|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Egy év után
"Ceausescu egy utolsó nyilvános beszédében huligánoknak és
fasisztáknak bélyegezte a fegyvertelen temesvári tüntetőket, és
lövetett rájuk.
Idén nyáron hasonlóképpen ,,csavargóknak,, (golán), felelőtlen
elemeknek minősültek a bukaresti tüntetők, és erre a célra behívott
,,bányász,, kommandók verték szét őket.
"
SZER, A mai nap:
Vészjelzés II:
Sevardnadze lemondott
" A 62 éves Sevardnadze 1985-ben grúziai pártkarrierje csúcsán,
Gorbacsov szövetségeseként lett külügyminiszter. Kinevezését annak
idején nyugaton kétkedő várakozással fogadták, hiszen semmiféle
külügyi tapasztalata nem volt. Az eltelt évek során azonban
bebizonyította, hogy a Gromiko alatt megmerevedett szovjet
diplomácia képes a megújulásra. Tisztségéből következően pedig
fontos szerepe volt az amerikai-szovjet közeledésben és áttételes
módon a kelet-európai változásokban is.
A Népi Küldöttek Kongresszusán elhangzott rövid lemondó
beszédében Sevardnadze kertelés nélkül jelezte, hogy ellenzi
Gorbacsov központosító hatalmi szándékait."
|
|
|
|
|
|
|
Az átalakítás külügyminisztere (1. rész)
|
1990. december 20. csütörtök (MTI-Panoráma) - Eduard
Sevardnadze neve minden kétséget kizáróan előkelő helyen szerepel
majd az eljövendő nemzedékek törtélemkönyveiben: olyan esztendőkben
volt a Szovjetunió külügyminisztere, amikor a nagyhatalom
megújhodása világformáló döntéseket tett lehetővé, s a grúz
származású politikus erejét nem kímélve, a lehetséges
kompromisszumokat keresve építette fel az új szovjet külpolitikát, s
ezzel az új világrendet is.
Sajátos bája, kedves akcentusa, megnyerő őszintesége az elmúlt öt és fél esztendő külpolitikai bukkanói és sikerei során mindig is kivívta az újságíró társadalom, de tárgyalópartnerei elismerését is, legyenek azok kelet- vagy nyugat-európai vezetők, esetleg amerikai külügyminiszterek. A szovjet szuperparlament ülésszakán bejelentett lemondása komoly hatással lesz a külföld és a Szovjetunió kapcsolataira, még akkor is, ha belpolitikai válság, a személye és politikája ellen indított reakciós kampány késztette a szovjet diplomácia vezetőjét e kétségkívül elkeseredett lépésre. A szélsőségesek nemrég elérték Vagyim Bakatyin külügyminiszter menesztését, s most Sevardnadzéval akartak leszámolni, hogy tovább gyengítsék a szovjet vezetés reformerőit: bírálták személyét, az öbölben kirobbant válság kapcsán, korábban pedig a német újraegyesítés, a kelet-európai változásokkal összefüggésben folytatott külpolitikát.
Pedig Sevardnadze életútja egyáltalában nem úgy indult, hogy olyan nagykaliberű politikus lesz, aki megváltoztatja elődei - például Molotov vagy Gromiko - néhány éve még szentnek és sértehetetlennek tartott alapelveit, s részese lesz egy új Európa, egy kevésbé robbanásveszélyes világ megteremtésének. Egy kis grúz faluban, Mamatiban látta meg a napvilágot 1928. január 25-én, majd a kutaiszi pedagógiai főiskola elvégzése után csaknem két évtizednyi komszomol- és pártmunka következett, mint megannyi más szovjet politikus életrajzában. Kis kitérő: 1964-től 1972-ig a grúz belügyben dolgozik, hosszú éveken keresztül miniszterként is. Ismét pártmunka következik, az 1948 óta SZKP-tag Sevarnadze 1972 és 1985 között - tehát még a ,,legszebb brezsnyevi években,, - a Grúz KP első titkára, vagyis a kaukázusi köztársaság első embere, s 1978-ban még a tényleges teljhatalommal rendelkező SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának is megválasztják. A fordulat esztendejében, 1985-ben ő is csatlakozik Gorbacsov csapatához, teljes jogú tagja lesz a politikai bizottságnak, s 1985 júliusától ő a külügyminiszter.(folyt.)
1990. december 20., csütörtök 13:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|