Rendszerváltás és az MTI

	Búcsú a katonáktól és fegyverektől (1. rész)
Moszkva, 1990. március 10. (MTI-PRESS) - Az ideiglenesek véglegesen távoznak. Március 12-én, hétfőn a hajmáskéri harckocsizó alakulatok útnak indulásával megkezdődik az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci technikai eszközeinek, anyagainak kivonulása, amelynek 1991. június 30-ig be kell fejeződnie. Erről szombaton írta alá a két évi kormányközi tárgyalások eredményeként létrejött egyezményt Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. A magyar miniszter sajtóértekezletén a II. világháború maradványait felszámoló, s az igazi szuverenitást erősítő lépésnek nevezte a megállapodást, Sevardnadze magyar újságíróknak pedig olyan törvényszerű lépésről beszélt, amely a kétoldalú kapcsolatokat a múlt fölös terheitől szabadítja meg. Látszólag síma hétvége várt tehát a pénteken még egy utolsó tárgyalásra leülő szakértőkre (magyar részről Somogyi Ferenc külügyi államtitkárra és Borsits László vezérkari főnökre), pedig, mint utóbb az államtitkár elmondta, csak pénteken sikerült elfogadtatni a magyar kormány álláspontját a végső határidő tekintetében. Az utolsó alku tárgya két hónap volt, amelynek lefaragása a magyar fél készségétől függött. Magyarország késznek mutatkozott megvásárolni a szovjet hadsereg hatalmas üzem- és kenőanyagkészletét, de a tartályokra nemet mondott. Itt az áttörést annak engedélyezése hozta meg, hogy ha tudják, a szovjetek eladhatják a megürült tartályokat akár magánszemélyeknek is. Ezáltal 260 szerelvénnyel kevesebbnek kell Magyarországról távoznia. Ennek jelentősége az összesen 2029 szerelvénnyel összevetve mérhető fel igazán. A végső dátum után magyar földön nem marad egyetlen szovjet katona, egyetlen szovjet katonai tárgy sem. Nem lengte be semmiféle titokzatosság az aláírás előtti utolsó tárgyalásokat, majd a külügyminiszterek szombati eszmecseréjét, mind a diplomaták, mind a katonák készséggel válaszoltak az őket faggató újságíróknak. Talán a legnehezebb a megfigyelőként a tárgyalásokon jelen lévő magyar ellenzéki személyiségeket volt szóra bírni. Nem annyira a közlendők hiánya, mint az a vállalás fogta vissza őket, hogy ők most nem saját pártjaik, hanem az országos listát állító, nézeteiben, politikájában ugyancsak eltérő 12 párt megbízásából voltak Moszkvában. (folyt.) 1990. március 11., vasárnap 12:19
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »