Rendszerváltás és az MTI

	Felcím: Formálódik egy új Közép-Európa Főcím: Esélyeink az átalakult világgazdaságban
Budapest, 1990. december 19. Szerda (MTI-Press) A közvélemény alig vesz tudomást arról, hogy a jelenkor nagy világpolitikai átakalulása mögött a világgazdaság átrendeződése áll. Pedig eltévednek a napi események forgatagában azok, akik ezen óriási változások okait kizárólag a politika területén keresik. A II. világháború után az Egyesült Államok a gazdasági kulcsszerepe mellett katonai szuperhatalom is lett. Ezt azonban világpolitikai meggondolásokból megosztotta a Szovjetunióval. Számára gazdasági előnyökkel járt, ha potenciális két nagy gazdasági vetélytársát, Nyugat-Európát és Japánt rémítgeti egy olyan katonai, tehát egyben politikai nagyhatalom, amely gazdaságilag agyaglábakon áll. Alcím: Gorbacsov missziója Kialakult tehát egy olyan világpolitikai helyzet, amelyben két politikai, de csak egy gazdasági szuperhatalom volt. Ez a természetellenes helyzet azért volt fenntartható, mert egyrészt az Egyesült Államoknak nem állt érdekében ezen változtatni, másrészt a szovjet vezetés a katonai kiadások elviselhetőségének végső határáig elment annak érdekében, hogy különleges státuszát ennek gazdasági háttere nélkül is fenntarthassa. Ez a magyarázata annak, hogy az amerikai kormányok hallani sem akartak a Jaltában kialakított hatalmi viszonyok megváltoztatásáról. Ezért nem támogatták a szovjet megszállás elleni felkeléseket, szabadságharcokat. Ezt a támogatást azonban úgy kellett csinálniuk, hogy ne legyen feltűnő, hiszen egész politikai propagandájuk a szovjetellenességre épült. Ez még akkor sem vált nyilttá, amikor 1956-ban és 1968-ban a szovjet vezetés hallgatólagosan szabad kezet kapott ahhoz, hogy érdekszféráján belül akár ázsiai eszközökkel is rendet teremthessen. Közben azonban feltartóztathatatlanul változtak a világgazdasági erőviszonyok. Nemcsak a polgári gazdaságban, hanem a hadiiparban is olyan forradalmi változások álltak be, amelyek mellett az erejét meghaladó katonai célokhoz ragaszkodó szovjet gazdaság egyre inkább működésképtelenné vált. (folyt.) 1990. december 19., szerda 14:42
Vissza »

	Világgazdaság 2. rész
Kevesekben tudatosult mindmáig, hogy a szuperhatalmi szerepre való képtelenség felismerése elöbb jelentkezett a Szovjetunióban, mint a nyugati hatalmak vezetőinél. A gorbacsovi vezetés járt az élen abban, hogy a szuperhatalmi szerepről le kell mondani. A Nyugatot a meglepetés erejével érték azok az események, amelyek a Szovjetunió szuperhatalmának összeomlását jelezték. Nem teljesen alaptalan tehát, hogy a mai pozitív események motorjának a nyugati közvélemény Gorbacsovot és nem a saját vezetőit tekinti. Alcím: Jalta romjai Ezt a volt szocialista országokban nemcsak a közvélemény, de a hivatásos politikusok nagyrésze sem vette tudomásul. Felszabadulásunkat részben az Egyesült Államok következetes politikájának, részben saját ellenállásunknak tulajdonítjuk. Nem ismerjük fel, hogy a jelenlegi események lényegében a II. világháborúban gyöztes hatalmak és mindenek előtt az Egyesült Államok által konstruált mesterséges világpolitikai konstelláció megérett összeomlását, lehetetlenülését jelentik. A Jaltában felállított világpolitikai modell tehát minden várakozásnál gyorsabban összedőlt. A feltartóztathatatlan folyamatot mindenekelőtt az gyorsította fel, hogy miközben a gazdaságilag fejlett nyugat-európai országok nemcsak gazdaságilag, de politikailag is gyorsan integrálódnak, addig a különböző civilizációjú népek egyre inkább képtelenek egyetlen politikai hatalom keretei között megmaradni. Ennek jó példája Jugoszlávia, ahol minden nemzetiségi politikai engedmény ellenére feltartóztathatatlanul folyik a szétesés. Ennél is sokkal nagyobbak a népek közötti különbségek a Szovjetunión belül. A sok civilizációjú szovjet birodalom szétesése feltartóztathatatlan. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a XX. század vége meghozta a gyarmatbirodalmak utolsó formájának, a többcivilizációjú birodalmaknak a szétesését is. Alcím: Szabadon és szegényen? Amennyire látványos a szovjet katonai szuperhatalom elolvadása, annyira csöndben történik Nyugat-Európa és a Távol-Kelet gazdasági szuperhatalommá emelkedése. Az elmúlt évvtizedben mindkét térségben ugyanolyan szintű és hasonló nagyságú gazdaság alakult ki, mint Észak-Amerikában. Mit jelent az a világpolitikai és világgazdasági változás Magyarország számára? (folyt.) 1990. december 19., szerda 14:42
Vissza »

