|
|
 |
|
 |
Válasz a hallgatónak 2.
|
München, 1989. augusztus 19.(SZER, Hallgatók fóruma) -
Vissza-visszatérő kérdése a hallgatónak, különösen mióta Pozsgay
Imre államminiszter úgy nyilatkozott - olyan diszkriminatív szavak,
mint disszidens, nincsenek többé, hogy csakugyan büntetlenül haza
lehet-e menni? De mindeddig a kérdések a hazalátogatásra
vonatkoztak, amiről elmondtuk, legalábbis tudomásunk szerint a
turistaként hazajárókkal eddig nem történt hátrányos
megkülönböztetés, de elvben, illetve a még érvényes jogszabályok
szerint történhet. Problémájuk a befogadó országgal is adódhat, ha
hontalan útlevéllel politikai menekültként élnek ott.
A múlt hét végén viszont olyan kérdés érkezett
üzenetrögzítőnkre, amely a hazatelepülés következményei iránt
érdeklődött. Véletlen egybeesés: két nap múlva, kedden jelent meg a
Magyar Nemzetben a témába vágó cikk, amelyből a Független Jogvédő
ismertet eseteket. Meg akartuk tudni, van-e a Belügyminisztériumnak
hivatalos álláspontja arról, hogy a politikai nyilatkozatok ellenére
mégis csak megbüntetik a hazatérőket. Közben a csütörtöki
minisztertanácsi ülésen ismét hangoztatták: a hazatérési jog nem
korlátozható.
Kérdésemre, hogy a Belügyminisztérium saját hatáskörében dönt,
hogy mégis csak meg kell büntetni a hazatérőket, Horváth János, a
Belügyminisztérium sajtóosztályának vezetője így válaszolt:
- Látszólag valóban van ellentmondás a két dolog között, már ami
a politikai vezetők nyilatkozatát és az egyes gyakorlati lépéseket
illeti. Én azonban szeretném azt megfogalmazni, hogy ez ténylegesen
csak egy látszólagos ellentmondás. Tényleg egy liberalizálás felé
haladó folyamat közben vagyunk. Itt elsősorban az
útlevél-idegenrendészeti jogszabályokra célzunk. De azt hiszem, ki
lehet ezt terjeszteni más vonatkozásokban is. Mint minden átmeneti
állapotnak, valahol talán természetes, hogy ennek is vannak olyan
esetei, olyan pontjai, ami nem teljes összhangot tükröz. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Válasz a hallgatónak - 1 folyt.
|
Teljes mértékben igaz, amit vezető politikusaink mondtak, hogy
aki érvényes útiokmányokkal hagyta el a Magyar Népköztársaság
területét és akkor valamikor úgy gondolta, hogy valamilyen okból
megpróbál más országban boldogulni, de aztán meggondolta és mégis
hazatér, nyugodtan jöjjön haza, semmiféle büntető jogi szankció nem
fogja érni. Na most azt figyelembe kell venni, hogy ezek a
nyilatkozatok nem olyan régen hangzottak el, pár hónappal ezelőtt,
viszont a jogszabályok, az érvényben lévő jogszabályok, törvények
magas állami testületek jóváhagyásában még hatályban vannak. És hát
az minden jogállamra jellemző, bár mi még csak úton vagyunk erre, de
az minden jogállamra jellemző, hogy egy jogszabályt sokkal nehezebb
megváltoztatni, nem politikai okokra gondolok én itt elsősorban,
mint mondjuk egy ígéretet tenni.
- Tehát az a BM álláspont, hogy mégis csak be kell tartani
ezeket a büntető joszabályokat?
- Nem, nem erről van szó. Itt én arra gondoltam, hogy a
különböző folyamatoknak hosszabb időt kell adni, amíg átfutnak a
megfelelő csatornákon, amíg valósággá válnak. Na most azt is
szeretném hangsúlyozni, hogy ezt a sokak által tényleg európai
színvonalúnak nevezett törvénytervezetet maga a Belügyminisztérium
kezdeményezte, erre bennünket az égvilágon senki nem kényszerített.
Egyszerűen abból az okból kezdeményezte a tárca ezt a módosítást,
ezt az új törvényt, mert mi is látjuk, hogy más ma a világ, mint
mondjuk 15-20 évvel ezelőtt.
