Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › december 18.
1989  1990
1990. október
HKSzeCsPSzoV
24252627282930
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930311234
1990. november
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293012
3456789
1990. december
HKSzeCsPSzoV
262728293012
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31123456
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A XI. kerületi Önkormányzat állásfoglalása a világkiállításról

"... igényt tartunk a világkiállítási területen lévő állami tulajdonú területek felett az önkormányzat rendelkezési jogára. Ezzel együtt vállaljuk az érintett beruházások külföldi tőkével közösen történő finanszírozását. Amennyiben nem lesz világkiállítás, úgy saját erőből vállalkozunk kiegészítő rendezvények lebonyolítására. "
BBC, Panoráma:

Andrew Sarlós Magyarországról

"Új miniszterek kinevezése politikai változásokat mindig jelent és én nem akarom lecsökkenteni az ország gazdasági helyzetének a változását és az egész világgazdasági válságnak a rosszabbodását. Ennek még mindig nincs vége és amely továbbra is sajnos rosszabbodik az egész világon. "

Országgyűlés - második nap (1. rész)

1989. június 28., szerda - Szerdán az államháztartási rerform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló előterjesztés feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés. Az előző napról áthúzódó vitában szerdán elsőként Lékai Gusztáv -------------- (Hajdú-Bihar m., 13. vk.), a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat vezérigazgatója kapott szót. Úgy vélte: az államháztartási reformtörekvések helyesek; kedvező irányú elmozdulást jeleznek. Önállóan azonban életképtelenek, elsietésük társadalmi feszültségek forrása lehet. Alapvető követelmény az is, hogy az államháztartási reformokat más reformtörekvésekkel összhangban valósítsák meg. A képviselő - támogatva az előterjesztést - számos olyan visszásságra, anakronizmusra hívta fel a törvényhozás figyelmét, amely hátráltatja a gazdasági kibontakozást.

Mindekelőtt azt kifogásolta, hogy az államháztartás a régi
módszereket alkalmazva ,,átütemezte adósságát,,. Elfogadhatatlannak
tartotta a pénzügyminiszter ezzel kapcsolatos magyarázatát, s ezért
a költségvetés végrehajtásáról szóló előterjesztéssel sem tudott
azonosulni.

    Lékai Gusztáv szerint aggodalomra ad okot az is, hogy az állam
látványosan ,,kivonul,, a társadalmi feladatvállalásból. Úgy vélte,
a feszültségekkel terhes magyar társadalomban mindenképpen meg kell
fontolni, hogy mely területeken kell fenntartani az állam
szerepvállalását. A képviselő elsősorban a gazdaság versenyszféráját
sorolta e területek közé. A kívánatos lépések nemcsak
támogatásleépítést jelentenek, hanem valós világpiac-követő árak
kialakítását, a hatósági árforma megszüntetését, a KGST-kapcsolatok
átértékelését.

    A reformtézisek egyik legnagyobb hiányosságának tartotta az
átmenet és a megvalósítás eszközrendszerének kidolgozatlanságát.
Hasonlóan gondot okoz a hatáskörök, döntési jogkörök összemosódása,
kiforratlansága. A képviselő álláspontja szerint még további
tartalékokat rejtenek a központi állami kiadások, így például az
igazgatási, védelmi költségek. A felülvizsgálásra szoruló tételek
közé sorolta a polgári védelmi kiadásokat is.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 11:20


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (2. rész)

Kényes az államháztartás és az úgynevezett humán szféra
kapcsolata is. E problémakörből a képviselő külön kiemelte az
oktatást, és ezzel kapcsolatban elfogadhatatlannak tartotta, hogy az
állam csak az alapképzésben vállalna feladatokat. E szférában sem
zárható ki a vállalkozás, azonban az állam meghatározó szerepét
mindenképpen fenn kell tartani.

    Az elnöklő Szűrös Mátyás bejelentette, hogy a jelenléti ív
szerint 292 képviselő tartózkodik az ülésteremben, s megjegyezte,
hogy az előző nap még 350-en voltak. Javasolta továbbá, hogy az
Országgyűlés tíz percben maximálja az egyes felszólalásokat, amit a
képviselők három ellenszavazattal elfogadtak.

    Ezután folytatódott a napirendi pont vitája. Lásztity Radomir
     ----------------
(Budapest, 31. vk.), a BME tanszékvezető egyetemi tanára a kulturális
szférával kapcsolatos aggodalmairól szólt. Félő - mondotta -, hogy
végül is az állam kivonul a kultúrából, s ez további hanyatláshoz
vezet. Szerinte az adórendszer több intézkedése is sújtja a
kulturális ágazatot. Fontosnak mondta, hogy a reform segítse az
oktatás, az egészségügy, a kultúra és a tudomány fejlődését,
mégpedig az állam szerepének mérséklődésével az újraelosztásban,
illetve az önkormányzatok erősödésével. Hangoztatta, hogy az
általános válság feloldásához a kulturális színvonal emelése, s az
ilyen intézmények fejlődésének támogatása is szükséges. Kifejtette,
hogy helytelen a reform fogalmát a restrikcióval, a pénzszűkítéssel
összekötni. A döntések előtt érdemi hatásvizsgálatokat sürgetett,
hiszen időben ismerni kell a döntéshozóknak, hogy mit vállalnak a
termelő ágazatok és mit a lakosság. Végül annak a véleményének adott
hangot, hogy a koncepciót bocsássák további társadalmi vitára.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 11:27


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (3. rész)

Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház
-------------
színművésze röviden ismertette a nemrégiben megalakult Magyar
Kulturális Kamara levelét, amelyet több képviselőnek eljuttattak.
Eszerint az MKK üdözli a kormány valódi reformtörekvéseit, ám az
államháztartás és az adórendszer korszerűsítésének koncepcióit több
szempontból ellentmondásosnak tartja, és nem tudja a kulturális
szféra érdekeivel egyeztetni. A Magyar Kulturális Kamara
szakértőinek állásfoglalása szerint a beterjesztett dokumentum csak
eltérő értékű ötletek és különböző külföldi munkákból átvett
megoldási lehetőségek halmaza, amelyben keverednek a jelenlegi
válságból következő kényszerintézkedések és a hosszabb távú
koncepció elemei. A szakértők szerint az lenne helyes, ha a
reformfolyamathoz szervesen kapcsolódó törvényelőkészítő munka a
jelenlegi válsághelyzetből adódó logikai sorrendet követné. A
gazdasági válság, és ezen belül az adósságkezelés stratégiai
kérdéseiről való döntés után a tulajdonreformnak kellene napirendre
kerülnie, hiszen az államháztartási reform számos eleme ennek
függvénye. Egy elsietett államháztartásitörvény-tervezet a
reformfolyamat ismételt lejáratásához és a bizalmi válság
elmélyüléséhez vezethet.

    Bánffy György a Kamara álláspontját tolmácsolva a szellemi
felemelkedés nevében tiltakozott az ellen, hogy a beterjesztett
dokumentum a humán szférát, s benne a kulturális intézményrendszert
csak mint elosztási prolémát kezeli. A kulturális területet érintő
részekben az oly sokat emlegetett maradványelvű finanszírozás most
új köntösben jelentkezik.

    A Magyar Kulturális Kamara mindkét dokumentum esetében üdvözli,
hogy az Országgyűlés az előterjesztéseket csupán munkaanyagként
tárgyalja. Kéri, hogy a témát bocsássák szélesebb körű szakmai
vitára. Az MKK egyúttal felajánlja, hogy szakértői közvetlen
segítséget nyújtanak az ezt igénylő parlamenti képviselőknek a
dokumentumok további értelmezéséhez és az őszi ülésszakra történő
felkészüléshez. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 11:30


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (4. rész)

Országgyűlés - második nap (4. rész)
Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly
------------
Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára arra
hívta fel a figyelmet, hogy a tárgyalt előterjesztés csupán
koncepció, s ezért javasolta: a Parlament tekintse kormányzati
munkaanyagnak, illetve egyfajta vitaalapnak a majdan készülő
törvénytervezethez.

    A képviselő - utalva a vitában elhangzottakra - hangsúlyozta a
tulajdonreform fontosságát, majd hozzáfűzte: egyszerre kell
megvalósítani a tulajdonreformot és a vállalkozási reformot.
Ugyancsak jelentős kérdésként értékelte az állami vagyonról szóló
elszámolást.

    Szabó Kálmán az államadósságról szólva - saját számításai
alapján - megállapította: ez forintban körülbelül egybilliós
összeget jelent. Ha ehhez figyelembe vesszük, hogy a magyarországi
tőkevagyon összesen körülbelül 5 billió forintnyi, akkor látható,
hogy a hazai összvagyon egyötöd részét teszi ki az adósságállomány.

