|
|
|
|
Országgyűlés - harmadik nap (15. rész)
|
Az államháztartás - főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhalmozódott adóssága következtében - az első negyedév végén 630 milliárd forintot tesz ki. Ezt potenciálisan még növeli a mintegy 160 milliárd forint összegű állami garancia, amelyet a költségvetés vállalati hitelekhez kapcsolódóan vállalt. Ez a belföldi államadósságot közel 800 milliárd forintra növeli. A költségvetés adósságát 24 milliárd forinttal növeli az 1968-as reform bevezetése után a vállalatoknak forgóalap-juttatásként folyósított összeg, amelynek elszámolására eddig nem került sor. S ha mindehhez még hozzáadjuk a nemzetközi beruházások későbbi éveket terhelő, de külön alapokon nyilvántartott állományát, illetve a legutóbbi ez évi forintleértékelések hatását, a teljes - jórészt ma még terhet ugyan nem jelentő - államháztartási adósság közel 950 milliárd forint. Mindezekből levonható a következtetés - s ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni -, hogy az államháztartás helyzete nem szubjektív megítélés kérdése, hanem objektív gazdasági és pénzügyi összefüggésekből adódó következmény, amit sem most, sem a közeli években figyelmen kívül hagyni nem lehet. Másfelől az is világos: a reform minden jószándékú jelszava és eddigi lépéseink ellenére a kormányzati szektor az ország jövedelemtermelő képességéhez és az újraelosztható jövedelem összegéhez viszonyítva rendkívül túlméretezett. Ez a szektor a belföldön megtermelt jövedelem mintegy kétharmad részét csoportosítja át. Emiatt a költségvetés nem kiegészíti, hanem túl széles területen egyszerűen helyettesíti a bankrendszer funkcióit is. A magyar államháztartás ily módon a klasszikus költségvetési területeken messze túlnyúlva, mélyen és sokirányúan jelen van a gazdaságban. Ez nem véletlenül alakult ki, hanem elsősorban annak következményeként, hogy a múltban a pártállam a társadalmi és gazdasági élet szinte minden területén befolyást akart gyakorolni és ehhez osztható és elvehető költségvetési forrásokra volt szüksége. Ennek hatásaként a gazdasági szerkezet évtizedek során folyamatosan eltorzult és minden versenyképtelenebbé vált. A gazdálkodók helyzete és magatartása a költségvetéstől függött, önállótlanná vált. A kezdeményezőkészség inkább különös hóbortnak tünt, semmint ésszerű vállalatvezetői magatartásnak. Gazdaságunkat pedig - ezt ma ne tagadjuk meg tőlük - éppen az e körülmények között is vállalkozók, a ,,nehéz emberek,, tartották úgy-ahogy mozgásban. (folyt.köv.)
1989. június 1., csütörtök 14:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|