|
|
|
|
MOB-elnöki mérleg (2. rész)
|
A MOB, a honi sportirányítás legfőbb társadalmi szerve, mennyire eredményes kapcsolatokat épített ki az állami ,,sportvezérkarral,,, vagyis az OTSH-val?
- Az év pozitívumait sorolva, talán elsőként kellett volna említenem, hogy az Országos Testnevelési és Sporthivatallal, elsősorban annak új elnökével, Gallov Rezső úrral kifogástalan az együttműködésünk, amit nagy örömmel nyugtázok. A nehéz gazdasági helyzetben, ha az élsport és versenysport az elért értékeit meg kívánja őrizni, csapatként kell viselkednünk, ahol az összetartó erők dominálnak, nem pedig a rivalizálás, a szembefordulás. És végül a pozitív oldalra teszem feltétlenül azt a folyamatos támogatást, amit a sajtó különböző orgánumaitól kapunk, hiszen a sportszerető közvéleményt elsősorban ők alakítják, munkánkhoz is rajtuk keresztül meríthetünk optimizmust, önbizalmat és hitet.
Mi tartozik a csalódások rovatába?
- Amivel nem voltam különösen megelégedve, illetve hogy pontosabban fogalmazzak, aggodalommal tölt el a sport nagymértékű elszegényedése, egyesületek és szakosztályok megszűnése. Könnyű egy tollvonással megszüntetni bármit, de hihetetlenül nehéz újjáépíteni, újrakezdeni. A bizonytalan támogatási rendszer, a rendezetlen tulajdonviszonyok, az önkormányzatok folyamatos változása nehéz helyzetbe hozták egyesületeinket, műhelyeinket. Munkánk során alig találkozom egyesületi vezetővel, akiből sportember módjára sugározna a derű, az optimizmus. Enélkül pedig szinte lehetetlen a fiatalok nevelése, szervezése.
S mennyi vidámságra ad okot a MOB anyagi helyzete?
- Gazdasági munkánkat, mint minden más sportszervezetét, nemcsak az elapadó források veszélyeztetik, hanem bevételeink bizonytalansága is, ami gátolja a tervezőmunkát. Ha rendet és fegyelmet várnak tőlünk a gazdálkodás terén, a sport finanszírozását országosan is és területenként is egységes egészként kell kezelni. Természetesen a realitásokat, az ország rendkívül nehéz helyzetét sportemberhez méltó fegyelemmel kell tudomásul vennünk, és munkánkat messzemenő takarékosság kell, hogy jellemezze. Sajnálom, hogy a nyugati országok elszívó hatása változatlanul nagy erővel hat a magyar sportmozgalomra. Edzőink és versenyzőink közül egyre többen kötnek szerződést külföldre, elhagyva a magyar klubokat, a magyar nemzeti bajnokságot, abbahagyva az olimpiai felkészülést. Legnagyobb tiszteletemet fejezem ki azoknak, akik az ígéretes csábításnak mégis ellent tudnak állni és fáradságos munkájukat itthon végzik a magyar sportmozgalom érdekében. (folyt.köv.)
1990. december 21., péntek 12:12
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|