    A képviselő hozzászólását zárva azt szorgalmazta: az
Országgyűlés felső küszöbértékeket határozzon meg a költségvetési
kiadások kapcsán, s a kormány csak a képviselők felhatalmazásával
léphesse ezt túl. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 12:24


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (5. rész)

A vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra Békesi László
pénzügyminiszter válaszolt. Mint mondotta: könnyű helyzetben van,
hiszen egyetlen olyan véleményt sem hallott, amellyel vitatkoznia
kellene. Az elhangzott javaslatok, ajánlások kivétel nélkül részei a
beterjesztett koncepciónak. Nem kétséges azonban, hogy a
törvényalkotó munkát gyorsítani kell, a szakmai elképzeléseket
összhangba kell hozni a pénzügyi, gazdasági koncepciókkal, s ebben
még vannak lemaradások. Az a feladat, hogy 1990-re már ne az eddigi,
tulajdonképpen csődöt jelentő, hanem egy új felfogású állami
költségvetési tervezetet terjesszenek a Parlament elé. A kormány
szándéka, hogy ennek a koncepciónak az alapján széles szakmai és
társadalmi vita kezdődjék, s az természetes, hogy minden terület
megkísérli már most erősíteni a saját pozícióit. Az is egyértelmű:
ennek a reformprogramnak a végrehajtása úgy nem lesz lehetséges,
hogy minden elosztási arány változatlan marad. Nincs szó arról, hogy
a kormány a koncepció jegyében a kultúrát egyszerűen elosztási
területnek tekintse, s még kevésbé arról, hogy az eddigi,
úgynevezett maradványszemléletű finanszírozást próbálja a jövőben
folytatni. Ugyanakkor azonban ez a terület sem maradhat a reform
kapcsán érintetlenül. A miniszter elmondta: az államháztartási
reform koncepciója is része a politikai tárgyalásoknak, s
elképzelhetetlen, hogy a konkrét törvényjavaslat alapvető politikai
megegyezés nélkül kerüljön a Parlament elé. Végül a miniszter kérte
az Országgyűlést, hogy a most beterjesztett koncepciót a további
munka alapjaként fogadja el.

    Ezután Szűrös Mátyás szavazásra bocsátotta a terv- és
költségvetési bizottságnak azt az indítványát, miszerint a
vagyonértékelésről szóló törvényjavaslatot a kormány még az idén
terjessze a képviselők elé. Ezt a javaslatot két ellenszavazattal,
négy tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés. Az
államháztartási reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról
szóló előterjesztést ugyancsak elfogadták a képviselők, két
ellenszavazattal és 20 tartózkodás mellett. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:25


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (6. rész)

Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Békesi László
terjesztette elő az adóreform működésének tapasztalatairól és az
adórendszer korszerűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztést.

    A feladat nemcsak az első esztendő értékelése, hanem a magyar
adórendszer továbbfejlesztési céljainak, tartalmának és programjának
felvázolása - mondotta előljáróban. - Koncepció és tézisgyűjtemény,
amely a továbbhaladás irányait, számos ponton a különböző megoldási
lehetőségeket van hivatva kijelölni. Nem konkrét törvényjavaslat
tehát, hanem a további tételes kodifikációs munka alapjául szolgáló
koncepció, amelyet a kormány ezúttal első olvasatban terjeszt az
Országgyűlés elé. Második alkalommal - terveink szerint októberben -
már azoknak a törvényjavaslatoknak a beterjesztésére kerül sor,
amelyek 1990. január 1-jétől módosítják majd a magyar adórendszer
egyes elemeit.

    Az adóreform megvalósításának értékelése kezdettől fogva heves
viták tárgya. A tények teljes körű elemzése és az előkészítő viták
nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a szélsőséges vélemények -
ha helyenként még fel-felbukkannak is - minimálisra csökkentek. A
viták résztvevőinek túlnyomó többsége az adóreformot szükségesnek és
elkerülhetetlennek tartja, megvalósítását sokkal inkább elkésettnek,
mint elhamarkodottnak minősíti. Egyetért abban, hogy 10 évvel
ezelőtt kisebb megrázkódtatások árán és nagyobb hatékonysággal
lehetett volna megvalósítani, nem vitatja a rendszer alapelemeinek:
a személyi jövedelemadó, az általános forgalmi adó és a vállalkozási
nyereségadónak a létjogosultságát, de szükségesnek tartja ezek
korrekcióját, továbbfejlesztését, és a rendszer teljes kiépítését. E
meghatározó többség véleményére alapozva állíthatjuk, hogy nem új
adórendszerre, hanem a meglévő továbbfejlesztésére és teljes körűvé
tételére van szükség az elkövetkezendő 2-3 esztendőben.

    Az értékelés alapja az eredetileg kitűzött célok és az első
esztendő eredményeinek összevetése. Az adóreform nyomán csökkent a
magyar gazdaság vállalkozóinak, vállalatainak és szövetkezeteinek
adóterhelése, mérséklődött a jövedelem-centralizáció. Ez a tendencia
talán az adódreform legfontosabb és legkarakterisztikusabb hatása. A
jövedelem decentralizálás iránya jó, mértéke azonban messze
meghaladja eredeti szándékait. Az 1987-es esztendő 76 százalékot
meghaladó jövedelem elvonása az elmúlt évben 51,5 százalékra, tehát
25 százalékkal csökkent. A decentralizáció mértéke közel kétszer
akkora, mint amennyit terveztünk. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:39


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (8. rész)

Így a százszázalékos termelői árindex többletjövedelmekhez juttatta
az alapanyagtermelőket és az energiatermelők egy részét. Az is
tagadhatatlan, hogy a fogyasztói ártámogataás leépítése és az
általános forgalmi adó egyidejű bevezetése néhány területen durva
áremelkedést okozott. Ilyenek voltak a gyermek- és csecsemőruházati
cikkek árai. Mindent összevetve, a jövedelemcentralizáció változását
és az árnövelő hatásokat is figyelembevéve, azt kell megállapítani,
hogy az adóreform első esztendejének haszonélvezői a vállalatok és
szövetkezetek, terheinek viselői pedig a lakosság és a költségvetés
voltak.

    Ám az adóreform hatásain túl, ez a megállapítás 1988-as
gazdaságpolitikánk egyik sarkalatos elemének kritikája is.
Nevezetesen, a lakosság fogyasztásának csökkentése, terheinek
növelése nagyobb mértékű volt annál, mint amennyi előnyt a
vállalkozási szféra terheinek csökkentése, nettó jövedelmeinek
növekedése a gazdaság számára hozott. Ez a jövőre nézve is tanulság
mindannyiunk számára. Rengeteg szó esett az adóreform, mindenekelőtt
a személyi jövedelemadó teljesítményeket fékező hatásáról.
Tagadhatatlan, hogy a rendkívül széles körű mentességek és
kedvezmények miatt erőteljes progresszió és magas marginális
adókulcsok érvényesültek a személyi jövedelamadóban, ami a 88-as
központi bértömeg szabályozással együtt erőteljesen fékezte a
teljesítmény növeléshez nélkülözhetetlen anyagi érdekeltséget. Ez
elsősorban a több jövedelemforrással és magasabb jövedelemmel
rendelkező honfitársainknál volt taasztalható. A 89-es esztendőben
már megszünt a durva ellentmondás, a kötött bérgazdálkodás és a
progresszív jövedelemadó között, valamelyest csökkentettük az
adókulcsokat és az adóprogressziót is. Nem lehet kétséges, hogy a
továbbfejlesztés kulcsa a teljes körű bérliberalizálás, valamint a
kedvezmények és mentességek szűkítésével együtt az adóprogaresszió,
az adósávok és az adókulcsok további csökkentése. S bár
tagadhatatlan a teljesítményt fékező hatás, azért itt is sok tévhit
uralkodik a társadalomban. Mindössze két jelenségre térnék ki. Az
egyik: minden ellenkező állítás dacára, s adóreform hatásai mellett,
tavaly sem csökkent, hanem 4-8 százalékkal nőtt a kisiparosok és
kiskereskedők száma Magyarországon. Ez a dinamizmus, kiegészítve új
vállalkozásokkal, ebben az esztendőben tovább gyorsult. Azoknál a
vállalatoknál és szövetkezeteknél, amelyeknél nemcsak a mechanikus
bérbruttósítást hajtották végre, hanem megváltoztatták üzemen belüli
bérgazdálkodási rendjüket is - nagyobb bruttó bért fizetve a nagyobb
teljesítményekért - nem érvényesült az adózás teljesítményfékező
hatása. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:42


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (9. rész)

Sajnos vállalataink egy része úgy akart spórolni, takarékoskodni az
élőmunka költségeivel, hogy nem a felesleges munkaerőt csökkentette,
hanem a bruttó bérek növelését korlátozta. Kiéleződött a személyi
jövedelemadón belüli ellentmondás, a három és többgyermekes,
valamint a gyermeküket egyedül nevelő kétgyermekes szülők
adóalapkedvezménye és az 1-2 gyermekes családok adókedvezményének
hiánya között. Az ellentmondás tagadhatatlan, a megoldás a jószándék
ellenére is igazságtalan. Talán ennek is tudható be, hogy oly sok
illúzió és megalapozatlan várakozás tapad a sokszor követelt családi
jövedelemadó fogalmához. Hasonló egyenlőtlenség forrása a többi
adóalap csökkentő kedvezmény is, mint például a lakossági
közműfejlesztés költségei egy részének elszámolási lehetősége.
Társadalompolitikai és árpolitikai megfontolásokból, túlságosan
szélesre sikerült a nulla-adókulcsos termékek és szolgáltatások
köre, emiatt viszonylag magas a 25 százalékos normatív általános
forgalmi adókulcs.

