|
|
 |
|
 |
Elszánt reformerek
|
A Helsingin Sanomat kelet-európai tudósítója, már két nappal a
tanácskozás előtt, Bécsből kereste a sajtóirodát. Sürgős információt
kért, mert Grósz Károlyt várták Helsinkibe. Majd miután
végighallgatta a kétnapos vitát, kialakította véleményét. Lapjának
hétfői számában ez volt olvasható: Grósz Károly Finnországba
érkezett, s ez valószínűleg az utolsó ilyen jellegű nemzetközi
szereplése.
Nem nehéz ezt az epizódot logikailag összekötni a reformköri
tanácskozás végül is általánosan elfogadott alapgondolatával. Az
MSZMP reformelkötelezett erői végleges döntésre szánták el magukat.
Új, vagy más megfogalmazásban gyökeresen átformált szocialista
pártot akarnak a mai MSZMP helyett. Ennek az új pártnak új
programra, új működési szabályzatra van szüksége. És ami nemcsak
nekik fontos, hanem az ország közvéleménye számára is hitelessé
teszi a megújhodást: az új vezető garnitúrára.
Talán teljes mélységében a résztvevők sem fogták fel, milyen
nehéz vállalkozásba fogtak, amikor erre az elhatározásra jutottak.
Az elmúlt évek sok keserű, olykor szégyenteljes tapasztalata után a
legtisztességesebb szándéknak is kevés hitele van, ha az
szocialista-kommunista színekben jelentkezik. A történelem ilyen
nehéz terhei mellett a ma is élő, a fejét fel-felkapó
"ősbolsevizmus" képviselőinek - Németh Miklós miniszterelnök találó
kifejezése - hitelrontó megnyilatkozásaival is meg kell birkózniuk.
Elszánták magukat erre. A tanácskozás fő mondanivalója a
pártelnökség megjelent három tagjával egyetértésben, a közelgő
kongresszusnak szól. Ott kell végleg eldőlnie annak, kívánja-e a
párttagság - mert döntésre ők a hivatottak - ezt a radikális
megújulást. Ha igen, és a reformisták ebben bíznak, arról is dönteni
kell, mi legyen a reformot elfogadni képtelen kisebbséggel. Azokkal,
akik Pozsgay Imre szellemes hasonlatával élve, inkvizítori hittel
hiszik, hogy a Föld egy lapos korong, és percenként kiátkozzák
azokat, akik állítani merik, hogy a Föld gömbölyű és forog a
tengelye körül.
Bíztató jel lehet a jövőt illetően, ahogyan a reformerek eme
inkvizítoroknak válaszolnak. (folyt.)
1989. szeptember 4., hétfő 14:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Elszánt reformerek 2.
|
Olyan világot akarunk, mondják, ahol mindenkinek joga van azt
hirdetni, hogy a Föld igenis lapos. Szíve joga mindenkinek az is,
hogy ebben nekik adjon igazat. Ha valaki jól ismeri a szocialista
mozgalmak történetét, ebben az egy dologban is felfedezheti, hogy
itt valóban gyökeres leszámolás készül a sztálinizmus
maradványaival. Ugyanakkor a toleranciaképesség, az eltérő nézetek
szabad ütköztetése, egymás gondolatainak a tiszteletben tartása -
bizony ismeretlen volt évtizedekig.
A mintegy két tucatnyi külföldi tudósító egyike, a The Observer
szerkesztője tette fel a kérdést: Nincs olyan érzése, hogy maguk még
mindíg, itt a tanácskozáson is, nagyobb súllyal foglalkoznak a
párton belüli kérdésekkel, áramlatokkal vitákkal, a hétszázezernyi
párttaggal, mint az ország egészének problémáival? Figyelemre méltó
a pártatlan kívülálló észrevétele. S talán neki is válasz, ami
végülis kikristályosodott a tanácskozás folyamán. Nyers Rezső
gondolatait idézve: Semmilyen kérdésben nem tartja magát a jövő
szocialista pártja az igazság egyedüli birtokosának. Nem lesz
semmilyen monopolisztikus gyakorlat híve. Alapelve szerint sok
dologban másoknak is lehet igazuk, és akkor engedni kell.
Mindenkivel szemben a tárgyalások, a konszenzusra törekvés
politikáját kell képviselni a jövőben, a nemzet egyetemes érdekeit
szem előtt tartva.
Ennek a toleráns magatartásnak két irányban van olyan határa,
amely nem léphető át. Úgy gondolják a reformerek, hogy nem tehetnek
semmiféle engedményt azoknak, akik az úgynevezett /valójában soha
nem létezett/ szocializmus a sztálini struktúra irányába tartó
viszarendeződés hívei. De nem engedhetnek át egy talpalatnyi helyet
a politikai küzdőtéren azoknak sem, akik az 1945 előtti Magyarország
irányába szeretnének visszarendeződni.
Figyelemreméltóan optimista volt a tanácskozás alaphangja. Ennek
okát úgy magyarázzák, az MSZMP eddig félreformok pártja volt. Mindíg
voltak, akik a kellő pillanatban felismerték a változás
szükségességét és irányát. Ezek a kísérletek azonban rendre
elbuktak, többnyire tragikus körülmények közöt. De a reformtradíció
fennmaradt. Most szervezett erővé vált a reform híveinek hada. Soha
nem voltak ilyen kedvező körülmények, igaz ilyen szorító kényszer
sem a reformok megvalósításához, mint ma. Ebből táplálkozik az
optimista elszántságuk: ezt a reformot végigviszik. Ha ez sem
sikerülne - mondták ki többen a tanácskozáson - hosszú időre eltűnik
a szocialista gondolat, mint szervezett erő a magyar politikai élet
palettájáról. Ez a nemzet számára is tragikus következményekkel
járna. (MTI-Press)
1989. szeptember 4., hétfő 14:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|