|
|
 |
|
 |
Hanzlik: doppingmentes sulyemelést (1. rész)
|
1989. január 3. kedd (MTI) - Ha Bicskei Bertalant kevesen
irigyelték amiatt, hogy ő lett a labdarugók uj szakvezetője, akkor
Hanzlik Jánosról még kevésbé mondható el, hogy ybiztos sikerrel
kecsegtető vállalkozásba kezdett, amikor amikor elfogadta a
sulyemelő szövetségi kapitányi tisztet. Az ÁISH jóváhagyása után
január 1-jétől négy évre szóló megbizatással lépett hivatalba a
mesteredző, akitől Jancsó Kornél, az MTI munkatársa kért
programnyilatkozatot.
A doppingügy nyomán lemondott Ambrus László utódjaként nem kis
nehézségeknek néz elébe, már csak azért is, mert a szöuli olimpia
magyar esetei miatt a sportág sokak szemében hitelét vesztette.
Ilyen körülmények között mit tehet az uj kapitány azért, hogy a
hazai sulyemelésből számüzze a tiltott teljesitménynövelő szereket,
miáltal persze erőteljesen meg fog inogni a nemzetközi élvonalban
évtizedek óta betöltött előkelő magyar pozició?
- Természetesen tisztában vagyok vele, hogy roppant nehéz
feladatot vállaltam. Mégis, egyetlen percig sem ingadoztam, amikor
felkértek, mert ugy gondolom, kemény akarattal még ebben az uj,
minden korábbinál borusabb időszakban is érdemben tudok tenni a
magyar sulyemelésért. Okulva a szöuli eseményekből, elköteleztem
magam a mindenfajta doppingtól mentes, legális ut mellett. Jól tudom
persze, hogy ha csak a megengedett módszerekhez és gyógyszerekhez
nyúlunk, óhatatlanul vissza fogunk esni. Jelenleg ott vagyunk a
világ elitcsoportjában, az első hat között, mig a teljesen tiszta
felkészülés esetén elkerülhetetlenül lejjebb zuhanunk. Ám ezt is
vállalnunk kell a jövő érdekében, azért, hogy emelt fővel
járhassunk.
Akkor is, ha ezáltal a középmezőnyhöz szürkülünk vissza?
- Igen, bár azt sem szabad elfeledni, hogy egyelőre nem tudni,
miként reagálnak legfőbb riválisaink. Köztük azok a sulyemelő
hatalmak, amelyek éppenséggel lebukás nélkül meguszták az olimpiai
szereplést, de a jövőt illetően ők sem hagyhatják figyelmen kivül a
szöuli doppingbotrányból adódó következtetéseket.
Lehet-e mégis valamit tenni a szinten tartás érdekében, tehát
azért, hogy csak átmeneti legyen a visszaesés és belátható időn
belül a megtisztult magyar sulyemelés ujra felzárkózzék a
legjobbakhoz?
- Ugy vélem, nagyon is sokat tehetünk. A még ezután kijelölendő
szakembergárdával, amelynek tagjai - edzők, orvosok - a válogatott
munkáját segitik majd, képesek leszünk kidolgozni olyan dopping-
mentes programot, amely igenis perspektivát ad a versenyzőkneke, a
a sportágért itthon tenni akaróknak. (folyt.köv.)
1989. január 3., kedd 12:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|