    Az adóreform 88-as megvalósítása az állami költségvetésnek 4,4
milliárd forintjába került, amiből 2,6 milliárd forint az
adóhivatalok egyszeri kiépítése és gépesítése, 1,8 milliárd forint
az üzemeltetés éves többletköltsége. Becslések szerint a társadalom
összköltségei 15-16 milliárd forintra tehetők. A működőképesség
veszélyeztetése nélkül állandó feladatunk az adminisztráció és az
ezzel együttjáró költségek csökkentése. Az 1988. évi adóbevételi
tervek teljesültek, a személyi jövedelemadónál a nagyobb bér- és
kamatemelések miatt túlteljesültek. 4,8 millió magyar állampolgár
fizetett adót az elmúlt esztendőben. A bevételek teljesítése mellett
a rendszer működőképesnek bizonyult, fennakadásokat két területen,
az adóelőleg fizetések és az ÁFA visszaigénylés területén lehetett
helyenként és időnként tapasztalni.

    Gyakran felmerül az adóreform kritikája kapcsán, hogy ez a
rendszer is csupán a regisztrált jövedelmeket képes megadóztatni, a
második és a harmadik gazdaságból származó jövedelmeket, az
úgynevezett láthatatlan jövedelmeket nem. Kétségtelen, önmagában a
magyar adórendszer sem képes arra, hogy feltárja a nem regisztrált
jövedelmeket. Ez a világon egyébként sehol sem sikerült. Az is tény,
hogy láthatatlan jövedelmükből 82 ezren 830 millió forint összegű
jövedelmet vallottak be tavaly honfitársaink. A borravalós szakmában
ez 4.000-8.000, az orvosi hálapénz területén 12.000-14.000 forint
évi jövedelmet jelent. Nem kétséges, ezek az adatok a valóság
karikatúrái.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:44


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (10. rész)

Hogy a helyzet javuljon - amit joggal vár el a közvélemény - ahhoz
két területen kell lényeges haladást elérni. Az első és
legfontosabb, a láthatatlan jövedelmek okainak felszámolása. A torz
bérarányok fokozatos megszüntetése, a monopolhelyzetben lévő
gazdálkodók versenyre késztetése, jobb piaci kínálat, a
hiányjelenségek csökkentése az igazi útja a gyökerek
felszámolásának. Emellett az adórendszer fokozottabb ellenőrzéssel
és alaposabb adatszolgáltatással tárhatja fel az eddiginél nagyobb
mértékben a láthatatlan jövedelmeket.

    Az adórendszer továbbfejlesztésénél alapelvnek tekintjük, hogy a
korszerűsítési időszak végére 1992-ig, valamennyi magyarországi adót
törvény szabályozza. Az adórendszer hosszú távon is öt elemre
épüljön: a vállalkozások egységes nyereségadójára, a
továbbfejlesztett személyi jövedelemadóra, a korszerűsítendő ÁFA-ra,
majd 1991-től az egységes földadóra és az önkormányzatok hatáskörébe
tartozó helyi adókra. Mindebből az következik, hogy fiskális,
adóeszközök a jövőben ne játszanak szerepet a gazdasági konjunktúra
szabályozásában, a hazai és nemzetközi árarányok eltérítésében, a
tényleges piaci értékítélet és hatások korrigálásában. Számos, ma
működő adónem fokozatos megszüntetésére van tehát szükség.
Alapelvnek tekintjük továbbá a jövedelem-centralizáció további
mérséklését, elsősorban a vállalkozási szférában, összhangban az
államháztartási és költségvetési reform megvalósításával. Itt az a
feladat, hogy az adócsökkentés ne rontsa a költségvetés nettó
pozícióját, azaz a kiadások és a deficit egyidejű mérséklésével,
valamint az egyes adónemeken belüli kedvezmények és preferenciák
szűkítésével valósuljon meg.

    Fontos alapelvnek tekintjüjk, hogy a ma túlburjánzó, úgynevezett
tevékenységi alapú kedvezményeket fokozatosan a befektetések és
megtakarítások adón belüli ösztönzése váltsa fel. Az adórendszer
továbbfejlesztésének egyik sarkalatos eleme az adószintek
meghatározása. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:45


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (11. rész)

Alapelvnek tekintjük, hogy az adószintet ne a mindenkori kiadási
szükségletek, hanem fordítva, az államháztartás és költségvetés
által teljesíthető kiadások nagyságrendjét, a törvényekkel
szabályozott egymással összehangolt, a gazdaság fejlődéséhez és
teljesítményeihez igazodó adóbevételek határozzák meg.
Elengedhetetlennek tartjuk a vállalkozásokat terhelő adók szintjének
10-15 százalékos csökkentését, egyszersmind, a külön adók fokozatos
megszüntetését. A lakosság adóterhelésének átlagos szintjét növelni
nem szabad, csökkenteni nem indokolt. Itt az adóterhelés
igazságosabb elosztására, a kedvezmények szűkítésére és a mértékek
egyidejű csökkentésére van szükség. Ez annyit jelent, hogy a
lakossági jövedelmek 1989. évi nem egészen 11 százalékos átlagos
adóterhelése ne növekedjék, de ez az adó ne az összes lakossági
jövedelem egyharmadát terhelje csupán, hanem a jövedelmek szélesebb
körét vonjuk be a csökkenő mértékű és progressziójú adóztatásba. Az
általános forgalmi adó, valamint a fogyasztási adó és a vámok
összehangolásával a végső fogyasztás adóterheit is
kiegyensúlyozottabbá kell tennünk.

    Az általános alapelvek mellett néhány vitatott csomópontra is ki
kell térni. Az első a vállalkozási nyereségadó és az osztalék
viszonya. Egyetértés van abban, hogy 1990-től az állam, mint
tulajdonos, az állami tulajdon hasznosítása után osztalákot szedjen.
Adót az állam közhatalmi funkciójából szed a gazdálkodás valamennyi
szereplőjétől. Vita abban van, hogy az osztalékfizetés az állami
tulajdon milyen körére terjedjen ki. Nem lehet kétséges, hogy a
társaságokban működtetett állami tulajdonrész után az osztalék
bevezetése elkerülhetetlen. Ma még vita van a szakértők között, hogy
a társaságon kívüli, valamennyi állami tulajdon után is célszerű-e
bevezetni az osztalékfizetési kötelezettséget. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:47


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (12. rész)

Gazdasági céljainktól vezérelve, figyelemmel az előttünk álló
tulajdonreformra is, az állami tulajdon után teljes körű osztalék
megvalósítását tartom szükségesnek. Ennek módszerein dolgozunk,
készülnek a részletes számítások, amelyek alapján eldönthető lesz,
hogy az osztalék bevezetésével egyidejűleg a vállalkozási
nyereségadó milyen mértékű csökkentésére kerülhet sor 1990-től.

    Fontos szempont, hogy az állami tulajdon utáni osztalék ne
kizárólag a folyó költségvetés bevételeit gyarapítsa, hanem járuljon
hozzá a tőkebefektetésekhez, a gazdaság korszerűsítéséhez is.
Gyakran felmerül, hogy az állam az új vállalkozásokat általános,
normatív adókedvezményben részesítse. A cél fontos, az érvelés
hatásos, a normatív megoldás azonban vitatható. A magyar
adórendszerben vannak tapasztalataink erre a megoldásra, hiszen
mindössze két éve szüntettük meg az induló vállalkozások
adókedvezményét. A tapasztalatok azt bizonyították, hogy az
adókedvezmény döntően szervezeti átalakulásokat ösztönöz és nem új
vállalkozásokat kedvezményez. A pusztán adókedvezmények miatti
átszervezésekre pedig semmi szüksége nincs ennek az országnak.
Ugyanakkor bizonyos területeken, mindenekelőtt az ország
foglalkoztatási gondokkal küzdő vidékein, új munkahelyteremtő
vállalkozásoknál nemcsak szükségesnek, hanem lehetségesnek is tartom
az adókedvezmény megvalósítását.

    A 87-es előkészítés ideje óta hallatlanul sok illúzió, tévhit és
irreális elvárás tapad a családi jövedelemadó fogalmához. A személyi
jövedelemadót ellenző szakértők, mindenekelőtt szociológusok,
kivánatos ellentpontként a családi jövedelemadót ruházták fel minden
vonzó tulajdonsággal, s azóta társadalmi szervezetek,
érdekképviseletek széles köre is felzárkózott a gondolat mögé. E
viták a Parlamentben is többször fellángoltak - mondta Békesi
László, s bejelentette, hogy részletesen kidolgozták azokat a
megoldásokat, amelyek különbözőképpen adóztatják a családok
jövedelmeit.

    - A családi jövedelemadó a közös háztartásban élő családtagok
valamennyi jövedelmét összevonja. Ez annyit jelent, hogy bekerül az
adóztatandó jövedelmek közé a béreken, vállalkozói jövedelmeken és
kamatokon kívül a nyugdíj éppúgy, mint a családipótlék, a
gyermekgondozási segély, az ösztöndíj vagy a szociális segély.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 12:48


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (13. rész)

Miután hazánkban az az általános, hogy egy családon belül a férj és
a feleség egyaránt keres, és a jövedelemszerkezetben nem jelentéktelen
az előbb felsorolt pénzbeli társadalmi juttatások részaránya sem, a
családok összevont jövedelme a személyi jövedelemadóhoz képest
erőteljesen növeli az adóztatandó jövedelemalapot. Ezzel szemben
áll, hogy az összevont jövedelmeket a közös háztartásban eltartottak
létszámával - a mérhetőség kedvéért ez többnyire a kiskorú
gyermekeket jelenti - el kell osztani, és így alakul ki az egy főre
jutó adóztatandó jövedelem. Kinek kedvez ez a megoldás? A mellékelt
számítások azt bizonyítják, hogy kedvezményezik a nagy jövedelmű
családokat, azon belül is a kiugróan magas jövedelmű többgyermekes,
illetve az átlagnál magasabb jövedelmű egy és kétgyermekes
családokat. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tavalyi adatok alapján
az összes magyar adózó 86 százaléka az éves 120.000 forint jövedelem
alatti tartományban helyezkedett el. A rendszer jellemzője, hogy nem
azonosan értékeli a családban eltartott gyermekeket. A legnagyobb
mentesség az első gyermekre jut, majd a kedvezmény degresszíven
csökken. Egyértelműen kedvezőtlen a családi jövedelemadó a
kis jövedelmű családok, a pályakezdő fiatalok, az egyedülállók és a
nyugdíj mellett jövedelemmel rendelkezők számára. Az előzetes
számítások azt bizonyítják, hogy valamivel több mint 1 millió 100
ezer, gyermeket nevelő család kisebb része lényegesen jobb, nagyobb
része valamivel rosszabb helyzetbe kerülne a klasszikus családi
jövedelemadó megvalósítása esetén.

    A valódi kérdés itt nem az, hogy milyen legyen a gyermeknevelés
költségeinek technikai támogatása az állam részéről. Az igazi kérdés
az, hogy milyen alapon akarjuk támogatni a gyermekeket nevelő
családokat. Ha azt az alapelvet követjük, hogy ez a támogatás a
jövedelmekkel arányos legyen, azaz minél nagybb teljesítményt nyújt
egy család, minél nagyobb jövedelemmel rendelkezik, annál nagyobb
támogatást kapjon, akkor ennek legjobb megoldása kétségkívül a
családi jövedelemadó. Rögtön hozzá kell tennem, hogy a nemzetközi
tapasztalatok azt bizonyítják, ilyen megoldásra csak azok a jóléti
államok vállalkoztak, ahol a létminimum szintjén állampolgári jogon
biztosítja az állam minden gyermek ellátását, és efelett már a
teljesítményekhez, a jövedelmekhez köti a kedvezményeket.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 13:26


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (14. rész)

A másik szociálpolitikai alapelv, hogy egységesen támogassuk a
gyermeket nevelő családokat, azaz minden gyermek nevelésének
költségeihez azonos mértékű támogatást nyújtson az állam. Végül az
sem kizárt, hogy a rászorultsági elv alapján kizárólag az alacsony
jövedelmű családok gyermeknevelési költségeihez nyújtson támogatást
az állam. Úgy vélem hosszú távú érdekeink, társadalmi céljaink és
gazdasági lehetőségeink alapján reális lehetőségünk az egységes
támogatásra van, amit egy továbbfejlesztett, reálérték megőrzést
garantáló családipótlék-rendszerrel és a személyi jövedelemadóban
egységes mértékű, valamennyi, gyermekre kiterjedő adókedvezménnyel
lehet legjobban megvalósítani. Ebből az is következik, hogy a
jelenlegi feszültséget mindenképpen fel kell oldani, azaz ha
októberben a személyi jövedelamadó továbbfejlesztése mellett dönt a
parlament, valamennyi gyermeket nevelő családot, gyermekenként
azonos összegű, adóból levonható kedvezményben célszerű részesíteni.
E kedvezménynek azokra a családokra is ki kell terjedni, ahol nincs
annyi adóköteles jövedelem, hogy fedezetet nyújtson a
gyermeknevelési támogatásra. E családok esetében a családi pótlékot
célszerű növelni az adóban el nem számolható gyermeknevelési
támogatással. E megoldás ellen két érv hozható fel. Az egyik, hogy
megszünteti a három és többgyermekes családok jelenlegi relatív
kedvezményét a többi gyermenevelő családdal szemben. Ez kétségtelen.
Mindenesetre figyelmet érdemlő tény, hogy 1988-ban a 160.000 három
és több gyermeket nevelő család közül több mint 56.000-en nem tudták
igénybe venni a gyermekenként és havonként járó 1000 forintos
adóalap-kedvezményt, mert nem volt akkora jövedelmük, hogy fedezetet
nyújtson a kedvezményre. A gondolatmenetből minden bizonnyal
kiderült, hogy a kormány a személyi jövedelemadó továbbfejlesztése
mellett voksol, de teljesen nyitott más megoldás végrehajtására is a
realitások talaján. Ezt az utóbbi megjegyzést azért tettem, mert
vannak nagyobb kedvezményt biztosító, minden bizonnyal népszerűbb
megoldások is. Ilyen például a Nagycsaládosok Egyesületének
javaslata, vagy az a terv, amely az eddigi kedvezményt az egy- és
kétgyermekes családokra is teljeskörűen kivánja kiterjeszteni.
Mindkét megoldás - torzító hatásainak megszüntetésével együtt -
legalább 40 milliárd forinttal kerül többe a jelenlegi módszernél.
Erre sajnos 1990-ben még nem vállalkozhatunk. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 13:27


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (15. rész)

A személyi jövedelemadón belüli kedvezmények, mentességek,
preferenciák ma széles körűek, s a lakossági jövedelmek több mint
kétharmadát mentesítik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék
egyharmadra jutó átlagos adóteher több mint 32 százalékos, magas a
progresszió és magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezmények
ügye az egyik legkényesebb területe az adórendszernek. Általában
elvi egyetértés van a szándékkal, hogy csökkentsük a preferenciákat,
valamint a progressziót és az adó mértékét. A konfliktus akkor
keletkezik, amikor az első konkrét, már-már vívmányként kezelt
kedvezmény szűkítése vagy megszüntetése napirendre kerül. Már most
tömegével kapom a leveleket, amelyek tiltakoznak egy-egy konkrét
terület kedvezményeinek tervezett szűkítése ellen, de ugyanez
tapasztalható a különböző érdekképviseleti szervek, szakmai
érdekcsoportok és lobbik részéről is. E téma kapcsán három elemről
kell említést tennem. Az egyik az adómentes jövedelemhatár kérdése.
Ez ma 55.000 forint, az alkalmazottaknál 12.000 forinttal
kiegészítve. Ez az adómentesség a jövedelem nagyságától függetlenül
mindenkire vonatkozik, így 4 millió 800 ezer ember veheti igénybe.
Ez az egyetlen tétel több mint 320 milliárdnyi jövedelmet von ki az
adóztatás alól. A problémát nem az okozza, hogy az alacsony
jövedelmű honfitársainknak nem kell adót fizetni, ez rendjén van. A
gond az, hogy minél nagyobb valakinek a jövedelme, ezzel a
mentességgel annál nagyobb kedvezményt élvez. Ezért több oldalról,
így a Parlament reform bizottságában is felmerült, hogy az adómentes
jövedelem csak az alacsony jövedelműek preferenciája legyen. Ennek
technikai megoldása nem lehetetlen, de meglehetősen bonyolult,
adminisztráció-igényes. Lényegében egy degresszív adóvisszatérítést
feltételez bizonyos jövedelemhatárig, amin túl már megszűnik az
adómentesség. Felmerült az adómentes jövedelemsáv teljes
megszüntetése is, ez azonban egy újabb bérbruttósítással járna
együtt, nem beszélve a növekvő adminisztráciáról. Végül az is szóba
került, hogy maradjon a jelenlegi jövedelemmentes küszöb, hiszen az
infláció fokozatosan ugyis elértékteleníti ezt a preferenciát. Ez is
valós érvelés, egyetlen hibája, hogy ebben az esetben nincs mód az
adómértékek jelentős és rövid távú csökkentésére.

    A második téma az úgynevezett költségátalányok elszámolása a
személyi jövedelemadón belül, amely elsősorban a különböző szellemi
és művészi tevékenységet folytatók számára lehetséges. Ez a
költségátalány, amely az összjövedelem 65-től 40 százalékig terjed -
valójában független a ténylegesen felmerülő költségektől.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 13:29


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (16. rész)

Klasszikus bérpreferencia, amit a kétségkívül torz bérarányok, a
rosszul fizetett szellemi munka korrigálására vállalt az
adórendszer. Az adótól idegen megoldásról van tehát szó.
Tisztességesebbnek és reálisabbnak tartanánk, ha törvényi
szabályozással megteremtenénk a tételes költségelszámolás
lehetőségét ebben a körben is és radikálisan csökkentenénk az
úgynevezett átalányszerű költség-levonás lehetőségét. Erre egyébként
is objektív lehetőséget ad az, hogy a vállalkozói szférában sor
kerül a bérek teljes liberalizálására, tehát mód lesz a szellemi
teljesítmény piaci értékének megfizetésére. A költségvetési szervek
körében pedig az adónövekedéssel fedezni lehet és célszerű a
honoráriumok további növelését, hogy itt is a bérek fejezzék ki a
teljesítmény valódi értékét. Természetesen tudatában vagyok annak,
hogy e bérpreferencia-jellegű költségelszámolás teljes megszüntetése
nem reális célkitűzés, de mérséklését minden szempontból
elkerülhetetlennek tartom. Végül a harmadik témakör, a mezőgazdasági
kistermelés adóztatása. A lényeg az, hogy a jelenlegi rendszerben a
mezőgazdasági kistermelésből származó jövedelmek után - ami egyes
becslések szerint 60-80 milliárd forint között mozog - nem egészen
100 millió forint adóhoz jutott az államháztartás. Szeretnék egy
félreértést eloszlatni. Koncepciónk nem a mezőgazdasági kistermelés
keményebb adóztatására, az érdekeltség csökkentésére, netán e
tevékenység szűkítésére gondol. Maximális ambíciója az, hogy a
mezőgazdasági vállalkozók, a hivatásszerű földművelők, vagy ha úgy
tetszik a már működő jelentős farmergazdaságok jövedelmei se
legyenek mentesek a közteherviselés alól.

    Meggyőződésem, hogy ez az agrárgazdaság, az agrárpolitika, a
kistermelők és a mezőgazdasági nagyüzemek érdeke is. Mindössze tehát
reálisabb terhelést, követhetőbb jövedelemfelmérést szeretnénk
elérni, anélkül, hogy a mezőgazdasági kistermelők túlnyomó többségét
a változtatás érintené.

    A helyi adóztatás szerves része a tanácsok, mint önkormányzatok
új gazdálkodási rendjének, anyagi alapjai növelésének,
jogosítványaik gyarapításának. Ehhez a körhöz vagyoni tipusú adók,
kommunális jellegű adók és a helyi forgalomhoz kötődő konjunkturális
adók tartozhatnak. Megvalósításuk nem a lakosság összes adóterheit
növeli, hanem a meglévő helyi adók átalakításával, később a központi
adók megosztásával és tanácsi körbe utalásával oldható meg.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 13:31


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (17. rész)

Így a jelenlegi házadó, építményadó, telekadó kerülhet ebbe a körbe.
Szóba jöhet még a települések fejlesztését segítő és a vállalkozói
szférát, vállalatokat vagy szövetkezeteket érintő kommunális adó,
illetve a konjunkturális idegenforgalmi, nagyvárosi vagy speciális
jövedelmekből részesedő helyi forgalmi vagy fogyasztási adó. A helyi
adók felső határát törvénynek kell megállapítania, azokról az
önkormányzatok testületeinek kell döntenie. Leghamarább 1991-től
kerülhetnek bevezetésre.

    A jövő évben az államháztartási reformmal és a jövő évi
költségvetéssel összhangban, nagyrészt attól függően tervezzük a 4
százalékos pótadó, az egyszeri járadékelvonás, valamint a
bérnövekedést terhelő nyereségadó megszüntetését. Ha a költségvetés
pozíciója és a gazdasági folyamatok megengedik, szeretnénk a
beruházásokat terhelő általános forgalmi adót is felszámolni.
Előkészítjük az állami tulajdon utáni osztalék bevezetését, és ezzel
együtt a vállalkozási nyereségadó mértékének csökkentését. Tervezzük
a személyi jövedelemadó átalakítását, aminek a lényege: csökkenő
adókulcsok és progresszió, 4-5 adósáv, a preferenciák szűkítése, a
költségelszámolás korszerűsítése, a gyermeknevelési adókedvezmények
kiterjesztése és a befektetések ösztönzése. Az ÁFA területén
korrekciókat és egyszerűsítéseket tervezünk, mindenekelőtt a
lakásépítéssel kapcsolatos elszámolások területén. A konkrét
törvényjavaslatokat a Minisztertanács októberben tervezi a Parlament
elé terjeszteni - mondta végezetűl a miniszerr, kérve a koncepció
megvitatását. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 13:33


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (18. rész)

Fekete János, (Békés m., 11. vk.) a reform bizottság elnöke azt
-------------
emelte ki, hogy a koncepció előkészítésében jó együttműködés alakult
ki a pénzügyi kormányzat, a bizottsági tagok és más szakemberek
között, s így sikerült közelíteni az egyeztetések kezdetén még
kirívóan nagy nézetkülönbségeket. A továbbiakban arról szólt, hogy
az adórendszer korszerűsítésénél hasznosítani kell a bevezetés során
szerzett tapasztalatokat. A várt előnyök ugyanis nem mindenben
érvényesültek, részben, mert a gazdasági környezet sem alakult
megfelelően. Ugyanakkor annak a véleményének adott hangot, hogy a
gazdaságirányítás hiányosságai nem írhatók az adórendszer
számlájára. Szerinte is határozott korrekcióra van szükség, mert az
adórendszer gyengeségei főleg a gyors bevezetésből származnak. Az
utólagos kapkodásért azonban az a kormány felelős, amely egy
évtizeden át elodázta az adórendszer bevezetését - mondotta. Ennek
ellenére dicséretes az adózó állampolgárok érettsége és az
adóbevallásnál tanúsított korrektsége.

    A bizottsági elnök szerint az adórendszer reformja három fő
kérdéscsoport megoldására irányul. Mivel az adókulcsok túlzottak,
azokat mérsékelni szükséges. Ezzel egyidejűleg a túlzott támogatást,
a kivételezések körét átvizsgálás után szűkíteni kell. Végül: olyan
megoldásokat szükséges kialakítani, amelyek nem rontják a
költségvetés helyzetét. Az adóreform során minden eddig jelentkezett
problémát meg kell oldani, ezt nem lehet tovább elodázni. Amíg nem
valósul meg az országban egy átfogó szociálpolitikai reform, fontos,
hogy az adózásban biztosítsák a többgyermekesek és a családok
részére a kedvezményeket, de a megoldásokban egyelőre megoszlott a
bizottsági tagok véleménye. Vizsgálják az egy háztartásban keresők
jövedelemösszevonási lehetőségét, illetve az arra alapozott egyéni
adózást, kevesebb adókulcs alkalmazását. Számításokat kell végezni
arra vonatkozóan is, hogy milyen adókulcsok mellett élénkülhet a
gazdaság, ami végső soron hatással lehet az adóbevételekre. Az
ÁFA-val kapcsolatos adókulcsokról azt mondta, hogy a nulla-kulcs
megszüntetése indokolt, de egy-két területen, például az alapvető
élelmiszereknél nem célszerű ez az intézkedés, mert növeli az
inflációt. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 13:35


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (19. rész)

Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.), a Budapesti Elektromos
-------------
Művek vezérigazgatója az adóreform hatásait elemezve rámutatott: az
általános forgalmi adó a termelői és a fogyasztói árszínvonal
emelkedését idézte elő, s egyik tényezője volt a meglódult
inflációnak is. Ezzel egyidejűleg a személyi jövedelemadó az
élőmunka-költségek emelkedését eredményezte, s voltaképpen ez is az
árszínvonal emelkedéséhez vezetett. Összegezve tehát: az adóreform
új és előre nem látott árrendszert teremtett.

    Mindennek okát abban látta a képviselő, hogy a pénzügyi
kormányzat csupán a gazdasági rendszer egyetlen elemére, az
adórendszerre összpontosított, s nem volt tekintettel az azzal
összefüggő többi elemre. Történt mindez annak ellenére, hogy a
világbanki szakértői csoport és a hazai szakértők egyaránt
nyomatékosan felhívták a figyelmet a kedvezőtlen hatásokra.

    Börcsök Dezső vitába szállt azzal a megállapítással, miszerint
az adóreform megvalósítása az ellentmondások és hiányosságok
ellenére alapjaiban sikeres volt. Tapasztalatai szerint ugyanis ez
csupán a technikai megvalósításra érvényes, erre is csak azzal a
megszorítással, hogy mind az általános forgalmi adó, mind a személyi
jövedelemadó esetében a nemzetközi adózási szisztéma hazai
adaptálása történt meg.

    A képviselő az adórendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban
kívánatosnak tartotta: az Országgyűlés őszi ülésszakára az adóreform
működési tapasztalatairól szóló tájékoztatóval együtt készüljön az
alternatívákra vonatkozó, részletes hatásvizsgálatot tartalmazó
előterjesztés is. Ezzel együtt fontosnak tartotta, hogy a
Pénzügyminisztérium készítsen az egész gazdaságra kitekintő, komplex
hatáselemzést. Szükségesnek vélte továbbá egy korrekt
költségelszámolási rendszer kidolgozását, és ennek 1990-ben történő
bevezetését. Ugyanakkor szorgalmazta az adózók adminisztrációs
terheinek csökkentését is. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 15:01


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (20. rész)

Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.), a Szakszervezetek Veszprém
----------

Megyei Tanácsának vezető titkára ismertette a szociális és
egészségügyi bizottság javaslatát: az adórendszer korszerűsítésével
kapcsolatos végső döntések az államháztartási reformkoncepcióval,
ezen belül a bér-, ár- és szociálpolitikai intézkedésekkel
összhangban szülessenek meg. A határozati javaslatban foglaltakra
vonatkozó fenntartásokat fogalmazott meg. A képviselő hangsúlyozta,
hogy a bizottság tagjai is szükségesnek vélték az adó mérséklésével,
a mentességek és kedvezmények csökkentésével kapcsolatos javaslatok
további részleteinek megismerését. A bizottság tagjai fontosnak
tartották azt is, hogy az adórendszer egy igazságosabb
közteherviselés irányába fejlődjön, s alkalmazása az állampolgárok
számára is egyszerűbbé váljék. A legvitatottabbnak az eltartottakra,
a gyermekek nevelésének költségéhez való társadalmi hozzájárulásra
vonatkozó javaslatot tartották.

