|
|
 |
|
 |
Kádár-évforduló
|
---------------
München, 1990. július 6. (SZER, Világhíradó) - Tisztelői ma
megkoszorúzzák a Mező Imre úti temetőben az egy évvel ezelőtt
elhunyt Kádár János sírját. Részünkről Pécsi Vilmos emlékezik:
- Holtakról jót, vagy semmit - tartja a népi mondás. De mégsem
lehet szó nélkül hagyni, a történelem keserű fintora, hogy a magyar
népnek modern történetében olyan vezetők jutottak osztályrészül
hosszabb-rövidebb időre, mint Kun Béla, Horthy Miklós, Szálasi,
Rákosi vagy Kádár János. Rá emlékezünk halála első évfordulóján.
Beszélni kell róla, hiszen nevét nem lehet kitörölni a
történelemkönyvekből és a nemzet kollektív emlékezetéből, elvégre
vagy két nemzedéken át állt Magyarország élén: tovább mint Horthy
Miklós - és 32 éves uralmához képest a véres Rákosi-korszak féltucat
éve szinte történelmi epizódnak tűnik.
Más vezető közéleti személyiségek szerepének, tetteinek,
jelentőségének valóságos irodalma van - Kádárról viszont úgyszólván
semmit sem tudunk. A napfényre kerülő dokumentumok mozaikkockáiból
előbb-utóbb összerakják majd úgy-ahogy a kádári életutat,
eloszlatják a gyakran sűrű homályt, amely életének több szakaszát,
fordulópontját fedi.
Ma sok, lényegesen fontosabb probléma van Kádár tetteinek,
szerepének a mérlegelésénél, de halála első évfordulója mégiscsak
említést igényel. Nem sommásan negatív és elsietett ítéletet - már
csak azért sem, mert Magyarországot sosem volt könnyű kormányozni
geopolitikai helyzetének zátonyai között. Az életműről alkotott kép
azonban mégiscsak nagyon sötét. (folyt.)
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Kádár-évforduló - 1. folyt.
|
Kádár legalulról jött, és eljutott a hatalom legmagasabb magyar
csúcsára - ami nem kicsiny teljesítmény. Ez önmagában is bizonyítja,
hogy kellett kvalitásokkal rendelkeznie, különben nem maradhatott
volna meg a hatalom csúcsán három évtizeden át.
Puritán, egyszerű, igénytelen ember volt - alighanem az utolsó
bolsevik utópista, aki őszintén hitt abban, hogy megvalósítható az
eszményi társadalmi rend: a szocializmus, amelyről az alapfokú
szemináriumokon fiatalkorában annyit hallott.
A párt katonája volt: minden parancsot végrehajtott, minden
feladatot vállalt. Az utolsó magyar internacionalista volt, aki a
magyar nemzeti érdekeket mindig és készségesen alárendelte a szovjet
nagyhatalmi érdekeknek, és hitt abban hogy ez a helyes, egyedül
helyes kommunista magatartás - a valódi magyar érdek.
Az idő múltával aztán összemosódott nála is a küldetéstudat,
világnézeti fanatizmus - a hatalomvággyal. Mindegyik szovjet főnökét
kiszolgálta Sztalintól Gorbacsovig - olykor jobb meggyőződése
ellenére.
Nem ismerjük pontosan a szerepét a Rákosi-éra véres
tisztogatásaiban, 1956 november legelejének drámai napjaiban hol
járt, mit csinált és miért. Azt mondhatnánk: ha nem ő vállalja,
vállalta volna más az 56 utáni véres megtorlás szörnyűségeit. Az
érvelés hamis. Ő vállalta.
Vállalta, hogy alkirály legyen a szovjetgyarmat Magyarországon.
Moszkva vele is sakkozott, mindig a Kreml húzásainak megfelelően
lépett, akkor is - így az 1968-as csehszlovákiai internacionalista
segélynyújtás alkalmával - amikor nem értett teljesen egyet.
(folyt.)
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Kádár-évforduló - 2. folyt.
|
Kétségtelen, hogy volt egy időszak, a "gulyáskommunizmus", a
"legvidámabb barakk" periódusa, amikor - most már tudjuk milyen áron
- elviselhető volt az élet Magyarországon. Aztán hamarosan megjött a
kölcsönökön vásárolt hét bő esztendő böjtje.
Végső elemzésben neki és pártjának köszönhetjük, hogy olyan
mélybe süllyedt az ország, ahol most van. Súlyos történelmi
felelősség terheli, amelyre nincsen mentség.
Már nem érhette meg, hogy gyorsan és teljesen megbukott a
világtörténelem talán legnagyobb utópista kísérlete: a szocializmus
nálunk, egész Kelet-Európában - és összeomlóban van a világ első
szocialista országában is.
Kár, hogy nem érte meg. +++
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|