|
|
 |
|
 |
Pozsgay interjúja
|
(Vadász János)
München, 1989. február 17. (SZER, Magyar Híradó) - Az MSZMP
reformszárnyának vezető politikusa is csak olyan korlátozott
többpártrendszert tart lehetségesnek, amely előre garantálja a
kommunista párt előjogainak nagy részét. Az MSZMP tehát
ragaszkodik hegemóniájához, ha kénytelen is lemondani a
hatalom monopóliumáról. Ez viszont azt jelenti, hogy továbbra
is csak korlátozottan érvényesülhet a népszuverenitás, és nem
alakulhat ki a pártok egyenjogúságán alapuló demokratikus
politikai rendszer. Pozsgay Imrének az Independent című lapban
megjelent és e kérdésekkel foglalkozó interjújához Vadász
János fűz néhány megjegyzést: Grósz Károly az MSZMP Központi
Bizottságának ülésén kifejtette, hogy ő milyen feltételekhez
fűzi a szocialista többpártrendszert. Eszerint fokozatosan
ellenőrzött menetrend és keretek között kell bevezetni. A
pártoknak el kell fogadniuk a szocializmus koncepcióját és a
varsói paktumban való részvételt. Végül valamennyinek a válság
elmélyülésének megelőzésére és a politikai stabilitás
megtartására kell törekednie.
E feltételekkel az a baj, hogy a varsói paktumban való
megmaradás kivételével valamennyi attól függ, hogy ki-ki
miként értelmezi. Viszont ha csak az MSZMP értelmezésétől
függnek, a feltételek betartása egyértelmű a pluralizmus és a
többpártrendszer kizárásával. Ezt a logikát a jelek szerint a
Központi Bizottság többsége is belátta, mivel az ülésről
kiadott határozat csak az ellenőrzött keretek közötti
bevezetés szükségességét hangoztatja, Grósz egyéb
feltételeiről nem tesz említést.
Vajon mit jelenthet az ellenőrzött keretek közötti bevezetése
a többpártrendszernek? Gondolom, erről is megoszlanak a
vélemények a pártvezetésen belül, de azt már sejthetjük, hogy
Pozsgay Imre hogyan képzeli el a dolgot. Kifejtette az
Independent című brit lapnak adott Budapesti interjúban.
Pozsgay forgatókönyve szerint az MSZMP és a vele koalícióra
lépő más politikai pártok előzetes egyezmény alapján
indulnának a jövő évben esedékes parlamenti választásokon. Ez
az előzetes egyezmény gondoskodnék a tárcák pártok közötti
megoszlásáról és arról is, hogy az MSZMP kezében maradnának a
kormányon belüli kulcspozíciók. A legális ellenzéket alkotnák
azok a pártok, amelyek nem vennének részt ebben a koalícióban.
Ezen elrendezés részeként arra is garanciát kellene nyújtani,
hogy a későbbi választások már valóban szabadok lesznek,
legalábbis ő - Pozsgay - támogatna ilyen garanciát. Eddig a
Pozsgay-terv, ha nevet kívánunk adni neki. Az a benyomásom,
hogy csak úgy lenne megvalósítható, ha valamennyi párt
részesévé válna egy előre megbeszélt és kialkudott
manipulációnak a népképviseleti elv és a szabad választás
megcsúfolásának. Mert nyilvánvaló, hogy nemcsak a miniszteri
tárcákat kellene előre megosztani a pártok között - kellő
súllyal az MSZMP javára - hanem a parlamenti mandátumokat is.
Vagyis közös koalíciós listákat kellene indítani, máskülönben
megeshet, hogy egy külön listán induló MSZMP aránytalanul
kevés mandátumot szerez, ami a kormányban eleve biztosított
kulcsszerepével nem egyeztethető össze. A legális ellenzék
pártjainak is biztosítani kell bizonyos számú mandátumot. Itt sem
szabad a választók döntésére bízni, hogy mennyit, nehogy veszélybe
kerüljön a mandátumok kialkudott elosztása a koalíció pártjai
között, annak a kockázatáról nem is beszélve, hogy az ellenzék
netán több szavazatot kap, mint a koalíció. Tehát az ellenzék
is csak úgy juthatna mandátumhoz, ha részesévé válna ennek a
manipulációnak. Ez a terv alkalmas arra, hogy minden
résztvevőjével együtt le járassa a többpártrendszert, mielőtt
az egyáltalán működésbe léphetne, mert igaz, hogy a demokrácia
gyakorlatát is tanulni kell, de összehangolt csalással aligha
lehet elsajátítani. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|