|
|
 |
|
 |
Országgyűlés - harmadik nap (18. rész)
|
Ma még mód és lehetőség van arra, hogy - bár súlyos áldozatok
révén - racionális, elfogadható eszközökkel rendezzük az ország
zaklatott pénzügyeit és a reformokat végrehajtva elinduljunk a
fejlődés útján. Ehhez azonban gyökeresen szakítanunk kell az elmúlt
évtizedben kialakult rossz gazdaságpolitikai reflexekkel. A kitörés
iránya világos: vállalkozásélénkítés, piacépítés, a gazdaság
szereplői önállóságának és felelősségének növelése.
Ugyanakkor látnunk kell: a szerkezetváltás önerőből nem hajtható
végre, szükség van hozzá nemzetközi együttműködésre, külső források
bevonására is. Ez pedig bizalom, belpolitikai stabilitás,
kiszámíthatóságunk biztosítása és konkrét, határozott reformlépések
megtétele nélkül nem lesz meg.
Gyakran felmerül a viták során, hogy a kormány a nemzetközi
pénzügyi szervezetek követeléseinek enged, javasolt intézkedései az
ország kiszolgáltatottságát tükrözik. Kétségtelen tény: a nemzetközi
pénzvilág - benne a Valutaalap és a Világbank - nem finanszíroz
túlköltekező költségvetést vagy államháztartást, nem ad hiteleket
fogyasztásra és alacsony hatékonyságú, vagy veszteséges
tevékenységek támogatására. Ezek a korlátok azonban teljes mértékben
összhangban vannak saját törekvéseinkkel, tervezett és meghirdetett
céljainkkal. E célok megvalósítása saját, jól felfogott érdekünk.
Akkor is minden meg kellene tennünk teljesítésükért, ha a nemzetközi
pénzvilág nem kérné rajtunk számon saját terveink teljesítését. Ha
pedig nem tudjuk megfékezni gazdaságunk külső és belső egyensúlyának
romlását, ha feladjuk tervezett céljainkat, elveszíthetjük
fizetőképességünket és vele együtt az esélyt arra, hogy belátható
időn belül kilábaljunk a mély gazdasági válságból.
Amikor a nemzet sorsa a munkában dől el, s amikor együtt kell
működni minden felelős erőnek azért, hogy elkerüljük az összeomlást,
akkor nem a szavaké, hanem a tetteké a döntő szerep.
Igaz, hogy megfelelő erőforrások hiányában a struktúraváltás
erőltetése feszültségekhez vezet, újabb teherpróbának kitéve a jó
irányban haladó politikai, gazdasági folyamatokat. Ezért csak olyan
változás lehetséges, amely főleg a racionalizálásra irányul és a
szükséges szerkezetváltást a mikroszférában indítja el.
Ez viszont csak kötöttségektől mentes, működőképes piaci
mechanizmusokban bontakozhat ki, ami radikális változásokat kíván az
irányítási rendszerben és feltételezi a politikai és gazdasági
struktúrák összefonódásának megszüntetését.
Csak az így kiépülő piacgazdaság képes ösztönözni és
kikényszeríteni a vállalkozást. A gazdasági stratégia tengelyébe a
vállalkozás-élénkítést kell állítani
Váljunk a több százezer kis-
és középvállalkozó országává
(folyt.köv.)
1989. június 1., csütörtök 14:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|