|
|
|
|
Hajléktalanok a fővárosban
|
--------------------------
München, 1990. november 1. (SZER, Magyar híradó) Demszky Gábor talpon töltötte főpolgármesterségének első éjszakáját - a főváros pályaudvarain próbált közvetíteni, vasutasok, rendőrök, utasok és hajléktalanok között. - Tar Péter tudósít:
- Már hetekkel ezelőtt elterjedt a hír, hogy a Magyar Államvasutak november elsejétől az utolsó vonat érkezésekor lezárja és csak a hajnali első szerelvény indulása előtt nyitja ki a budapesti pályaudvarait.
Aki ismeri a három nagy pályaudvar éjszakai életét, az tudja: több száz, egyesek szerint mintegy másfél ezer embert érint ez. Ők azok, akik hajlékuk nem lévén, rendszeresen a várótermekben, az üres vasúti kocsikban hajtják álomra fejüket.
A MÁV vezetői is tudták, a bezárás előtt nehéz lesz megtisztítaniuk a helyiségeket a csövesektől. Előzetesen nyilatkozatban figyelmeztették a társadalmat, hogy a Belügyminisztérium segítsége nélkül nem tudják megoldani a kilakoltatásokat.
A Déli és a Nyugati pályaudvaron aránylag zavartalanul folyt aztán a takarítás. Az éjfélig meghírdetett akció a Keletiben viszont elmaradt. Bár kutyákkal, kommandósoknak öltözött vasúti rendészek a holtvágányokon álló üres kocsikat megtisztították a hajléktalanoktól, de nem azok hátrahagyott szemeteitől, ürülékeitől. És nem bírták felszabadítani a nemzetközi várótermet sem, többnyire nyelvi nehézségek miatt: románok, lengyelek és ukránok teszik ki a háromnegyedét az itt éjszakázóknak. Többségük a várva várt paradicsomba, Nyugatra indult, de aztán csak idáig jutott, vissza pedig nem mennek - otthonuk lett a Keleti várója. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hajléktalanok helyzete Budapesten - 1. folyt.
|
- Azon kívül, hogy megjelent az akció megkezdése előtt a helyszínen, mit tehet Budapest újonnan megválasztott főpolgármestere, Demszky Gábor?
- A napokban egy újabb átmeneti szállást fogunk megnyitni Budapesten. Kérni fogom az egyházak és a Máltai Szeretetrend közreműködését, együtt fogok működni a Szegényeket Támogató Alappal, és már a ma, holnap és holnapután éjszaka lehetővé tesszük a betegeknek az elszállítását és kórházi elhelyezését, ápolását, gondozását - mintegy 150 szabad kórházi ágyat jelentettek le nekünk.
Ezen felül is vannak még a fővárosnak bizonyos tartalékai. Én azt hiszem, teljesen elfogadhatatlan, hogy a pályaudvarok bezárása után ezek az emberek az utcára kerüljenek, ugyanakkor ez az állapot is türhetetlen és tarthatatlan.
Nagyon súlyos ez a gond, ugyanis hiába oldanák meg a fővárosban egyedül ezt, mert akkor a vidéki hajléktalanok jelennének meg. Tehát csak együtt léphet fel valamennyi önkormányzat közös elvek alapján, átmeneti szállásokat létrehozva és egyáltalán közösen kezelve ezt a kérdést. És itt van még mindig ez a bizonyos menekültügy. Nem egészen menekültügy, mert ezek nem menekült státuszú emberek: olyan külföldi állampolgárok, akik elindultak valahová, s nem érkeztek meg csak ide, a Keleti pályaudvarra. Velük - én azt gondolom - az önkormányzat egyedül, magára hagyva nem tud tenni semmit, csak a kormány és a Nemzetközi Menekültügyi Hivatal, az ENSZ-hivatal közreműködésével. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A hajléktalanok helyzete Budapesten - 2. folyt.
|
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Magyarország és Budapest egy átmeneti szállásává, lakhelyévé válik ezeknek az embereknek. Én azt hiszem, hogy itt a felelősség közös. Méghozzá nemcsak a kormánnyal közös felelősség, hanem ebben nemzetközi szervezeteknek is részt kell venni, hogy megoldást találjunk.
- A főpolgármester elérte: csak fokozatosan, három nap alatt zárják be végleg a várókat. Hajnalban aztán a peron egyes felszabadított területein elkezdték a fertőtlenítést, de a vasutasok türelme ekkora már elfogyott. Baranyi Imre állomásfőnök bejelentette: minden dolgozójuk a helyén marad, de amíg nem szállítják el a hajléktalanokat, nem hajlandóak dolgozni. Több órán át vesztegelt emiatt a Dráva-expressz, három órás késéssel indult az Baranya-expressz, mivel csak a rendőri biztosítás megérkeztekor vették fel újra a munkát.
Mielőtt bárki is a sztrájkoló vasutasok ellen hangolódna néhány tény: a Keletiben a lehetetlen körülmények miatt már áthelyezték a nemzetközi jegypénztárt. Egy helyiséget nyitottak a pályaudvari misszió számára. Az utóbbi két napban 70 itt éjszakázó pénztelen románnak fizették ki vonatjegyét a határig. A Madridi úton felállított szükségszállás bérleti díjának több mint 75 százalékát a MÁV vállalta magára, és felajánlottak több tucat munkahelyet is a hajléktalanok számára. Munkalehetőséget ajánlott a Közterületfenntartó Vállalat is: a hóeltakarításnál látnák szívesen a munkanélküli csöveseket. Hó azonban még nincs, csak megoldatlan probléma. +++
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"Telefonon megkeresett Antall József. Korábban laza volt vele a kapcsolatom, bár a Komor ég Alatt című film bemutatásakor odajött hozzám és gratulált szereplésemhez. Utána nem találkoztunk, ezért telefonja váratlanul ért. Kérte, hogy jöjjünk össze az általa kért időpontban egy beszélgetésre. Én ebbe örömmel beleegyeztem. Ami a beszélgetés érdemi részét illet, az rendkívül tárgyszerű volt, és tartalmazott egy igen lényeges elemek. Antall József kifejtette, miszerint perspektivikusan össze kell vonni a három pártot, a Magyar Demokrata Fórumot, a Kisgazdapártot és a kereszténydemokratákat."
SZER-hallgató telefonja:
"Egy kérdést szeretnék feltenni. Lesznek szívesek utána nézni és bemondani a rádióban és megkérdezni a magyarországi és romániai postán, hogy miért nem lehet egyáltalán telefonálni Romániába, innen Magyarorzságról. Sem reggel, sem éjszaka, sem délután, sem munkaidőben, miért van az, hogy a vonal foglaltat jelez állandóan. A város az jelentkezik, ahol úgymond Epix telefonszám van, de az is csak ugy, ha az ember ugy jelenti be, hogy dupla díjat fizet és kéri sürgősen a telefonbeszélgetést. De egy olyan helységhez, ahol esetleg nincs bekapcsolva az Epix hálózatba, azt egyszerűen nem lehet elérni. Kérném szépen és sokak nevében, tulajdonképpen én magyar vagyok, de miért nem lehet beszélgetni az ottani rokonokkal."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|