|
|
 |
|
 |
Az MSZMP KB közleményének elemzése - 1. folyt.
|
Mint hogyha Grósz Károly nem is ismerte volna a saját pártja
által aznap elfogadott nyilatkozatot, ugyanis hogyha egy nyilatkozat
azt mondja, hogy Nagy Imre a szocialista reformpolitika szimbóluma,
akkor lehetetlenség arról beszélni, hogy a párt rehabilitációja nem
időszerű, vagy hogy erre nincsen ok. Ugyanis ez a rehabilitáció
bizonyos értelemben ezzel a nyilatkozattal meg is történt.
Mindamellett szeretném megjegyzni, hogy miközben el kell
ismerni, hogy itt most egy látványos átértékelés történt, egy
egészen látványos fordulat a Nagy Imre személyének a megítélésével
kapcsolatban, azért ez nem azt jelenti, hogy ami ebben a szövegben
olvasható, az történelmileg megfelel a tényeknek, vagy elfogadható.
Egy egész sor olyan állítás van benne, amelyet a kortörténet tényei
nem támasztanak alá.
Így például a szöveg azt állítja, hogy miközben 1956 októberében
Nagy Imre az ország megmentéséért küzdött, a sztálinizmus
megfékezéséért, a külső beavatkozás elhárításáért, akkor nem kapott
megfelelő támogatást sem pártja, sem koalíciós partnerei részéről.
Hát ami a pártot illeti, az igaz, hogy a Magyar Dolgozók Pártja
akkor a teljes összeomlás állapotában volt és nagyon nagy támogatást
már semmihez sem tudott nyújtani, de ami a koalíciós partnereket
illeti, ez az állítás nem felel meg a valóságnak, mert Nagy Imre a
legmesszebbmenő támogatást kapta Tildy Zoltántól és a
Kisgazdapárttól, Bibó Istvántól és a Nemzeti Parasztpárttól, Kéthly
Annától és a Szociáldemokrata Párttól. A legkisebb repedés sem volt
Nagy Imre álláspontja és a koalíciós partnerek álláspontja között.
(folyt.)
1989. június 1., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|