- Akkor mi van azokkal a konkrét esetekkel, amelyekről a
Független Jogvédő is beszámolt a Magyar Nemzetben is? Itt előttem
van szintén néhány eset, amelyről a Független Jogvédő értesített
bennünket, ahol mégis csak egészen a közelmúltben, egy-két hete vagy
egy-két hónapja érte hátrányos megkülönböztetés azokat, akik
hazatértek. A továbbiakban is így lesz?
- Igen, na most erre tudom azt mondani, amit már előbb egy fél
mondattal mondtam, hogy a jogszabályok mindaddig érvényben vannak,
amíg új jogszabályokat az illetékes állami testületek helyettük nem
alkalmaznak. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatónak - 2. folyt.
|
- Még visszatérve az előző kérdésére. A jogállamiságnak még az
is az egyik alapfeltétele, hogy az érvényben lévő törvényeket
betartsa. Az viszont - és én önnel és a hallgatóval is, aki ezt
felveti, teljes mértékben egyetértek, hogy - nem mindegy, hogy
hogyan, milyen szemlélettel hajtják végre ezeket a törvényeket. És
itt van a kérdésnek az a kulcspontja, amire ön is utalt. Az, aki nem
ismeri, annak elmondom, hogy ma már a magyar állampolgároknak az
útlevél ügyintézését nem központilag, megyei főkapitányságokon,
budapesti főkapitányságokon kell intézni, hanem a lakhelyük szerinti
városi kapitányságokon. Ez Magyarországon 135 kapitányságot jelent.
Na most, mivel ilyen nagy számról van szó, elképzelhető, hogy - bár
már kiadott a minisztérium egy körlevelet az ügyintézési gyakorlat
egységesítésére, annak szellemében történő megvalósítására, amit a
politikai vezetés is hangoztatott a közelmúltban - elképzelhető,
hogy egyes esetekben voltak, akik még nem tudták teljes mértékben
követni ezt a szellemet, de én meg vagyok győződve róla, hogy ez nem
tömeges méretű.
- Tehát ez volt a válasz arra, hogy kit büntetnek vajon és kit
nem? Ez a helyi vezetéstől függ?
- Ez nem a helyi vezetéstől függ, ez alapvetően az érvényben
lévő jogszabályoktól függ. De amit az előbb is mondtam, hogy a
jogszabályok alkalmazása lehet egyfajta merev ragaszkodás a
paragrafusokhoz, de itt érvényben van egy olyan elv most már hónapok
óta, hogy az egyedi elbírálás alapján a messzemenő humánus kezelés
jellemezze ezeket az ügyintézéseket. Hangsúlyozom, elképzelhető, és
mint a Magyar Nemzet is írta, ön is mondta, hogy ismer példákat,
hogy egy-egy ilyen eset előfordult, de ez meggyőződésem, hogy nem
tömeges méretű.
- Hová fellebbezhet az állampolgár?
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatónak - 3. folyt.
|
- Jelen pillanatban ez rendőrségi, belügyminisztériumi
ügyintézést jelent, tehát amennyiben az elsőfokú hatóságnál nem
nyert jogorvoslást az ügy, akkor a másodfokra kell fellebbezni, de
ez is rendőri szervezet. És amennyiben ott sem, akkor a
belügyminiszterhez fordulhat. De készülnek már azok a törvények,
amik valószínűleg a jövő évben jóváhagyásra kerülnek, amikor mindez
bírói útra terelődik.
- Ha valaki csak turistaként kíván hazalátogatni, teszem azt a
közelmúltban, néhány évvel ezelőtt hagyta el Magyarországot, nyugati
állampolgárságot még nem szerzett, de egyébként rendben vannak
nyugati papírjai, két hétre haza akarna menni látogatóba.
- Amennyiben nincsenek nyugati, vagy más országbeli hivatalos
okmányai, abban az esetben csak a magyar útlevelével tud hazajönni,
és akkor ugyanaz alá az egyedi elbírálás alá kerül, mint akiről az
előbb beszéltünk.
- Tehát előfordulhat, hogy nem engedik vissza? Visszavonják az
útlevelét és ilyen módon nem tud visszajönni nyugatra?