    A képviselő javasolta, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet - az
adórendszertől függetlenül - a családi pótlék rendszerének
továbbfejlesztésére is. Célszerű lenne ugyanis, hogy állampolgári
jogként járjon a családi pótlék. Befejezésül felhívta az
Országgyűlés figyelmét, hogy az általános forgalmi adó-kulcs
változtatásával kapcsolatos javaslat - a bizottság tagjai szerint -
rövid távon nem támogatható. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 15:14


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (21. rész)

Cselőtei László (Pest m., 2. vk.), a Göldőllői
---------------
Agrártudományi Egyetem Kertészeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi
tanára utalt a miniszteri előterjesztés azon kitételére, hogy
többletbevételek hiányában érdemi adócsökkentésre csak a
költségvetési kiadások és az adópreferenciák mérséklése esetén van
reális lehetőség.

    Bár e jövedelemújraelosztó szándék részletesebb kimunkálását az
őszi ülésszakra ígéri a pénzügyi kormányzat, Cselőtei László előre
felhívta a figyelmet annak veszélyére, ha esetleg a mezőgazdasági
kistermelőktől vonnák meg az eddigi kedvezményeket. Adatokkal
bizonyította, hogy a kistermelés - egy-másfélmillió család
önfogyasztásán túl - arányainál lényegesen nagyobb szerepet játszik
a belső élelmiszerellátásban és az exportban. Korábbi példák
bizonyítják, hogy e termelőtevékenységet rendkívül érzékenyen érinti
és nagymértékben korlátozza minden megszorító intézkedés. A
kistermelők közvetlen és tételes megadóztatásának negatív gazdasági
következményei mellett egy jelentős réteg társadalmi közérzetét is
rontaná egy ilyen intézkedés.

    További ellenérvéként hozta fel a képviselő a növekvő
adminisztratív terheket és ennek költségeit. Az adóapparátus
jelenlegi - 16-19 milliárd forintra becsült - kiadásai akár csak
félmillió új közvetlen adózó esetén nagyobb mértékben növekednének,
mint az ebből származó bevétel - mondotta.

    Az adórendszer módosításán dolgozó szakemberek figyelmébe
ajánlotta Cselőtei László, hogy a kistermelők az általuk felhasznált
termékek árában mintegy 2,5 milliárd forint forgalmi adót fizetnek.
Jövedelmük közvetlen megadóztatása esetén ezt teljes joggal
visszaigényelhetnék, befizetéseik összege viszont nem haladná meg az
1,5 milliárd forintot. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 15:56


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (22. rész)

Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés TSZ
-------------
elnöke utalt arra a korábbi vitákban megfogalmazott aggályára, hogy
ha a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót nem
megfelelően vezetik be, illetve alkalmazzák, akkor az gátjává válik
a fejlődésnek. Ez most a gyakorlatban érezteti hatását. A
vállalatoknál, a termelőszövetkezeteknél stagnál a fejlesztés, a
beruházás, s az adórendszernek teljesítményvisszafogó hatása van. A
fennálló feszültségeket nem enyhítette az adórendszer módosítása
sem.

    Balogh László kifogásolta, hogy az előterjesztés több helyütt
ellentmondásokat tartalmaz, s számos vonatkozásában nem kellően
kidolgozott. Úgy vélte, semmiképpen sem engedhető meg, hogy a
gyorsaság és a sietség a lakosság életszínvonalának további
csökkenésével járjon. Az előterjesztés néhány belső ellentmondását
elemezve rámutatott: fennáll a veszélye annak, hogy a gazdasági
helyzet kényszere alapján túlterhelik a lakosságot, illetve
konzerválják a vidéki térségek elmaradottságát, ami további
társadalmi feszültségek forrása lesz. Ennek kapcsán javasolta: adót
csak a törvényben meghatározott módon kelljen fizetni.

    A képviselő kifogásolta azt a parlamenti gyakorlatot is,
miszerint a törvényhozók úgy hozzák meg a rendkívül fontos
életszínvonal-politikai döntéseket, hogy nincs rátekintésük az
egészre. Megítélése szerint alapos, időtálló döntés csak akkor
születhet, ha egy csomagban, egyidőben kerülne az Országgyűlés elé a
bérrendszer, az árrendszer, az adórendszer és a
társadalombiztosítási rendszer reformja.

    Az adórendszer vázolt alternatívái közül a jelenlegi személyi
jövedelemadóztatás további alkalmazását javasolta Balogh László,
egyben egyetértett az adósságok további szűkítésével. Elvetette
viszont a kistermelők és a háztáji gazdaságok adózási feltételeinek
szigorítását. Mivel az előterjesztést számos vonatkozásában erősen
vitathatónak ítélte, pártolta azt a javaslatot, hogy a tervezetet
több olvasatban tárgyalja az Országgyűlés. Egyetértett azzal is,
hogy a Pénzügyminisztérium vezetői az októberi ülésszakra
készítsenek személyijövedelemadó- és forgalmiadó-tervezetet az
1990-es költségvetéshez. Ehhez már most előzetesen azt javasolta,
hogy jövőre 70 ezer forintig senki se fizessen személyi
jövedelemadót. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 15:58


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (23. rész)

Nagy Sándor (országos lista), a SZOT főtitkára vegyes
-----------
érzelmeinek adott hangot a kormány által benyújtott előterjesztéssel
kapcsolatban. Elismerésre méltónak tartotta, hogy a koncepció
őszintén szól a bevezetett új adónemek működéséről, az
ellentmondásokról és a feszültségekről, s előnye az is, hogy nem
kevés ponton előremutató megfogalmazásokat tartalmaz. Ugyanakkor a
vázolt elképzelés nem képes feloldani azokat a feszültségeket és
problémákat, amelyekkel nap mint nap találkozunk - mondotta, majd
emlékeztetett arra: annak idején a szakszervezetek javasolták, hogy
legalább egy évvel halasszák el a személyi jövedelemadó bevezetését.
A szakszervezeti érveket a kormányzat nem fogadta el, s nem
mérlegelte kellőképpen azt sem, amit azóta a tapasztalatok már
igazoltak. Így például azt, hogy nem lehet személyi
jövedelemadó-rendszert alkotni bérreform és szociális reform nélkül,
nem lehet figyelmen kívül hagyni az eltartottak számának alakulását,
vigyázni kell a teljesítményvisszatartó hatásokra, s meg kell oldani
néhány - a hátrányos munkakörülményekkel összefüggő - pótlék, illetve
jövedelem külön kezelését.

    A szakszervezetek a most beterjesztett javaslatokhoz is
hozzáfűzték véleményüket, ám - amint azt sajnálattal állapította meg
Nagy Sándor - érveiket többnyire nem vagy csak részben mérlegelte a
kormányzat, s így azok nem is tükröződnek az előterjesztésben. A
legalapvetőbb probléma: úgy tárgyalnak egy államháztartási
reformról, egy adórendszeri koncepcióról, hogy egyik sem illeszthető
be a gazdaságpolitika egészébe. Ez könnyen oda vezethet -
figyelmeztetett a SZOT főtitkára -, hogy a kormány szándéka ellenére
sajátos szalámi-politika alakul ki.

    A tartalmi kérdésekről szólva kifogásolta, hogy a javaslatok nem
igazán oldják meg az eltartottak, a gyermeknevelés költségeinek
megfelelő adórendszeri kezelését. (Ezzel kapcsolatban utalt arra,
hogy a családi jövedelemadónak az előterjesztésben kimutatott
hátrányai csak az adott adórendszerben érvényesek.) A tervezet nem
ad kielégítő megoldást arra - folytatta -, hogy az adórendszer
következetesen érvényesítse az igazságos közteherviselés
szempontjait. Nem foglalkozik azzal a régi szakszervezeti
követeléssel sem, hogy az átlagostól eltérő, nehéz fizikai munka
díjazását megkülönböztetetten kezeljék az adórendszerben.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 16:49


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (24. rész)

Amennyiben nem születik megnyugtató megoldás, elképzelhető, hogy az
érintett dolgozók más módszerekkel kényszerítik ki a rendezést, s
ebben - tette hozzá a SZOT főtitkára - számíthatnak a
szakszervezetek támogatására.

    Nagy Sándor kifogásolta a szakszervezeti tagdíjak
adómentességének megszüntetésére vonatkozó elképzeléseket. Mint
mondotta, a magyar szakszervezeti mozgalomban sajátos módon a
tagdíjbevételeknek mintegy fele az alapszervezeteknél marad. Az évi
3 milliárd forintnyi bevételből több mint egymilliárd forintot
szociális segélyezésre, támogatásra fordítanak. Ezt az összeget
akarják megadóztatni, vagy lehetetlen helyzetbe akarják hozni a
szakszervezeteket? - tette fel a kérdést.

    Végül, nem szorosan a napirendi ponthoz kapcsolódva, Nagy Sándor
a politikai egyeztető tárgyalásokról ejtett néhány szót. Sajnálattal
tapasztalta: a kerekasztal-tárgyaláson nem vették figyelembe az
úgynevezett harmadik oldalnak azt a kérését, hogy az államháztartási
reform - miután jó néhány kérdésben még konszenzusra kell jutni - ne
kerüljön most napirendre. Ennek ellenére ezt a témát az Országgyűlés
megtárgyalta. A szakszervezetek szeretnék, ha minden, a
munkavállalókat érintő kérdés tárgyalásánál mérlegelnék a
véleményüket. Ha ez a kerekasztal-tárgyalásoknál nem valósulhat meg,
akkor valószínűleg arra az elhatározásra jutnak: díszletként nem
működnek közre egy politikai, hatalmi színjátékban, amely elsősorban
csak a struktúrák átalakítására irányul, s kevés választ ad arra,
hogy ez az ország miből él és a dolgozók hogyan élnek.