	Világgazdaság 3. rész
A világpolitikai erőviszonyok átalakulása nekünk is meghozta a nemzeti szabadságot. Sokkal kétségesebbek azonban a gazdasági előnyök - legalábbis rövid távon. Európa keleti felében számos ország nyerte máris vissza a függetlenségét, de valószínűleg csak kevesen válnakk a belátható jövőben gazdasági tekintetben európaivá. Azt, hogy kik lesznek a kevesek, a szerencsések, bizonyos előjelek már mutatják. A keletnémetek gazdasági felzárkózását senki nem vonja kétségbe. A dinamikus és a gazdag Német Szövetségi Köztársaság fedezni fogja az átszervezés hatalmas költséget. A balti államok sikerét is elövetíti a finn tapasztalat. A csehek számára is adottak a gazdasági utolérés feltételei. Ők az utolsó ötszáz évben nyugat-európai társadalmi és gazdasági szinten voltak, ebből vetette őket vissza a szovjet rendszerbe való kényszerítésük. Alcím: A Bilbaó-Budapest tengely Magyarország esélyei is jók a felzárkózásra. Ez azonban a mi pesszimista hangulatunkban bővebb bizonyításra szorul. A kelet-ázsiai gazdasági felzárkózás általánosan ismert. Kevesebb nyilvános csodálat jut azoknak, akik Európában zárkóztak fel az utóbbi évtizedekben. Még ötven évvel ezelőtt is viszonylag elmaradottak voltak például a bajorok, a svábok, az osztrákok. Azt azonban mindenki tudja, hogy ezek ma elérték, sok tekintetben meg is haladták a puritán nyugat-európai népek életszinvonalát. Kevesekben tudatosul, hogy ma Olaszország északi fele gazdagabb mint Anglia vagy Franciaország. Annak még kevesebb ismerője van, hogy a baszkok és a katalánok a spanyolok átlagához képest is előbbre jutottak. Helyezzük el a térképen az említett népeket. Kiderül, hogy valamennyien egy képzeletbeli Bilbaó-Budapest tengely mentén élnek. Kialakulóban van tehát egy új értelemben vett Közép-Európa. Nem a kelet és nyugat közötti, hanem az észak és dél közötti, helyesebben a protestáns, puritán Nyugat-Európa és a mediterrán Európa közötti. Ezek a népek azért érnek el rendkívüli gazdasági sikereket, mert individualisták, rugalmasak, igényesek, azaz a gyorsan változó követelményekhez minden más civilizációnál jobban igazodni tudók. Az itt élő népek fiai nem annyira jók akkor, ha a nagy szervezetekbe bérmunkásként kell beilleszkedniük, de minden más civilizációnál jobbak, szorgalmasabbak, kezdeményezőbbek, ha a maguk gazdái lehetnek. Ezeket a népeket közösen jellemzi az, hogy a másodgazdaság lehetőségeit kiválóan ki tudták használni. (folyt.) 1990. december 19., szerda 14:43
Vissza »

	Világgazdaság 4. rész
A távol-keletiek és a nyugat-európaiak sokkal fegyelmezettebb nagyüzemi munkások, tisztviselők, mint például a magyarok, de sokkal kevésbé jó kisvállalkozók. Márpedig napjainkban eléggé nem értékelhető viselkedési forma az, ami ezeket az individualista népeket jellemzi. Ha arra a tényre gondolunk, hogy nálunk az elmúlt másfél évtizedben a legkisebb szabadságot is elsősorban arra használta ki a lakosság, hogy mellékjövedelmet szerezzen, hogy maga építsen házat, műhelyt, gépeket, hogy az emberek hajlandóak jelentősen meghosszabbítani a munkaidőt, csakhogy jobban élhessenek, akkor minden okunk megvan az optimizmusra. Az a nép, amelyik elsősorban nem kényelmesebben, hanem jobban akar élni, jobban is fog élni. Ez a viselkedési forma sokszorta nagyobb záloga a gazdasági sikernek, mint amekkora akadálya a külföldnek való eladósodásunk, a nagy infláció. Mindezt persze nehéz tételesen bizonyítani. Legyen bizonyítékunk az hogy a hozzánk hasonló viselkedésű népek már vagy meggazdagodtak, vagy azon az úton vannak. Nekünk sincs tehát másra szükségünk, csak ne álljon a hatalom a siker útjába, ne nyomorítsa meg azokat, akik sokat dolgoznak, tanulnak, akik vállalkoznak. (MTI-Press) 1990. december 19., szerda 14:43
Vissza »