolt kamatok és visszaigényelhető adóbefizetések miatt. Azt is lehet mondani némi leegyszerűsítéssel, hogy az 1988. évi költségvetés záróhiánya közel 25 milliárd forinttal magasabb volt, mint a december 31-ig elszámolt, úgynevezett pénzforgalmi teljesítést tükröző deficit. Áthúzódások természetesen mindig voltak és lesznek egyes évek között, ám mértékük ezúttal kiugróan magas volt. A harmadik hatás pedig: a kompromisszumok mellett szakmai, tervezési hibák is szerepet játszanak a rosszabb költségvetési pozició kialakulásában. A költségvetés tervezésekor nem számoltak az év első negyedévében végrehajtott forintleértékelés kiadásokat növelő, bevételeket csökkentő hatásával. A leértékelés a kormány szándékai ellenére elkerülhetetlen volt, legfeljebb mértéke és időpontja lehetett kétséges. Precizebb munkával és tételes elszámolással elkerülhető lett volna, hogy a tervezés időszakában elengedett vállalati keresetiadó-tartozások egy része szerepeljen az 1989-es költségvetési bevételek között. (folyt.köv.) 1989. június 1., csütörtök 16:34
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »