|
|
 |
|
 |
Két cikk Magyarországról
|
München, 1989. március 19. (SZER, Világhíradó) - Párizsból Kemény
István két magyar cikket idéz és kommentál:
- Nem kell nemzeti egység - írja Vági Gábor a Századvég legutóbbi
számában. Nem kell, mert nincs, mert nem is lehetséges, mert az
ország politikailag megosztott, és amikor a kommunista pártvezetés
nemzeti egységre szólít fel, üres és hazug jelszót ad ki. Ez a párt
egy hibás társadalmi utópia jegyében zsákutcába és csődbe juttatta
az országot, és e történelmi mértékű szélhámosság folytatásának
nevében nem szólíthat fel nemzeti egységre. Mert, ha van valamiben
megközelítő nemzeti egység, akkor a bukott társadalmi utópia
elutasításában van.
Vági Gábor cikkének fontosabb része azonban nem a párt, hanem a
demokratikus tábor egységtörekvéseit bírálja. Idézem:
Nemcsak a pártállam, hanem a vele szembehelyezkedő új szervezetek
fals egységtörekvéseiről is beszélek. Nemzeti jelszavakban boldog
együttműködés, kedélyes versengés szólal meg, minden egyes félben
azt az érzést erősítvén, hogy nahát, mégiscsak lehet amazokkal
beszélni.
A szimbolikumok(?) ügyében óvatos alkudozás folyik. A mézeskalácsra
rajzolt Kossuth címert még mosolygó fejcsóválás üdvözli, de
lefogadom, március 15-e hamarosan nemzeti ünnep lesz. Zárójelben
jegyzem meg, hogy a cikk hónapokkal ezelőtt íródott.
Mert az egység jelszava - folytatja Vági - az új szervezeteket
éppúgy megkísértette, mint a megunt régieket.
Amott, a hivatalos oldalon ez kétségbeesett és manipulációs
törekvés. Emitt, a nem hivataloson a tisztázatlan álláspontok
elfedését, vagy éppen a világos álláspontok leplezését szolgálja.
Következmény az, hogy elvtelen szövetségek születnek, és az új
szervezetek nemigen alkalmasak rokonszenvet ébresztő politikai
szerepre.
Az elvtelen szövetségek konkrét példájaként az Új Márciusi Frontot
jelöli meg. Nem kompromisszumos programja, hanem aláíróinak
összetétele miatt. Mert, ha x és y nevű aláírói is egyetértenek a
programmal - írja Vági -, akkor egyikük biztosan hazudik.
Világos beszédet sürget a cikk. Tiszta gondolatok tiszta
kimondását, politikai programokat, amelyekhez lehet csatlakozni, és
amelyeket lehet elutasítani.
A rendezetlen gondolatok tisztázását igényli a demokratikus
tábortól Tamás Gáspár Miklós is Színt vallani! című írásában a
Hitel ez évi 5. számában. A tisztázatlanságok két példáját említi
meg.
Az egyik a Demokrata Fórum szeptember 3-án kelt alapító levele,
illetőleg annak Társadalmi célok című fejezete. Ennek második
pontja szerint a parlamentalizmus épüljön a helyi önkormányzatokra
és az autonóm szervezetekre.
Joggal kérdi Tamás Gáspár Miklós, hogy a parlamentalizmus hogyan
épül autonóm szervezetekre. És hogy az önkormányzatokra való
hivatkozás indirekt választásokat jelent-e, vagy megyei autonómiát.
A harmadik pont szerint az államosított gazdaságot a gazdaság
társadalmasításával kell felváltani. Ez a mondat úgy van
fogalmazva, hogy bárhogyan lehessen érteni. T.G.M. úgy sejti, hogy
az önigazgatói, illetőleg a szövetkezeti megoldást sugallja. És
kérdi, hogy akkor mi legyen a magántőke szerepe.
A másik példa a Hálózat, illetőleg az MDF(?) nyilatkozata a
választási törvény tervezetéről. T.G.M. szerint ez a nyilatkozat
éppen csak az alapkérdést nem teszi föl. Azt tudniillik, hogy ki
alakít kormányt és hogyan? Mert, ha hallgatólagosan elfogadjuk a
burkolt egypártrendszert, akkor Magyarország népének nem nyújtunk
valódi alternatívát.
A cikk második része a törzsi szellemet teszi szóvá. Ezen azt érti,
hogy a Fórumban és az SZDSZ(?)-ben egyaránt vannak szocialisták,
radikálisok, liberálisok és konzervatívok, hogy mindkét mozgalom és
a Fidesz fő iránya is a szocialisztikus elemekkel színezett
középbal, vagyis a demokratikus tábor nem pártokba, hanem törzsekbe
szerveződik. Tudniillik a népibe, az urbánusba és a Fidesz esetében
a nemzedékibe.
Politikai elvek itt el nem igazítanak - írja Tamás Gáspár Miklós -
és ezt magára is vonatkoztatja.
A tanulságot így fogalmazza:
- Új demokráciánk csak akkor fog érni valamit, ha a szabadságot,
köznyugalmat és jólétet egyaránt áhító, csak konkrétumokban(?)
politizáló honpolgár kérdéseire válaszol. +++
1989. március 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|