Rendszerváltás és az MTI

	Magyarország esete a demokráciával
Budapest, 1990. december 27. csütörtök (Reuter) - Politikai nézeteltéréseik ellenére a magyarok egy dologban bizonyosan egyetértenek: a nyolc hónapja tartó demokrácia után az élet egyre nehezebb és rosszabb lett. Budapest belvárosában a csillogó kirakatok Párizs vagy Róma pompájára emlékeztetnek, a viszonylagos létbiztonsághoz szokott idősek és átlagemberek számára azonban a szabad piac következményei kiábrándítóak. Az idén az árak egyre magasabbra szöktek, s 1991 sem hoz mást, mint vágtató inflációt. A jövő évben a tejtermékek és a húsféleségek például 35 százalékkal lesznek drágábbak, áprilistól a gáz és a szén ára megduplázódik. A fővárosban minden ötödik család képtelen kifizetni gáz- és villanyszámláját. A kormány legderűlátóbb becslése szerint is jövőre megháromszorozódik a munkanélküliség. A derűlátóak azt kérdezik, vajon mikor fordulnak jobbra a dolgok, a borúlátóak - Magyarországon hagyományosan ők alkotják a többséget - arra kíváncsiak, van-e még egyáltalán remény. A gazdasági nehézségek elkerülhetetlenek és mindenki előtt ismertek. Kevésbé volt viszont előre látható a politikai válság, amelyet Antall József jobbközép konzervatív kormánya által elkövetett hibák okoztak. A kormány tehetetlensége, elszigetelődése és az események alakítására való képtelensége vákuumot teremtett, amelyet mind a hat parlamenti párt veszélyesnek tart a demokráciára nézve. Nemrég maga Antall is elismerte, hogy ha az ország tovább sodródik a gazdasági összeomlás felé, akkor a szociális feszültségek szétrombolhatják a többpártrendszert. Ez a veszély persze nem rövid távon fenyeget, de a miniszterelnök kijelentése letaglózhatta a magyarokat, akik támogatták a kommunista diktatúra fölszámolását és ódzkodnak a szélsőséges megoldásoktól. Bíró Zoltán, aki azért hagyta el az MDF-et, mert a párt jobbra tolódott, csalódottnak nevezte Magyarországot, ahol a "lakosság minden rétege elszegényedett és tovább szegényedik". Bíró szerint azonban az emberek megbékélnének a gazdasági átmenet nehézségeivel, ha a kormány újjáélesztene valamifajta pénzügyi biztonságérzetet és reményt. "Ha látnák, hogy a nyugdíjak is emelkednek, miközben az árak nőnek, megváltozna a jelenlegi pesszimizmus" - mondta. (folyt.) 1990. december 27., csütörtök 12:18
Vissza » Folytatásokkal »