|
|
|
|
Nyílt levél Antall Józsefnek (1. rész)
(OS)
|
1990. december 18., kedd - Tisztelt Miniszterelnök Úr
Sajtóközlemények szerint 1991. január 1-jén lép életbe a kormányrendelet, amelynek alapján nyugdíjkiegészítést kapnak azok, akiket 1945 és 1963 között törvénysértő módon ítéltek el szabadságvesztésre, illetve akiket ebben az időszakban politikai okok miatt, bírói ítélet nélkül és jogellenesen módon személyes szabadságukban sértettek.
Kiss Gyula tárca nélküli miniszter úr újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy az 1938 és 1945 között hasonló elbánásban részesült magyar állampolgároknak nyújtandó kárpótlásról az előreláthatóan 1991. második felében elkészülő törvény intézkedik majd.
Eszerint tehát január elsejével még nem kapnak nyugdíjkiegészítést azok, akik 1938 után - vagyis az első zsidótörvényt követőleg - kerültek internálótáborba, munkaszolgálatra vagy deportálásra. Ez elsősorban a zsidókat, illetve a zsidó származásúakat érinti hátrányosan.
A Magyarországon az akkori magyar kormány és közigazgatás tevékeny közreműködésével végrehajtott zsidóellenes intézkedések szenvedő alanyai ma már mindössze néhány ezer főt jelentenek. Mindannyian idős emberek, számuk hónapról hónapra fogyatkozik. Méltatlannak tartják, hoy a nyugdíjkiegészítés amúgy is inkább jelképes gesztusnak, semmint reális kárpótlásnak tekinthető összegét éppen ők vehetik majd fel a legutoljára (ha ugyan az ígért kárpótlási törvény valóban megadja majd ezt nekik), holott időrendileg ők voltak az elsők, akiknek a személyes szabadságát a magyar állam jogszabályai nyíltan, tömegesen és súlyosan megsértették.
Osztom ezt a véleményt, és ezért a magaménak vallom a kilenc zsidó szervezet, illetve testület 1990. november 27-i nyilatkozatát, amely azt kívánja, hogy a kormány a többi kárpótlással egyidőben kezdje meg az 1938 és 1945 között jogsérelmet szenvedettek számára a nyugdíjkiegészítés folyósítását. Úgy vélem, hogy az igényjogosultság igazolása az ő esetükben sem kíván hosszabb időt és másféle eljárást, mint az 1945 utáni jogsértések áldozatai esetében.
Tisztelt Miniszterelnök Úr A kormány helyesen, a jogállamiság követelményeinek megfelelően cselekszik, amikor jóváteszi azon korábbi magyar kormányok bűneit, amelyek részben a különféle szélsőséges és antidemokratikus ideológiák hatására, részben külső hatalmak nyomására a magyar állampolgárok tíz- és százezreit megfosztották jogaiktól, személyes szabadságuktól, vagyonuktól és igen sok esetben az életüktől is. (folyt. köv.)
1990. december 18., kedd 16:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nyílt levél Antall Józsefnek (2. rész)
(OS)
|
A Magyar Köztársaság a jogrendet állítja helyre, amikor azokat az állampolgárait is kárpótlásban részesíti, akik a korábbi magyar kormányok cinkosságával, de idegen hatalmak által elkövetett bűnöknek váltak áldozataivá.
Ez az utólagos jogorvoslat nem történhetik diszkriminatív módon, mert akkor nem áll helyre a jogrend. Meggyőződésem, hogy az az - akár csupán néhány hónapos - késedelem, ami az 1945 előtti jogsérelmek elszenvedőit a kárpótlás tekintetében érné, diszkriminációnak minősítendő. Ennek jelképes és messzemenő politikai jelentősége van.
Minthogy az Országgyűlés most lezárult ülésszaka során az interpellációk torlódása miatt ez ügyben nem terjeszthetem elő interpellációt, a rendkívüli ülésszakon pedig még kevésbé van módon erre, ez úton kérdezem meg Miniszterelnök urat,
- hajlandó-e a kormány egyenlő elbánásban és egyidejű jóvátételben részesíteni a szélsőjobb és a szélsőbaloldali totalitarizmus áldozatait?
- hajlandó-e a bevezetőben említett és január elsejétől nyugdíjkiegészítésként előíró rendelet hatályát az 1938 és 1945 közötti időszak még élő kárvallotjaira, illetve özvegyeire is kiterjeszteni?
- hajlandó-e majd az azonos elbánás elvét alkalmazni akkor is, amikor a korábbi rezsimek jogellenes intézkedései folytán elszenvedett anyagi veszteségekért ad kárpótlást a Magyar Köztársaság az állampolgároknak?
Teljes tisztelettel:
Gadó György országgyűlési képviselő SZDSZ
(OS)
1990. december 18., kedd 16:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|