|
|
 |
|
 |
Körinterjú
|
München, 1989. október 14. (SZER, A munka világa)
Munkástanácsok, vagy - és - független szakszervezetek alakuljanak-e
az üzemekben? Hogyan viszonyuljanak egymáshoz, illetve a
dolgozókhoz. Egy kérdéskörben három vélemény hangzik el budapesti
tudósítónk, Szilágyi Sándor körinterjújában:
- A Szolidaritás Szakszervezeti Munkás Szövetség, a Magyar
Demokrata Fórum és a Szabad Demokraták Szövetsége tatabányai
naggyűlésén Takács András a Szolidaritás Szakszervezeti
Munkásszövetség szóvivője beszédében azt szorgalmazta, hogy az
üzemekben mielőbb alakítsák meg a munkástanácsokat, és ruházzák fel
őket tulajdonosi jogkörrel. Takács Andrást kérdezem, hogy ez azt
jelenti-e, hogy az SZSZMSZ lényegében az MDF munkástanács
kezdeményezésekhez csatlakozott-e?
- Először is tisztázni kellene a fogalmakat, ki mit ért
munkástanács alatt. Mi a munkástanács alatt a munkásoknak a
tulajdonossá válásának az egyik formáját látjuk, ami lényegében az
1956-os forradalom által kezdeményezett munkástanácsokhoz való
visszatérést jelenti. Olyan formában nem támogatjuk az MDF-nek a
munkástanács szorgalmazását, ami összemossa a szakszervezetet és a
munkástanácsot. Külön kell választani a dolgot. A munkástanácsnak
elsősorban egy üzem területén a dolgozók teljes rétegét kell
képviselnie, amiben lehet Szolidaritás tag, SZOT tag, akár
szakszervezeten kívüli és a gyárvezetés is, míg egy szakszervezetnek
elsősorban a saját tagságának az érdekeit kell képviselni.
Az nyilvánvaló, hogy egy munkástanács adott körülmények között
nagyon is együtt tud működni egy független szakszervezettel, de
lehetnek olyan kérdések, ahol márpedig nem, mert akkor, amikor a
munkástanácsnak elsődleges feladata az üzemnek a gazdaságosságának,
a jobb működésének a feltételeinek a biztosítása a munkásoknak a
bevonásával, addig egy szakszervezetnek elsősorban a dolgozói
érdekeket kell képviselni. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 1. folyt.
|
Mi, amikor azt mondjuk, hogy munkástanács, akkor a tulajdonosi
viszonyokhoz való átmenetnek egyik formáját látjuk. Ez csak egy
forma. Ennek lehetnek még teljesen más formái, akár az a módszer,
ahol a munkások részvényt kaphatnának az üzemen belül.
- Mennyiben más ez, mint amit az MDF elképzel?
- Erre egy konkrét példával tudnék válaszolni. Amikor Herenden
megalakult az ottani munkástanács, én magam mentem le, hogy
tisztázzuk a dolgokat, hogy ők mit értenek munkástanács alatt.
Elolvastam az alapszabályukat, és ott egyértelműen szakszervezeti
alapszabály volt. Olyan megkötés volt, hogy a munkástanácsban más
érdekképviseleti szervnek a tagja nem lehet benne, tagdíjat
követelnek, ez csak így szervezetileg már eleve szakszervezeti
felépítést jelent. Megkérdeztem tőlük, hogy akkor miért nem
szakszervezetet alakítottak. Azt mondták, azért, mert utálják a
szakszervezet szót. Ez én szerintem nem elég ahhoz, hogy valaki
munkástanácsot alakítson. Itt nem a szavakkal, hanem a mögötte levő
tartalommal kell tisztában lennünk.
- A munkástanácsos kezdeményezés mégiscsak, - ahogy az előbb is
hallottuk - egyszerűen a szó miatt, vagy a szóhasználat miatt valami
módon sikeresebbnek látszik, mint a független szakszervezeti
kezdeményezés.
