 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Forgószínpad:
Újévi publicisztika
"... már Európa kezdetén
mi voltunk a legjobb kereskedők hiszen ugyan ki csinált még egy
olyan jó üzletet, hogy egy fehér lóval megvette az egész
Kárpát-medencét, vagy hogy elsők voltunk a harc arcvonalban is,
hiszen rajtunk fogyott el a szuflája töröknek, tatárnak, de
hivatkozna akár Jedlik Ányosra, akár Semmelweisre, stb. De mi ez az
orgánum sem vagyunk.
Az viszont kétségtelen, hogy időnként élenjárunk valamiben.
Talán még abba a "bizonyosba" is mi lépünk be először. No de sebaj,
hiszen az szerencsét is jelenthet a babona szerint. Elvitathatalan
tény viszont, ha csak az utóbbi hónapokat nézzük, hogy mi rugtuk ki
először az Európát bejáró éhes kísértetet. "
|
|
|
|
|
|
 |
Göncz Árpád újévi köszöntője (1. rész)
|
1990. december 31., hétfő - A szerkesztőségek rendelkezésére
bocsátjuk Göncz Árpád köztársasági elnöknek a rádióban és a
televízióban elhangzó újévi köszöntőjét. Az anyag elhangzásig,
január 1., O.O5 óráig embargós.)
X X X
Honfitársaim
Alig néhány perce, hogy elbúcsúztattuk a magunk mögött hagyott
sorsfordító évet, most hadd kívánjak én, innét, hazánk minden
polgárának, s hazánk határain túl minden magyarnak az új esztendőre
erőt, egészséget. Könnyű évet magunknak aligha kívánhatok, mert ha
nem is mindenkinek, de nagyon sokunknak igencsak nehéz esztendje
ígérkezik.
Ne áltassuk magunkat: amiben eddig éltünk, s amit sokan, jó
ideig, egy igazságosabb társadalom ígéretének véltek, reménytelenül
összeomlott. Látszólagos létbiztonságunkért, szerény jólétünkért
most kell megfizetnünk, mégpedig drágán. Visszaút nincs. Ebből a
helyzetből csak előre menekülhetünk: alkalmazkodnunk kell a világ -
sokunk által annyira és oly régóta áhított - gazdasági rendjéhez,
hogy jelenlegi gondjainkon mielőbb felülkerekedjünk.
A tavalyi év jócskán hozott számunkra meglepetést: kiderült,
hogy nem elég jogszabályokból, törvényekből, parlamentarizmusból
felhúznunk a demokrácia intézmény-falait, attól az épület még nem
válik lakályossá. Ha azt kívánjuk, hogy meghitt és lakható legyen,
be is kell rendeznünk, az pedig gazdasági kérdés. De ameddig idáig
eljutunk - márpedig biztos, hogy eljutunk -, meg kell tanulnunk
békességben együtt élni ebben a szegényes hajlékban is. Ez rajtunk
áll: ehhez mástól - kívülről - hiába várunk segítséget. De valljuk
be, ugyancsak sokan megtanultuk már ennek a művészetét.
Hadifogságban, táborban, börtönben, társbérletben.
Sültgalambot senkitől nem várhatunk. A kormánytól is csak
egyvalamit: világosan vessen számot a helyzettel, szabja meg a
tennivalók sorrendjét, tárja az ország gondolkodó, s mint több ízben
bebizonyította, felnőtt és felelős népe elé, hogy miért és mekkora
áldozatot kell vállalnia tulajdon jövője érdekében. S kinek
mekkorát. Mert ha az ország a jövőjéért lemond a tisztes szegénység
egyenlőségéről, azt joggal kívánja, hogy elviselhetetlen teher
senkire ne háruljon, s az átmenet árát ki-ki a teherbírása
arányában, igazságosan fizesse. (folyt.köv.)
1990. december 31., hétfő 14:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|