|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy év után
"Ceausescu egy utolsó nyilvános beszédében huligánoknak és
fasisztáknak bélyegezte a fegyvertelen temesvári tüntetőket, és
lövetett rájuk.
Idén nyáron hasonlóképpen ,,csavargóknak,, (golán), felelőtlen
elemeknek minősültek a bukaresti tüntetők, és erre a célra behívott
,,bányász,, kommandók verték szét őket.
"
SZER, A mai nap:
Vészjelzés II:
Sevardnadze lemondott
" A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán,
Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak
idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle
külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban
bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet
diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig
fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes
módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó
beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi
Gorbacsov központosító hatalmi szándékait."
|
|
|
|
|
|
|
Vészjelzés II: Sevardnadze lemondott
|
------------------------------------
München, 1990. december 20. (SZER, A mai nap) - A szovjet külügyminiszter lemondásáról hallgassák meg Kovácsy Tibor hírmagyarázatát:
- Sevardnadze lemondása külföldön csak azoknak okozott örömet, akiknek jól jön, ha emelkedik a dollár árfolyama. A hír hatására ugyanis a dollár a német márkához képest egycsapásra drágább lett. A Szovjetunión belül pedig a konzervatívok lehetnek elégedettek, mert ha Gorbacsov a külügyminiszter lemondását tudomásul veszi, ezzel közvetve a reformok ellenzőinek táborát erősíti.
A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán, Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi Gorbacsov központosító hatalmi szándékait. "Mint az elnök barátja és mint kommunista, nem nézhetem szó nélkül, hogy a megválasztott törvényhozó testületek átadják hatalmukat az államfőnek" - mondta a döbbent csendben ülő képviselők előtt. Figyelmeztette őket, hogy amikor Gorbacsov hatalombővítő javaslatáról döntenek és megnyomják a szavazógép gombját, tudniuk kell: nemcsak Gorbacsov, de a peresztrojka és a demokrácia sorsa is tőlük függ, hiszen ha diktatúrát teremtenek, nem tudhatják, ki lesz végül a diktátor. (folyt.)
1990. december 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Sevardnadze lemondásáról - 1. folyt.
|
Sevardnadze meg-megremegő hangon beszélt konzervatív politikai ellenfeleiről, akik - mint mondta - egyre nyíltabban követelték távozását. Külön is utalt azokra a személyekre, akik - úgymond - ezredesi váll-lapot viselnek. Kitétele a Szojuz (Szövetség) nevű kemény vonalat képviselő parlamenti csoport két vezetőjére vonatkozott. A két tiszt egyike azután sietett kijelenteni, hogy a frakció nem sürgette Sevardnadze lemondását, mint ahogy a nemrégiben leváltott és reformistaként ismert Bakatyin belügyminiszter távozását sem.
Ez az elhatárolódó nyilatkozat természetesen nem elég ahhoz, hogy megszűnjenek a külvilág növekvő aggodalmai. Egy ismert német Kelet-Európa-kutató, Heinrich Vogel úgy vélte, hogy amennyiben Gorbacsov elfogadja Sevardnadze lemondását, ezzel a katonai-ipari érdekszövetség és a KGB foglyává válik és aligha lesz a továbbiakban lehetősége szabad döntésekre. Vogel szerint a konzervatív katonai vezetés szemében Gorbacsov környezetéből Sevardnadze volt a leggyűlöltebb politikus és a szovjet birodalom kiárusításának legfőbb mozgatóját látták benne.
A NATO brüsszeli központjában sokaknak úgy tűnik, hogy a szovjet külügyminiszter lemondása a legsötétebb félelmeket is igazolhatja. Egy NATO-diplomata hangsúlyozta, hogy nem egyszrűen egy politikus távozásáról van szó, hanem a szovjet reformfolyamat jövőjéről, amely most igen aggasztóvá válhat. A diplomata valóban alapvető problémát vetett föl, Gorbacsov ugyanis már hosszú ideje újabb és újabb átmeneti megoldásokkal próbál egyensúlyozni a radikális reformerek és a konzervatívok egymást gerjesztő módon, mind élesebb formában megfogalmazódó követelései között. Középutas szándékaiban Jakovlev politikai bizottsági tag volt az egyik támasza, de ő újabban kiszorult az irányításból. (folyt.)
1990. december 20., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Sevardnadze lemondásáról - 2. folyt.
|
Gorbacsov másik fő szövetségese éppen Sevardnadze volt, aki a Szovjetunióról külföldön alkotott kép indokoltan sikeres befolyásolásával erősítette az elnök-főtitkár vonalát.
A szovjet államfőnek ilyen körülmények között mindenképpen súlyos kockázatot kell vállalnia, ha egyértelműen elhatárolja magát a konzervatívoktól. Ha azonban a reformellenesek szájaíze szerint dönt, olyan sodrásba kerül, ahol már nincs kapaszkodó, és a reformista Gorbacsovról csupán mint egy lezárult, rövid és sikertelen korszak főszereplőjéről lehet majd beszélni. +++
1990. december 20., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|