|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/1989_icon.gif) |
![](../img/spacer.gif)
Van-e félelem Magyarországon?
|
![](../img/spacer.gif)
(Román István) Több mint százezren vettek részt a március 15-i nem hivatalos felvonulásokon Budapestéin és vidéken. Több tízezerre becsülhető azok száma, akik a különféle ellenzéki, vagy félellenzéki csoportosulások, mozgaliűak összejövetelein megjelentek. A sajtó teli van bátorhangú cikkekkel. Léteznek még tabuk, de erősen fogyatkoznak a tiltott témák. Ordító az őszinteség. És az emberek mégis félnek. A milliók. A nagy tömegek. A Magyar Demokrata Fórum március 15-i megemlékezésén a Nemzeti Sportcsarnokban a négyezer főnyi hallgatóság előtt Csurka István író, az MDF elnökségi tagja azt mondotta: valamivel jobb lett, beszélni már szabad, de az emberek még mindig félnek. A félelem és a létbizonytalanság a magyar demokrácia legnagyobb ellensége. A jelen volt újságíró ehhez hozzátette: az összejövetel nem szűkölködött a hasonlóképpen drámai kijelentésekben. Március végén a Nők Lapja interjút készített Gyulai Endre szeged-csanádi püspökkel. A főpap ezeket mondotta: - Az emberek még mindig félnek. Nagyon nagy tekintélyű embereknek kellene kimondaniuk, hogy nem újabb taktikázásról van csupán szó, nem arról, hogy kiugratják a nyulat a bokorból, az kellemetlen. Még eleven a félelem. Ha most előlépünk, utána a fejünkre koppintanak. Ugyancsak március végén jelent meg a Reform című hetilapban riport az egykori tiszalöki internálótáborról. A cikk egyik alcíme: A túlélők még ma sem mernek nyilatkozni. Két mondat Kiss Gy. Csaba történésznek, a Magyar Demokrata Fórum választmányi tagjának az Ötlet című lapnak minap adott nyilatkozatából: - Pedig bennünk magyarokban nagyon mélyre ivódott a félelem és a bizalmatlanság. Talán ezen kellene először segíteni. A Magyar Hírlap című napilap április eleji számában a munkásokkal készített rádióriportot ismertető és bíráló cikkének ezt a címet adta: Még mindig hallgat a mély. Vagyis azt tudatja, hogy a munkásság még mindig nem hallatja hangját. Miért? A Magyar Nemzet című újság az országgyűlési képviselők többségét így jellemzi fő címében: Változatlanul az alattvalói tudat motivál. Itt is megkérdezhetjük: miért? Az országban halállisták keringenek a reformot támogató politikusok neveivel, miként erről a Mai Nap című napilap hírt ad. Vajon félnek-e a reformot elősegítő közéleti emberek? Egyrészük feltételezhetően igen. Keserű Imre, a Csongrád megyei MSZMP Pártbizottság tagja reformtörekvései miatt fenyegetve érzi magát. A Magyar Nemzet című lap munkatársa ezt kérdezte tőle: kitől fél? A megyei pártfunkcionárius így felelt: mindenkinek van félnivalója általában. Hosszú filozófiai értekezést érdemelne, hogy a hétköznapok emberéből milyen szorongást vált ki egy-egy felszólalás, vélemény. A továbbiakban arról beszélt: nem szabad alábecsülni az erőszakra buzdító csoportok veszélyét. Mécs Imre, a Szabad Demokraták Szövetségének ügyvivője, a Történelmi Igazságtétel Bizottság tagja április 6-án a budapesti köztemető 301-es sírparcellájában Nagy Imre és társai exhumálása színhelyén tartott sajtóértekezleten azt mondotta: - Nem véletlen, hogy az a hivatalnok, aki nyomra vezetett, hol vannak a kivégzettekről a listák, nem meri megnevezni magát. Kommunista és ellenzéki vezető, meg katolikus főpap egyaránt tapasztalja, hogy Magyarországon az emberek idegeiben még ott bujkál a félelem. Van azonban, aki nem látja ezt. A Magyar Kozvéleménykutató Intézet igazgatója legutóbbi interjújában kizárja annak a lehetőségét, hogy az intézetének nyilatkozók bármitől is tartanának. Ilyen irányú panasz még nem érkezett hozzá - mondja. Kinek higgyek, kiknek higgyünk? +++
1989. április 9., vasárnap
|
![](../img/spacer.gif)
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Telefonon megkeresett Antall József. Korábban laza volt vele a kapcsolatom, bár a Komor ég Alatt című film bemutatásakor odajött hozzám és gratulált szereplésemhez. Utána nem találkoztunk, ezért telefonja váratlanul ért. Kérte, hogy jöjjünk össze az általa kért időpontban egy beszélgetésre. Én ebbe örömmel beleegyeztem. Ami a beszélgetés érdemi részét illet, az rendkívül tárgyszerű volt, és tartalmazott egy igen lényeges elemek. Antall József kifejtette, miszerint perspektivikusan össze kell vonni a három pártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a Kisgazdapártot és a kereszténydemokratákat."
SZER-hallgató telefonja:
"Egy kérdést szeretnék feltenni. Lesznek szívesek utána nézni és bemondani a rádióban és megkérdezni a magyarországi és romániai postán, hogy miért nem lehet egyáltalán telefonálni Romániába, innen Magyarorzságról. Sem reggel, sem éjszaka, sem délután, sem munkaidőben, miért van az, hogy a vonal foglaltat jelez állandóan. A város az jelentkezik, ahol úgymond Epix telefonszám van, de az is csak ugy, ha az ember ugy jelenti be, hogy dupla díjat fizet és kéri sürgősen a telefonbeszélgetést. De egy olyan helységhez, ahol esetleg nincs bekapcsolva az Epix hálózatba, azt egyszerűen nem lehet elérni. Kérném szépen és sokak nevében, tulajdonképpen én magyar vagyok, de miért nem lehet beszélgetni az ottani rokonokkal."
|
|
![](../img/spacer.gif) |
![](../img/spacer.gif) |
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
![](../img/spacer.gif) |
|