- Igen, van egy ilyen érzésem, hogy ezt a szép szót politikai
célokra használják fel, és ami veszélyes dolog az, amikor egy
politikai párt a munkásoknak a jóhiszeműségével visszaél. Főleg
akkor, amikor nem pontosítja, hogy mit ért alatta. Most itt én
felhívnám minden politikai pártnak a figyelmét arra, hogy a
munkástanács mint cél, és mint politikai pártoknak igenis az a
feladatuk, hogy a munkástanácsoknak a létére való jogosítványokat
kiharcolják a parlamentben. Addig itt Magyarországon nem lehet
valódi munkástanács, amíg ez jogilag nincs garantálva, és ezek a
jogok még ma Magyarországon nincsenek meg. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 2. folyt.
|
- Mik volnának ezek a jogok?
- Ha elővesszük az -56 novemberi törvényt, amely vagy 8
cikkelyből áll, először is a vállalat igazgatójának a megválasztása,
és hogy ezt a munkástanács válassza meg. A menedzser rétegnek a
kiválasztása. A termelési folyamatokba a beleszólás a struktúra
váltás idején, a struktúrának a meghatározása, és a szervezési
feladatoknak a felvállalása. Mert én hiszem, hogy a magyar munkás
van olyan értelmes, hogy a saját munkáját nála jobban senki nem
tudja megszervezni.
- Szabó Tamás közgazdászt, az MDF 36 éves Veszprémben élő
elnökségi tagját, a munkás fórum egyik szónokát kérdezem. A Magyar
Demokrata Fórum miért a munkástanács forma mellett tette le a
voksát? Jelent-e ez egyúttal valmi elhatárolódást a független
szakszervezeti mozgalomtól?
- Az üzemi szerveződésű érdekvédelem az elkövetkező időszak
alapvető kérdése lesz. Mindenféleképpen helyben kell érdekvédelmet
létrehozni. Ezt szakszervezet is megteremthetné természetszerűleg,
de a tagok kérdése sokkal több, mint az érdekvédelem. Hogy miért a
munkástanács mellett tette le a voksát a több kérdésre megfelelendő
Magyar Demokrata Fórum, ennek hagyományai vannak. Hagyományai vannak
-18-ban, 1956-ban, történelem épül erre a névre. És történelem épül
abban is, hogy magában hordozza azt a lehetőséget, ami több, mint
érdekvédelem. Miért nem szakszervezet? Úgy érzékelem, hogy az
úgynevezett szervezett dolgozóknak kiütésük van a szakszervezettől.
A 40 év alatt eljátszotta a szakszervezet szó is azt a jelentését,
ami másokban normális körülmények között természetszerű értelmet
kap. Itt nálunk, úgy hiszem, nem.
- Igen, ezt értem, de mégiscsak a független szakszervezeeti
mozgalom az nem azonosítható a hivatalos szakszervezettel. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 3. folyt.
|
- Igen, de ezzel próbáljuk megkülönböztetni azt, hogy mi mást,
többet, több szerepet szeretnénk adni a munkástanácsoknak, mint amit
a független szakszervezet jelent. Arról van szó, hogy Magyarországon
ma nemcsak az érdekvédelem a kérdés, hanem Magyarországon ma a
tulajdonlás kérdése a kérdés, és Magyarországon ma egy olyan
folyamat tanúi vagyunk, hogy nincsen kontrollja, hogy a nemzet
vagyonát hogyan mentik ki a nemzetnek a zsebéből.
- Vannak olyan hangok, hogy az MDF által támogatott
munkástanácsok voltaképpen úgy működnek, mint a szakszervezetek,
csak másképp hívják őket. Mi ebben az igazság?
- A kezdetek kezdetén minden egyes munkásmegmozdulás
érdekvédelmi jelleget ölt, érdekvédelmi indíttatású. Az első
természetesen az érdekvédelmi harc, hogy ugyanazokkal a jogokkal
minimum bírjon, amivel egy érdekvédelmi szervezet bír. De már most
mindegyikben felvetődött a jelenleg működőknél, hogy hogyan tovább,
mi az a több, amit hozzá kell tenni. A Rába mosonmagyaróvári
gyáránál az önállósodás a nagy kérdés, hogy önálló gyár legyen-e.
