|
|
 |
|
 |
A brácsás hosszú búcsúja (1. rész)
|
Berlin, 1990. december 21.péntek (MTI-Panoráma) - Érte is
eljött hát a ,,politikai hullaszállító,, ,amely az utóbbi hónapokban
két országosan ismert és számtalan helyi kalíberű keletnémet
politikus karrierjének vetett véget. Lothar de Maiziere-t is
utolérte a múlt árnyéka, még ha - másokkal ellentétben - egyelőre
nem kényszerült is beismerő vallomásra STASI-múltjával kapcsolaban.
A néhai NDK utolsó miniszterelnöke becsületes, ám naív amatőrként
került a politika boszorkánykonyhájába. Vezető magyar politikus
illette őt ezzel a jelzővel, amikor május végén hosszas eszmecserét
folytatott a berlini magyar nagykövetségen az NDK kormányfőjével.
A brácsaművészből lett jogász 1989 novemberének viharos
napjaiban teljesen váratlanul került a keletnémet CDU élére, s négy
hónappal később ugyanilyen váratlanul nyerte meg pártjával a
parlamenti választásokat. Májusban, egy katolikus kongresszus
alkalmával még az NDK értékeinek átmentéséről, a két német állam
egyenrangú összenövésének lehetőségéről beszélt, ám a Kohl által
diktált tempó halomra döntötte elképzeléseit. Így miniszterelnöki
ténykedése jobbára csak arra korlátozódott, hogy utólagos
javításokat csikarjon ki - több-kevesebb sikerrel - az egyesülési
szerződésen. Végzete a múltja lett - és persze a naivitása. Mert ha
valóban ügynöke volt az állambiztonsági apparátusnak (ami még ma sem
több gyanúnál), akkor kormányfői minőségében bőven találhatott volna
alkalmat az akták ,,megfésülésére,, és a terhelő mozzanatok
eltüntetésére.A profi politikusok ezen a téren csöppet sem
szívbajosak... Ha viszont ártatlan, akkor legkésőbb márciusban,
Ibrahim Böhme SPD-elnök példájából le kellett volna vonnia a
tanulságot: azt, hogy ha valaki - még ha jóhiszeműen és
ellenszolgáltatás nélkül is - ügyfele volt az állambiztonsági
minisztériumnak, akkor adja fel politikai ambícióit, mert a
kollaborálás gyanújának árnyékától soha nem lesz képes
megszabadulni. Keserű igazság az ügyvéd De Maiziere számára, hogy a
joggal ellentétben a politikában nem létezik az ,,ártatlanság
vélelme,, itt a gyanúba keveredett személynek kell bizonyítania,
hogy tiszta a keze.
Lothar de Maiziere bukása több kérdőjelet is felvet. Miért hisz
a közvélemény - és számos politikai erő - inkább a háttérben
meghúzódó, esetenként a névtelenség homályába burkolózó
STASI-tiszteknek, mint egy jószándékú politikusnak? Olyannak, aki az
állampárt uralma idején éppen a másként gondolkodók, a politikai
ellenzék táborából kikerülő védencei érdekében kényszerült alkura az
állambiztonsági szervekkel. (folyt.)
1990. december 21., péntek 15:24
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|