Rendszerváltás és az MTI

	Az átalakítás külügyminisztere (1. rész)
1990. december 20. csütörtök (MTI-Panoráma) - Eduard Sevardnadze neve minden kétséget kizáróan előkelő helyen szerepel majd az eljövendő nemzedékek törtélemkönyveiben: olyan esztendőkben volt a Szovjetunió külügyminisztere, amikor a nagyhatalom megújhodása világformáló döntéseket tett lehetővé, s a grúz származású politikus erejét nem kímélve, a lehetséges kompromisszumokat keresve építette fel az új szovjet külpolitikát, s ezzel az új világrendet is. Sajátos bája, kedves akcentusa, megnyerő őszintesége az elmúlt öt és fél esztendő külpolitikai bukkanói és sikerei során mindig is kivívta az újságíró társadalom, de tárgyalópartnerei elismerését is, legyenek azok kelet- vagy nyugat-európai vezetők, esetleg amerikai külügyminiszterek. A szovjet szuperparlament ülésszakán bejelentett lemondása komoly hatással lesz a külföld és a Szovjetunió kapcsolataira, még akkor is, ha belpolitikai válság, a személye és politikája ellen indított reakciós kampány késztette a szovjet diplomácia vezetőjét e kétségkívül elkeseredett lépésre. A szélsőségesek nemrég elérték Vagyim Bakatyin külügyminiszter menesztését, s most Sevardnadzéval akartak leszámolni, hogy tovább gyengítsék a szovjet vezetés reformerőit: bírálták személyét, az öbölben kirobbant válság kapcsán, korábban pedig a német újraegyesítés, a kelet-európai változásokkal összefüggésben folytatott külpolitikát. Pedig Sevardnadze életútja egyáltalában nem úgy indult, hogy olyan nagykaliberű politikus lesz, aki megváltoztatja elődei - például Molotov vagy Gromiko - néhány éve még szentnek és sértehetetlennek tartott alapelveit, s részese lesz egy új Európa, egy kevésbé robbanásveszélyes világ megteremtésének. Egy kis grúz faluban, Mamatiban látta meg a napvilágot 1928. január 25-én, majd a kutaiszi pedagógiai főiskola elvégzése után csaknem két évtizednyi komszomol- és pártmunka következett, mint megannyi más szovjet politikus életrajzában. Kis kitérő: 1964-től 1972-ig a grúz belügyben dolgozik, hosszú éveken keresztül miniszterként is. Ismét pártmunka következik, az 1948 óta SZKP-tag Sevarnadze 1972 és 1985 között - tehát még a ,,legszebb brezsnyevi években,, - a Grúz KP első titkára, vagyis a kaukázusi köztársaság első embere, s 1978-ban még a tényleges teljhatalommal rendelkező SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának is megválasztják. A fordulat esztendejében, 1985-ben ő is csatlakozik Gorbacsov csapatához, teljes jogú tagja lesz a politikai bizottságnak, s 1985 júliusától ő a külügyminiszter.(folyt.) 1990. december 20., csütörtök 13:58
Vissza » Folytatásokkal »