    Avar István (Budapest, 17. vk.) színművész, a Madách Színház
    -----------
tagja leszögezte a költségmegtérítés nem sorolható a kedvezmények
közé. A továbbiakban pozitívumként értékelte a munkaviszonyon kívüli
jövedelmek esetében a költségmegtérítés tételes elszámolásának
lehetőségét. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy ennek mostani
bevezetése - elsősorban a működési feltételek hiánya miatt - még
korai lenne. Ezzel kapcsolatosan azt javasolta, hogy a
költségmegtérítés tételes elszámolási módjának bevezetése előtt a
pénzügyi kormányzat konzultáljon, egyeztessen a különböző szakmák
érdekvédelmi szervezeteivel. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 16:55


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (25. rész)

Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt
-------------

Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke arra az ellentmondásra hívta
fel a figyelmet, miszerint a vállalkozások átlag-adóalapja jóval
kisebb, mint a bérből és fizetésből élőké, és ez egyértelműen a
célokkal ellenkező irányba hat. Azt is megdöbbentőnek tartotta, hogy
a 4.7 millió adózó állampolgár több mint fele évi 90 ezer forint
alatti jövedelemmel rendelkezik, ami bizonyítja: ilyen
bérgazdálkodás mellett nehezen lehet várni a gazdaság élénkítését.
Az adó progresszivitása pedig nemcsak a magas jövedelműeket riasztja
el a befektetéstől, hanem a középrétegek tagjait is. A vállalkozási
adóval kapcsolatban kifejtette; a pénzügyi kormányzat arra
hivatkozik, hogy a nyereségcentralizáció csökkent az adó
mérséklődésével. Figyelembe kell azonban venni, hogy a bértömegre
vonatkozóan különféle más elvonások érvényesek, s így végeredményben
az adóelvonás nem csökkent.

    A felszólaló külön is felhívta a képviselők figyelmét arra a
kistermeléssel kapcsolatos helytelen véleményre, amely egy kalap alá
veszi az árbevételt és a jövedelmet. Holott ez utóbbi legfeljebb
töredéke az előzőnek. Ezt a zavart jó volna mielőbb tisztázni,
különösen most, az adóviták során. Végül arról szólt, hogy az adózás
nem tekinthető szabályzórendszeri elemnek, de mindenképpen
összefüggésben van a gazdasági reform-csomagterv részeivel, az ár-,
a bérrendszer, a költségvetés reformjával, a lakáskoncepcióval, és
csak együttes, összehangolt megvalósításuk teremthet megnyugtató
környezetet a gazdaság számára. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 16:56


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (26. rész)

Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a Meggyfa utcai
---------------
Napköziotthonos óvoda óvonője bevezetőben arra hívta fel a
figyelmet, hogy el kell szakadni a pénzek újraelosztásának
szisztémájától, és a létbiztonságot szükséges előtérbe helyezni -
mondotta. Rámutatott: mint ismeretes a lakosságtól származó
adóbevételek, illetve társadalombiztosítási bevételek jelentősen
meghaladták a tervezett mértéket. Ezekből az összegekből vajon
mennyi áramlott vissza a családokhoz? - tette fel a kérdést.

    A továbbiakban kifejtette: az adórendszernek nem feladata, hogy
szociálpolitikai kérdéseket is megoldjon, ám a mai gazdasági
viszonyok között ez csak részigazság. Tekintetbe kell ugyanis venni,
hogy a lakosság átlagjövevedelme alig haladja meg az adómentes
jövedelem szintjét, s a társadalombiztosítási többletbevételek nem
megfelelő mértékben áramlanak vissza a befizetőkhöz. A
többletbevételeket oda kell visszajuttatni, ahol keletkeztek, s nem
különböző pénzügyi manipulációkra fordítani - vélekedett Kovács
Lászlóné.

    A jövedelemadó-rendszernek - legyen abban akár személyi-, akár
családi jövedelemadó - figyelemmel kell lennie a család létszámára.
Nem szabadna adózniuk azoknak a jövedelmeknek, amelyek a család
létfenntartásához szükségesek - mondotta. A koncepcióban szereplő
évi négyezer forintos adócsökkentést nem tartotta elfogadhatónak,
mondván: ha ezt a következő évben, az elszámoláskor kapja meg a
család, akkor az összeg értéke 30-40 százalékkal is csökkenhet.
Elengedhetetlennek tartotta, hogy az adórendszer igazodjon az
inflációs rátához,s legalább értékmegőrző szerepet töltsön be. Az
ÁFA, a földadó és a helyi adózás tervezett változtatásával sem
értett egyet a képviselő, s javasolta: ne hozzon most határozatot az
Országgyűlés, hanem tekintse első olvasatnak a koncepciót.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 17:00


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (27. rész)

Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.), a Mecseki Szénbányák
----------
nyugalmazott vezérigazgatója az adórendszer túlhangsúlyozott
versenysemlegességét kritizálta. Rámutatott arra, hogy súlyos
egyenlőtlenségekhez és társadalmi károkhoz vezet, ha az egyenlőség
jegyében figyelmen kívül hagyják a jövedelem megszerzésének
sajátosságait és különbségeit. Ahol a szakképzettség és a szakmai
elkötelezettség kedvezőtlen munkakörülményekkel, több műszakos vagy
folyamatos munkarenddel párosul - mint például az egészségügyben -,
az intézményi működést gátló, kritikus szintre zsugorodott a
munkaerőállomány. Hasonló problémák sújtják az ország
energiaellátásában alapvető fontosságú bányászatot is.

    A komlói képviselő emlékeztetett a múlt év augusztusi
Pécs-bányaüzemi sztrájkra, amely közvetlen összefüggésbe hozható a
személyi jövedelemadó említett negatívumaival. A mecseki bányászok
hűségjutalmuk, föld alatti pótlékuk és a bányamentő tevékenység
díjazásának sávos megadóztatása ellen tiltakoztak. Követelésüket,
hogy e külön díjak után lineáris adót állapítsanak meg, a kormány
illetékesei csak részben teljesítették.

    Mérei Emil felidézte a kormány akkori indoklását, miszerint a
hűségjutalom és a föld alatti pótlék adóztatásának módosítása a
Parlament hatáskörébe tartozik, s arra az adórendszer egyéves
tapasztalatainak értékelése során térnek vissza. Most mégis
meglepetéssel tapasztalta, hogy a pénzügyminiszter előterjesztéséből
ez a témakör kimaradt, ezért a bányászok jogos igényeinek
előterjesztését a képviselő közvetlenül kérte az Országgyűléstől.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 17:13


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (28. rész)

Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 19. vk.), a Népszava
------------
főszerkesztője szerint a személyi jövedelemadó legfőbb problémája, a
teljesítményt visszatartó hatás. Így az adóreform nem segítette a
gazdasági kibontakozást, sőt a túladózással a restriktív
gazdaságpolitika - s talán nem túlzás - a sarcolás eszközévé vált.
A termelés stagnálásának minden bizonnyal az az egyik oka, hogy az
adóreform gyengítette a dolgozók érdekeltségét a teljesítmények
növelésében. A többletkereset rendkívül magas adókulcs alá esik, így
az emberek nagy része úgy érzi, hogy a kézhez kapott pénzért nem
érdemes többet dolgozni. A képviselő szerint ezért célszerű lenne
mérsékelni az adókulcsokat.

    A továbbiakban elmondta: a mai személyi jövedelemadó
legsúlyosabb hibái közé tartozik, hogy nem veszi figyelembe a
gyermeknevelés költségeit. Amit pedig mégis figyelembe vesz, azt sem
a méltányosság alapján. A jelenlegi rendszerben csak a három- vagy
többgyermekes családok, valamint a kétgyermekes egyedülállók
részesülnek kedvezményben. Ezt a kedvezményt azonban ténylegesen
csak azok vehetik igénybe, akiknek van miből csökkenteniük
adóalapjukat.

    Fodor László azzal a megoldással ért egyet, hogy a személyi
jövedelemadóba építsenek be olyan szabályozókat, amelyek az
eddigieknél igazságosabban, a rászorultság érvényesítésével veszik
figyelembe a gyermeknevelés költségeit. Hangsúlyozta: olyan
megoldást támogat, amely szerint az adórendszerben az egy gyermek is
gyermeknek számít, vagyis minden gyermek után normatív kedvezményt
kell beépíteni. Mégpedig olyat, amellyel az eddigiekkel ellentétben
nem az adóalapot, hanem az adót kell csökkenteni. Egyúttal javasolta
a negatív adó bevezetését, hogy a kedvezményt azok is igénybe
vehessék, akiknek nincs adófizetési kötelezettségük. A kompenzációt
pedig akár a családi pótlék kiegészítése címén lehetne folyósítani, a
költségvetés terhére. A negatív adó bevezetését más adócsökkentő
tételek (például közműfejlesztés) esetében is megfontolásra
érdemesnek ajánlotta a képviselő. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 17:17


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (29. rész)

Kovács Istvánné (Budapest, 64. vk.), a CsM Vasmű üzemi
---------------

programozója arra mutatott rá, hogy teljesítményösztönzés
helyett a személyi jövedelemadó annak visszatartását váltotta ki. Ez
az adórendszer súlyos belső ellentmondása, mivel az országnak és
minden állampolgárnak elemi érdeke fűződik ahhoz, hogy az elosztható
javak a korábbinál erőteljesebben gyarapodjanak. Ezért fontosnak
ítélte, hogy folyamatosan elemezzék az adó és a teljesítmény
összefüggését, és időben döntsenek a szükséges változtatásokról, ha
közöttük ellentétek feszülnek. Ennek kapcsán Kovács Istvánné
megnyugtatónak nevezte a kormánynak azt a törekvését, hogy a bérek
fejezzék ki a teljesítmények értékét.

