|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés új elnöke
|
München, 1989.. február 28. (SZER, Magyar Híradó) - Mi ez az
ellentmondás az Országgyűlés új elnökének jelölése körül? Kinek a
bejelentését higgye el a közönség, az ország népe arról, hogy most
jelöl vagy nem jelöl a Politikai Bizottság, és egyáltalán miért a
PB jelölne valakit a házelnöki tisztre?
Németh Miklós kormányfő és PB-tag bejelentése hiteles-e, vagy Fejti
György KB-titkáré, aki nem tagja a Politikai Bizottságnak?
Ezekről a kérdésekről Vadász Jánost hallják:
- Javasol-e jelöltet az MSZMP Politikai Bizottsága az Országgyűlés
elnöki tisztségére?
Nyolc nappal az Országgyűlés következő ülése előtt nagyon időszerű
a kérdés, miután a jelenlegi házelnök: Stadinger István már
bejelentette lemondási szándékát, csak az a baj, hogy az
illetékesek két, egymásnak ellentmondó válasszal szolgáltak,
gyakorlatilag egy-időben.
Szerdán délben a budapesti rádió az egyik illetékest, Németh Miklós
miniszterelnököt a Politikai Bizottság tagját idézte, aki
Szombathelyen Vas megyei képviselőknek elmondta: az MSZMP Politikai
Bizottsága senkit sem javasol erre a tisztségre. És megváltozik a
jelölési eljárás is - amennyiben az Országgyűlés jelölő bizottságot
választ, amelyben minden megyei képviselőcsoport egy-egy taggal
lesz képviselve.
Ez volt szerdán délben. Es a budapesti rádió 14 órakor a hírt
megismételte.
De egy órával később, 15 órakor már egy új illetékest idézett a
rádió ugyanezen ügyben: Fejti György, az MSZMP Központi
Bizottságának titkára személyében. A Fejti-féle verzió szerint az
MSZMP Politikai Bizottsága Szűrös Mátyást, a Központi Bizottság
titkárát javasolja az Országgyűlés elnöki tisztségének betöltésére.
Ezt az értesülést 16 órakor a budapesti rádió megismételte.
Nyilvánvaló, hogy e két verzió közül az egyik nem felel meg a
valóságnak. Valamelyik illetékes elmaradt egy szemináriummal -
vagyis az utolsó előtti döntésről számolt be az utolsó helyett.
Mivel nem cáfolták meg egyik közlést sem, az ember kénytelen
találgatni. Feltételezem, hogy Németh Miklós az utolsó előtti
döntés ismeretében utazott Szombathelyre, ahol az ügyben
nyilatkozott, és Fejti Györgynek állt módjában az utolsó döntésről
beszámolni - miután ő Budapesten tartózkodott.
A feltételezést alátámasztja az a körülmény, hogy a budapesti
rádióban Fejti verziója követte Némethét, amit egy kis fantáziával
a cáfolat sajátos formájának is felfoghatunk.
Amennyiben ez a feltételezés helyes, az eredeti döntés
megváltoztatása az MSZMP vezetőségének növekvő politikai
bizonytalanságáról tanúskodik. Most ugyanis alkalom nyílhatott
volna-arra, hogy az Országgyűlés - a hatalmi csoport jelöltjének
hiányában - maga döntse el: kit tart érdemesnek és alkalmasnak
a/házelnöki tisztségre, és ezzel végre így érvényesítse a
függetlenség elemi ismérvét, amire Stadinger jelölése idején a
képviselők tekintélyes része, számos ellenszavazattal,
tartózkodással már sikertelen kísérletet tett.
A Politikai Bizottság a jelek szerint először kacérkodott ezzel a
lehetőséggel, de aztán gyorsan meg is riadt tőle. És ezen inkább
ront, mint javít az a körülmény, hogy Szűrös Mátyás személyében a
pártvezetés egyik liberális személyiségét jelölte. Ront, mert
elmozdítják pozíciójából azt a központi bizottsági titkárt, aki
hatékony politikát folytatott az erdélyi magyar kisebbség sorsa, és
a függetlenebb magyar külpolitika érdekében. És ront azért is, mert
a hatalmi csoport megbízottjaként a rátermett Szűrösnek jut a
feladat, hogy az Országgyűlés további alávetettségén őrködjék a
jóval kevésbé rátermett Stadinger helyett. +++
1989. február 28., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|