- Nem tartom ezt valószínűnek, de én ezt így nem tudom
megítélni. Ezt a szakemberek akkor megvizsgálják és döntenek arról,
hogy itt szabálysértési eljárást indítanak-e ellene vagy nem. Ez
teljesen egyedi esetekre vonatkozik. Én generális rendezést nem
tudok mondani önnek erre.
- Horváth János, a BM sajtóosztály vezetője kitért az elől, hogy
nem jogász, hanem sajtófőnök lévén a konkrét esetekre reagáljon. De
hallgatóinkkal röviden ismertetek két esetet a Független Jogvédőhöz
fordult panaszosok közül. Ezekben az esetekben nem nagyon volt szó
humánus kezelésről.
Az egyik: turista útlevéllel 84 augusztusában nyugaton maradt
egy férfi. Négy év múlva, 88 őszén visszament Magyarországra. Jó
néhány hónappal később, idén februárban bevonták az útlevelét öt
évre. Ez még nem ütközne a jelenleg még érvényes jogszabályokba,
hiszen ezek szerint öt éven át nincs joga a magyar állampolgárnak
külföldre utazni. Az elkövetéstől számított öt év - így szól a
jogszabály. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatónak - 4. folyt.
|
Csakhogy a BM az ötéves útlevél-bevonást a férfi viszatérésétől
számította. A Független Jogvédő kérdésére, miszerint az elkövetés 84
augusztusában, tehát a kintmaradáskor történt, a belügyes
tisztviselő az állapotcselekmény kifejezést használta. Ez azt
jelentené, hogy az elkövetés folyamatos volt a kintmaradástól a
hazatérésig.
Az ügyhöz még hozzátartozik, hogy miután a férfitól Budapesten
bevonták az útlevelét, Nyírbátorban, ahol a bejelentett állandó
lakóhelye van, még 3 000 forint pénzbírságra is ítélték.
A másik ügy: egy házaspár két kisgyerekkel három évvel ezelőtt
Svédországba utazott, ahol a férj édesapja és testvére is él.
Turistacsoporttal utaztak. Budapesten a 3 és 5 éves gyerekekkel egy
nedves falú albérletben éltek. A férj kint akart maradni
Svédországban, az asszony nem. Végül is az asszony az egyik
gyerekkel hazatért a társas utazócsoporttal, a férj a kisebbik
gyerekkel kint maradt. Ez, mint mondtam, három évvel ezelőtt
történt. Közben el is váltak. Az asszony most nem kap útlevelet,
mivel a jogszabály szerint az is kizáró ok, ha valaki "magyar
állampolgár jogellenes külföldre távozását elősegítette". Ezt most
idéztem. Ez a hivatkozás állott az asszonynak adott hivatalos
elutasításban. A BM írásban csak jogszabályokat szokott idézni.
A Független Jogvédő közbenjárása során az asszony azt a meglepő
szóbeli magyarázatot kapta, hogy ő a hároméves kisgyermek
Svédországban maradását segítette elő, és ezért nem utazhat most.
Nem utazhat tehát, hogy találkozzék kisebbik gyerekével.
Kedves hallgatóink, múlt héten már idéztük békásmegyeri
levélírónk néhány kérdését, Vadász János válaszolt is rájuk, most
folytatjuk a témát. Hallgatónk Vadász Jánosnak a köztársasági
államformáról alkotott véleményéről érdeklődik. (folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatónak - 5. folyt.
|
- Tulajdonképpen két kérdés maradt, az egyik a köztársaságra
vonatkozik. A levélre reagálva azt mondom, hogy annak a fogalomnak,
hogy köztársaság, nincs szüksége valóban semmiféle cimkézésre. A
népköztársaság fogalom az puszta tautológia, mert hogy ez az
államforma a népre támaszkodik, ez már a köztársaság fogalmából -
köz-társaság - világosan következik.
Személyes meggyőződésem, hogy az úgynevezett széles hatáskörrel
felruházott köztársasági elnök intézménye most Magyarországon
nagyon-nagyon veszélyes kísérletezés lenne a személytől függetlenül.
