 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Esti híradó:
Karácsonyi hangulatkép
" A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld?"
|
|
|
|
|
|
 |
Karácsonyi hangulatkép
|
----------------------
München, 1990. december 23. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Szénási Sándor Budapestről:
Évek óta minden karácsonykor elmondja a sajtó, hogy a magyar
lakosság utolsó erőtartalékait éli fel, utolsó forintjait veti be a
vásárlási küzdelembe, mert nemhogy a jövőtől úgy általában, hanem a
jövő évtől tart, amellyel kapcsolatban soha nem hallott inflációról
és áremelésről beszélnek.
Tavaly már szörnyülködő aláírásokkal közöltek olyan fotókat,
amelyeken napernyőket, nyári nyugágyakat cipeltek az emberek a
hóban, hármasával vették a bundákat és mindent ami biztos
befektetésnek számíthat. Tavaly már csillagászati magasságokba
emelkedtek a telekárak. Tavaly már dühöngött az aranyláz, dollárt
vett, aki tudott, most meg a dollártól igyekszik szabadulni
mindenki, mert az Öböl-válság nyomán alig ér valamit. Tavaly
autókaravánok indultak Bécsbe, hogy a tetőn hozzák be a jugoszláv
gyártmányú Gorenje mélyhűtőt, amelybe egy évre való hústömeg is
belezsúfolható. Tavaly a magyarok bespájzoltak a rendszerváltásra, a
kapitalizmusra, amelyről tudnivaló volt, hogy munkanélküliséggel,
áruhiánnyal és drágasággal jár.
A magyarok már nem azok, akik voltak, akik mindenre csak
legyintenek és azt mondják majd csak lesz valahogy. Nem, erre a
valahogyra fel kell készülni, amennyire csak lehet. Biztosítani a
jövőt, amely minden lesz, csak fényes nem. Nos az idei karácsony azt
bizonyítja, hogy a felhalmozás előrelátása még indokoltabb. Tréfás
árakat hallani. Hogy jövőre 30 forint lesz egy liter tej, 400 forint
egy kiló hús. Az emberek ezt mesélik egymásnak és már nem
sopánkodnak hanem nevetnek. Ez már szinte túl van a félelmen is. A
forint-megtakarítások csökkennek, a pénz amely nem vész el, valutává
változva kerül a betétszámlákra. Egymilliárd dollárnyi lakossági
pénz van a számlákon, ami az ország méreteit és elszegényedését
tekintve óriási összeg, de nem annyira óriási, hogy be lehessen
fektetni iparba vagy mezőgazdaságba. Különben is hogyan, ha egyszer
senki nem tudja előre kié a gyár és kié a föld? (folyt.)
1990. december 23., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|