Herenden a munkások kezdeményezésére szakértői munkák indultak arra,
hogy kormányzati kezdeményezést tegyenek, hogy a herendi gyárat
valamilyen módon megvásárolják az ottani dolgozók. Péten a
munkástanács egy új koncepciót indított el, szintén szakértők
segítségével a péti helyzet rendezésére. Felkeresett néhány olyan
potenciális partnert, akivel meg lehet felelni erre a lehetetlen
helyzetre, amit a pénzügyi felszámolás jelent. Valódi tulajdonosi
lépések ezek, természetesen minden máshol és másként zajlik le. Egy
érdekvédelem és egy tulajdonra való válasz a munkástanács
feladatköre. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 4. folyt.
|
- Forgách Pált, a Független Szakszervezetek Demokratikus
Ligájának tanácstagját kérdezem, véleménye szerint hogyan is áll a
dolog? Munkástanácsok legyenek, vagy független szakszervezetek,
avagy - ami a kérdező gyanúja -, rossz ez az egész kérdésfelvetés.
- Azt hiszem, hogy a kérdező gyanúja teljesen helyénvaló. Nem
lenne egyáltalán helyes, ha a munkásság körében szembeállítanánk a
szakszervezeteket a munkástanácsokkal. A munkástanácsoknak
történelmi érdemei voltak, vannak, örömmel üdvözölték a független
szakszervezetek megalakulásukat. Azonban világosan kell látnunk,
hogy a munkástanács, ahol megalakult, lényegében szakszervezeti
funkciót töltött be. Ez volt a helyzet Herenden, ugyanez történt
Péten, de nagyon helytelen, hogyha úgy hangoztatjuk, hogy a
szakszervezetek felszámolását követelnénk és csak a munkástanácsokat
akarnánk létrehozni, Minden demokratikus társadalomban alapvetően
fontos és pótolhatatlan szerepük van a független, szabad,
demokratikus szakszervezeteknek, tehát Magyarországon sem történhet
olyan változás, amely szükségtelenné tenné valóságos szakszervezetek
működését. Az, hogy az elmúlt évtizedekben a szakszervezeti mozgalom
a hivatalos szakszervezetek, a szakszervezeti gondolatot, a
szakszervezeti eszmét lejáratták és bizalmi válság keletkezett a
szakszervezetekkel szemben, nem lehet ok arra, hogy általában a
mozgalom ellen és ennek a létjogosultsága ellen bárki is fellépjen.
Tehát a megoldás csak az lehet, ha munkástanács, vagy akár más
formában, üzemi bizottság, betölthet egy lényeges funkciót, akár a
munkás önigazgatás, akár a beleszólási jog, a részvételi, az
úgynevezett együtt döntési jog területén, de az érdekvédelem igazi
letéteményese csak a szakszervezet lehet, és ezt föltétlenül meg
kell őriznünk.
A másik kérdés, amit rendkívüli hangsúllyal szeretnék kiemelni,
hogy semmilyen szakszervezet, semmilyen munkástanács nem lehet egy
pártnak az eszköze, bármilyen fontos is, hogy létrejöjjenek ezek a
független szakszervezetek, vagy munkástanácsok, ezek csak alulról
kezdeményezve kell, hogy létrejöjjenek. (folyt.)
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Körinterjú - 5. folyt.
|
A munkások, a dolgozók kezdeményezésére kell hogy létrejöjjenek,
de nem szabad, hogy bármely párt ezeket kisajátítsa. Ezt azért
szeretném hangsúlyozni, miután a -45-48 közötti koalíciós korszakban
már szakszervezeti vezető funkciót töltöttem be. Rendkívül káros
volt abban az időben is, hogy a pártok versengtek a szakszervezetek
befolyásolásáért. Akkor a kommunista párt és a szociáldemokrata párt
között történt. Nem lenne kedvezőbb, ha egy most elkövetkezendő új
koalíciós korszakban ismét a pártharcoknak lenne a harci mezeje a
szakszervezeti mozgalom. Tehát most kellene már arra törekednünk,
hogy a demokratikus pártok egyértelműen elfogadják azt az alapelvet,
hogy a szakszervezetek maradjanak függetlenek, a munkahelyen csak
szakszervezetek működhessenek, a politikai pártok pedig a
lakóhelyen, a lakosság között fejtsék ki tevékenységüket. Ezt az
álláspontot mi többször hangsúlyoztuk, és azt hiszem, hogy ez a jövő
demokratikus kibontakozás érdekében az egyetlen elfogadható és
követendő példa. +++
1989. október 14., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|