A paternalisztikus hagyomány sajnos túlságosan erős Magyarországon,
és ideje megszabadulni tőle. Horthy Miklós, Rákosi Mátyás és Kádár
János után ne kísérletezzünk új édesapával
Széles hatásköre -
meggyőződésem szerint - a szabadon választott, pluralisztikus
Országgyűlésnek legyen.
A hatalomátmentés kísérletéről is érdeklődött hallgatónk.
Természetesen ez is folyamatban van. A kommunista diktatúrát
évtizedekig kiszolgáló uralkodó réteg, amely úgy lett uralkodó
réteg, hogy kiszolgálta a rezsimet, ez az uralkodó réteg szeretne
maradni. És itt nemcsak arról van szó, hogy vezető pozícióikat, a
társadalom parancsnoki posztjait minden területen meg akarják
tartani, hanem meg is akarják akadályozni, hogy a társadalom
tömegeinek esélye legyen arra, hogy ide bekerüljenek. Tehát meg
akarják akadályozni, hogy végre fordulni kezdjen a társadalom
kereke. Jellemző példa: a párt által kinevezett vállalatvezetői
réteg - nem tudok jobb szót - arra a pimaszságra vetemedik, hogy
tulajdonosi jogokra tart igényt, természetesen anélkül, hogy ezért a
legcsekélyebb anyagi áldozatot lenne hajlandó hozni.
Mondom, ez a kísérlet folyamatban, de éppen ezért a mai
átalakulás idején senki sem maradhat tétlen, sőt, mindenkinek
közéleti szerepet kell vállalnia valamilyen formában. Pontosan arról
van szó, hogy az uralkodó rétegnek ez a kísérlete ne sikerüljön. És
ha a társadalom kisemmizett tömegei következetesen gyakorolják az
egyéni és demokratikus jogaikat, tehát igenis megpályáznak vezető
pozíciókat, tehát támogatnak olyan képviselőket, akik az átmentési
kísérlet ellen lépnek fel, akkor ez a kísérlet nem is fog sikerülni.
(folyt.)
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
|
|
Válasz a hallgatónak - 6. folyt.
|
- Köszönjük a Budapestről érkezett helyesbítést a Radikális Párt
címének kérdésében. A hallgatónak igaza van, a megadott Váci utcai
cím az olasz Transznacionális Radikális Párt címe. A Magyar
Radikális Párt, amelynek Rózsa Mihály a pártelnöke, a következő
címen található: 1071 Budapest, Dózsa György út 80/a. földszint 5.
Üzenetrögzítőnkre érkezett a kérdés:
- Többször is kérdeztem már, hogy a maguk által is hírdetett
Fekete Doboz nevű videó folyóiratnak hol lehet megvenni azt a
számát, amelyikben a június 16-i temetést mutatják be.
- Azért nem tudtunk eddig válaszolni, mert még nem jelentek meg
az új számok, de most már piacon vannak. Az egyiknek az a címe: Új
magyar siralom - Ember Judit legújabb filmje a Fekete Dobozban. Ez a
301 -es parcellában folytatott kihantolások videófelvétele. A másik
új szám, a Fekete Doboz 5. száma A harangszó fél egykor címet
viseli. Felvételeket tartalmaz a temetés előkészületeiről, a
Történelmi Igazságtétel Bizottságról, a Demokrata Fórum
gárdistáiról, a kopjafafaragásról. Látható a Hősök tere június 16-án
hajnalban, amikor elhelyezték a Műcsarnok lépcsőjére a koporsókat,
majd pedig maga a megemlékezés és a beszédek a Hősök terén, és végül
a temetés a 300-as és 301-es parcellában. A kazettában, mint a
Fekete Doboz mindegyik számában, melléklet van. Ennek címe: Én nem
az útonállóktól félek. Interjúkat tartalmaz három olyan emberrel,
akiket idén, 1989-ben a rendőrök minden ok nélkül elvittek.
A Fekete Doboz különszáma és a legújabb 5. száma kapható a
Bibliotéka Könyvterjesztőnél, 1037 Budapest, Kolostor utca 30.
Továbbá megrendelhető Jávor Istvánnál: 1125 Budapest, Óra köz 2. és
telefonon Elbert Mártánál: 358-497. Elbert Márta hívható a Balázs
Béla Stúdióban is: 761-333.
Egy kazetta ára 1 300 Forint. +++
1989. augusztus 19., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|