|
|
 |
|
 |
Német kérdés
|
München, 1989. november 29. (SZER, Világhíradó) - Szalai Tamás
kommentárja következik:
- Ha a nyugatnémet gazdasági csoda olyan rövid életűnek
bizonyult volna, mint a csodák általában, a német újraegyesítés
kérdése ma aligha foglalkoztatná a világot. De az a vonzóerő,
amelyet a nyugatnémet életszínvonal, és persze általában az egész
Nyugaté, a szovjet érdekszférába kényszerített népekre évtizedek óta
gyakorol, örökös időkre nem maradhatott hatás nélkül. A demokrácia
elemi erejű követelése a Szovjet Távol-Kelettől a Berlini Falig nem
kis mértékben, de persze korántsem kizárólag, éppen a gazdasági
fejlődés hiánya, vagy lassúsága miatt rázkódtatja meg a háború után
kialakult, természetesnek soha nem számító nemzetközi rend alapjait.
A kelet- és közép-európai népek tiszteletre méltóan civilizált
megmozdulása, a kommunista láncok fellazításának, sőt lerázásának
bámulatot kiváltó törekvése, válaszadásra késztette, készteti a
szabad világot, nehogy további békés szemlélői szerepe esetleg
végzetesnek bizonyuló lépéshátrányba, a késő bánat állapotába
sodorja.
A nyugati válasz mindarra, ami forgószélként vágtat végig a vén
Európán, elsősorban Bonntól volt több mint esedékes. A keleti
kommunista status quo fokozatos megszűnésének következményei sehol
sem vetnek fel annyi megoldásra váró kérdést gyakorlatilag és
érzelmileg egyaránt, mint az NDK és az NSZK között.
Kohl kancellárnak a fokozatosság elvén alapuló 10 pontból álló
újraegyesítési koncepciója, amelyet tegnap fejtett ki a bonni
parlamentben, részletes hozzájárulás a német kérdéshalmaz békés
rendezéséhez. Ha a nyugatnémetek és a keletnémetek többsége akarja -
mondotta a kancellár -, ő bizonyos abban, hogy lesz egyesített
Németország. De ahhoz, hogy az akarat odaát, a másik német államban
szabadon kifejezésre juthasson, Kohl előfeltételként kikötötte a
valóban szabad választások megtartását és demokratikus kormány
létrejöttét az NDK-ban. A gazdasági gyorssegély útját álló eme
legfőbb akadályok eltávolítását hosszabb távon konfödereció, majd
föderáció követné. (folyt.)
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Német kérdés - 1. folyt.
|
A többé-kevésbé érintett, érdekelt külföld első reakciója Kohl
merész tervére nem okozott meglepetést. Egon Krenz keletnémet
pártfőtitkár szerint a német újraegyesítés nem időszerű,
konfödereció csak a két német állam között képzelhető el. A Nyugatra
özönlő keletnémetek magatartásával és nyilatkozataival ez a régi
merev elutasítás aligha van összhangban.
Krenz persze a német kérdésben maga mögött tudhatja Gorbacsov
Moszkváját, amely a kelet-európai reformtörekvések támogatása
ellenére változatlanul ragaszkodik az NDK önálló létéhez és
tagságához a Varsói Szerződésben. A lengyel fenntartások lényege:
szavatolják az Odera-Neise vonal, Lengyelország nyugati határának
sérthetetlenségét.
A tengeren túl Washington a nyugati tábor élén csak annyiban
jelez némi nyugtalanságot a német újraegyesítést illetően,
amennyiben figyelembe veszi más nyugati szövetségesei aggályait.
Londonnak nem sietős a dolga, de valószínűleg meghajolna a nyugat-
és keletnémetek majdani szabad akaratnyilvánítása előtt, és aligha
táncolna ki a sorból az a Franciaország sem, amely a Bonnal ápolt
szoros kapcsolatok ellenére nyíltan, vagy titokban tart a németek
politikai és gazdasági erejének, súlyának további növekedésétől. +++
1989. november 29., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|