|
|
|
|
Országgyűlés - második nap (42. rész)
|
Csupán néhány országban térnek el ettől: békében önkéntesekből álló haderőt tartanak fenn, háború esetére azonban ezen államok is általános hadkötelezettséget érvényesítenek. Emellett az országok egy részében kombinált megoldásokat alkalmaznak: az általános hadkötelezettségre épített reguláris haderők kiegészülnek önkéntesekből szervezett milíciákkal. Hazánkban az első világháború éveit leszámítva 1939 óta van általános hadkötelezettség. Ez felel meg a XX. században a modern kor és a hadseregépítés korszerű követelményeinek. Ugyanakkor korszakváltáshoz közeledünk ezen a téren is. A hadügy fejlődése békeidőben a hivatásos katonák növekvő arányát követeli meg, de még nem nélkülözheti a sorozott állomány igénybevételét, a jelentős számú, jól felkészített tartalékost, bár megfelelő feltételek esetén szolgálati idejük egyre csökkenő mértékű lehet. Korunkban a védelem, a biztonság elsődlegességének messzemenő figyelembevételével is tekintettel kell lenni olyan társadalmi igényekre, melyek az alapvető emberi jogok, a lelkiismereti és a vallásszabadság alapján jelentkeznek, s megfelelő törvényes szabályozás hiányában feloldhatatlan konfliktust idézhetnek elő az állam és az egyes állampolgárok viszonyában. A hadkötelezettség és a lelkiismereti szabadság, mint alkotmányos rendelkezések, bizonyos esetekben előforduló disszonanciájának feloldására és a harmónia létrehozására tett kísérleteknek számos formája, módja alakult ki Európa sok országában. Hazánkban 1977-ben tették meg az első lépést a hadkötelezettség és a lelkiismereti szabadság felismert ellentmondásának feloldására, amikor bevezették, törvényesen lehetővé tették a fegyver nélküli katonai szolgálatot. Ez esetben a Jehova tanúi és a nazarénus felekezethez tartozókról volt szó, akiknél a hitelveik tiltják a fegyverhasználatot. Az intézkedés azonban csak részben érte el célját, mivel a Jehova tanúi ezt a formát sem vállalták, s 1977 óta a szolgálat megtagadóinak 95 százalékát épp e felekezet tagjai tették ki. Emellett egyre szélesebb körben jelentkezett az az igény is, hogy azoknak is lehetővé tegyék a fegyver nélküli, vagy számos országban már kialakult polgári szolgálatot, akik igazolható módon, lelki alkatuk alapján nem tudják vállalni a fegyveres szolgálatot. A törvényjavaslat az állampolgári egyenlőséget tartja szem előtt. Ezért minden hadkötelest egyenlőként kezel - akár katonai, akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti kötelezettségét. (folyt. köv.)
1989. június 28., szerda 19:22
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Telefonon megkeresett Antall József. Korábban laza volt vele a kapcsolatom, bár a Komor ég Alatt című film bemutatásakor odajött hozzám és gratulált szereplésemhez. Utána nem találkoztunk, ezért telefonja váratlanul ért. Kérte, hogy jöjjünk össze az általa kért időpontban egy beszélgetésre. Én ebbe örömmel beleegyeztem. Ami a beszélgetés érdemi részét illet, az rendkívül tárgyszerű volt, és tartalmazott egy igen lényeges elemek. Antall József kifejtette, miszerint perspektivikusan össze kell vonni a három pártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a Kisgazdapártot és a kereszténydemokratákat."
SZER-hallgató telefonja:
"Egy kérdést szeretnék feltenni. Lesznek szívesek utána nézni és bemondani a rádióban és megkérdezni a magyarországi és romániai postán, hogy miért nem lehet egyáltalán telefonálni Romániába, innen Magyarorzságról. Sem reggel, sem éjszaka, sem délután, sem munkaidőben, miért van az, hogy a vonal foglaltat jelez állandóan. A város az jelentkezik, ahol úgymond Epix telefonszám van, de az is csak ugy, ha az ember ugy jelenti be, hogy dupla díjat fizet és kéri sürgősen a telefonbeszélgetést. De egy olyan helységhez, ahol esetleg nincs bekapcsolva az Epix hálózatba, azt egyszerűen nem lehet elérni. Kérném szépen és sokak nevében, tulajdonképpen én magyar vagyok, de miért nem lehet beszélgetni az ottani rokonokkal."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|