    A képviselő felhívta a figyelmet arra, hogy a mai, túlzott
mértékű és progresszivitású adó hosszú távon a társadalmi mobilitás
csökkenéséhez, a tudás, a szellemi és a kvalifikált munka további
elértéktelenedéséhez, a család létének és társadalmi szerepének
válságához vezet. Ezért a maga részéről a törvénynek csak olyan
módosítását támogatta, amely számol ezekkel a hatásokkal, és
fokozatosan feloldja az anyagi és a társadalmi értékek közötti, ma
még jelentős ellentmondásokat. A képviselő egyetértett az adókulcsok
mérséklésével, a jövedelemsávok csökkentésével. Hangoztatta: a
módosításnak - az egyenlő teherviselés mellett -, mindenekelőtt a
teljesítmény növekedését kell szolgálnia. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 17:18


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (30. rész)

Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.) a Kiskunmajsa és Környéke
-----------
Vízgazdálkodási Társulat igazgatója előrebocsátotta: megítélése
szerint az Országgyűlés ma már nem fogadná el ilyen formájában az
adótörvényt. Mintegy indoklásul hozzátette: az akkori döntést
nagymértékben befolyásolta az a tény, hogy két nappal korábban
fogadták el a képviselők a kormány munkaprogramját, s az adótörvényt
ennek szerves részeként, a kivezető út egyik alappilléreként fogták
fel.

    A képviselő - összefoglalva a választókörzetében szerzett
tapasztalatokat - kijelentette: Bács-Kiskun megye lakossága körében
általános nézet, hogy rossz és elhibázott a jelenlegi adóztatási
rendszer. Ugyancsak e tapasztalatok nyomán bírálta Tóth István a
láthatatlan jövedelmek adóztatásának megoldatlanságát. Mint
mondotta: sokan szembeszökően magas jövedelmek után sem fizetnek
adót, s így lehetséges az, hogy például Bács-Kiskun megyében a
becsült láthatatlan jövedelmek mindössze egy-két százaléka jelent
meg az elmúlt esztendő adóbevallásaiban. Ezért is szorgalmazta egy
olyan szisztéma kidolgozását, amelynek segítségével a láthatatlan
jövedelmek is megfelelően adóztathatók.

    Az adórendszer negatívumainak taglalása után meglepően hangzott
Tóth István azon kijelentése, miszerint az adórendszer számos hibája
és fogyatékossága ellenére is működőképes. Hozzáfűzte: ezt a
működőképességet azonban csak akkor őrzi meg, ha úgymond állandóan
karbantartják. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 17:21


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (31. rész)

Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari
-----------
Kutató intézetének főigazgatója szintén az adórendszer
teljesítményvisszatartó hatását kifogsolta, mert - mint mondta - a
jelenlegi adókulcsok mindenkitől elvonják a termékszerkezet-váltásra
szánt fejlesztési összegeket. Az adórendszer megváltoztatásának
koncepciójához újabb vizsgálatokat sürgetett, majd javasolta egy
gazdasági minisztérium mielőbbi felállítását.

    Ezután arról szólt, hogy az adórendszer semmiképpen ne
tartalmazzon szociálpolitikai elemeket, a kisjövedelműek a
szociálpolitikától kapjanak pótlékokat, az adópreferenciák pedig
vonatkozhassanak a magas jövedelmű nagycsaládosokra is, mert csak ez
lehet ösztönző erejű. Meg kell tanulni a hasznos célok preferálását
- mondotta. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 17:22


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (32. rész)

Krémerné Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.), a himesházi
------------------------
Petőfi TSZ elnökhelyettese annak a meggyőződésének adott hangot,
hogy a jelenlegi adórendszer életképes, de számos hiányossága miatt
továbbfejlesztésre szorul.

    A nyereség tartalmának alakulását példával szemléltetve
elmondotta: Baranya mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek 1987-ben
elért mintegy 1.2 milliárd forintos nyeresége 1988-ban 500 millió
forint körül alakult. Becslések szerint ennek is megközelítőleg a
fele abból származott, hogy megváltozott a saját termelésű készletek
év végi értékelésének rendje. Kifejtette: amennyiben a vállalatoknál
maradó jövedelemhányad elégséges a célok megvalósításához, nem okoz
gondot a 40 vagy 50 százalékos adókulcs.

    A képviselő annak a véleményének adott hangot, hogy egyetért a
verseny- és szektorsemlegességgel, de csak abban az esetben, ha
képes figyelembe venni egy-egy ágazat sajátos helyzetét. Éppen ezért
feltétlenül indokoltnak tartotta végiggondolni a mezőgazdaságban
egy, a jelenleginél lényegesen ésszerűbb tartalékképzés lehetőségét.

    A felszólaló a személyi jövedelemadó megtartása mellett voksolt.
Egyetértett azzal, hogy egyelőre még négy-öt kulcsot alkalmazzanak,
de ha lehet, széles sávokban, legalább 100 ezer forintonkénti
váltással. Így az adórendszer teljesítménycsökkentő hatása
mérséklődne, s az adózó számára a kereset kiszámíthatóbbá válna.
Helyeselte azt a javaslatot, hogy az eltartotti kedvezmény
valamennyi gyermekre terjedjen ki. Egyetértett azzal is, hogy
szűküljön mind a kedvezmények, mind a normatív költségelszámolás
köre. Fontosnak vélte ugyanakkor, hogy a beruházások általános
forgalmi adója már a jövő évtől teljes mértékben visszaigényelhető
legyen. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 17:27


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (33. rész)

Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem TSZ elnöke
--------------
az adórendszer működőképességét kész csodának nevezte. Mindmáig
hiányoznak ugyanis az ehhez szükséges alapfeltételek. Az 1987. évi
őszi ülésszakon a képviselők azon ígéret birtokában adták
szavazatukat az adótörvényre, hogy azt rövid időn belül követni
fogja az ár-, a bér- és a szociálpolitikai reform is. Mivel ezek
hiányában nincs reális gazdasági értékrend, a bérek nem fejezik ki a
munkaerő újratermelésének valós költségeit, s nem tisztázott, hogy
ki és milyen mértékben szorul szociális védelemre, maga az
adórendszer nélkülözi szilárd alapjait. Működése nagyrészt az
állampolgári fegyelemnek és áldozatvállalásnak köszönhető.

    Az ország nehéz gazdasági helyzetét mégsem szabad kizárólag az
adórendszer rovására írni - mondta Mayer Bertalan. Ahol kimutatható
ilyen összefüggés, nem szabad késlekedni a módosításokkal.

    A bérpótlékok és a túlmunkával szerzett jövedelmek enyhébb
adóztatására irányuló törekvések Mayer Bertalan szerint tovább
rontanák a főmunkaidő becsületét. Ez a megoldás a teljesítmények
növelése helyett különjövedelmek hajszolására orientálná az
embereket.

    A személyi és a családi jövedelemadó körüli vitában a képviselő
az adó és a szociálpolitika határozott szétválasztása mellett
foglalt állást. Mint mondta: az elvonások és juttatások
összekeverése igazságtalanságokhoz vezet. Példát nyújt erre a
jelenlegi adórendszer is, amely a három vagy több gyermek után járó
kedvezménnyel a magas jövedelműeket részesíti előnyben. Ezért
javasolta, hogy ezt a tételt töröljék az adórendszerből, s az ilyen
címen visszaadott összeget az esélyegyenlőség elvén, és minden
gyermekre kiterjedően építsék be a családi pótlékba. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 18:01


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (34. rész)

Kelemen Zoltán (Szolnok m., 10. vk.), a Tiszántúli
--------------
Áramszolgáltató Vállalat mezőtúri kirendeltségének művezetője
felhívta a figyelmet az adóelőleg levonásával kapcsolatos gondok
megszüntetésének szükségességére. Etikátlannak minősítette, hogy a
túlórákért, illetve az ügyeleti készenlétekért járó összegeket a
főmunkaidőben kapott bérekhez csatolva progresszíven adóztatják.
Javasolta: a kidolgozandó törvénytervezetbe kerüljön be, hogy a
főfoglalkozású napi tevékenység után végzett munkáért járó jövedelem
vagy legyen teljesen adómentes, vagy nulla-kulcsról induljon,
esetleg egységesen 30 százalékos adó alá essen - és ne vonják össze
a főjövedelemmel. Ha ez túl nagy adókiesést jelentene az
államkasszának, szűkítsék úgy a fogalomkört, hogy csak az új értéket
létrehozó, vagy közvetlenül ezt a szférát kiszolgáló tevékenységet
végző munkavállalókat illesse meg ez a kedvezmény.

    Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád m., 6. vk.), a Szegedi
    ---------------------
Orvostudományi Egyetem 1. sz. Sebészeti Klinikájának igazgatója az
adókorszerűsítés koncepciójának két témaköréhez szólt hozzá.
Elsőként a szakmai kongresszusi kiküldetésekkel kapcsolatos
problémákról fejtette ki véleményét. Utalt arra, hogy a hazai és a
külföldi orvosi kongresszusok költsége lassanként olyan mértékű
terhet jelent, hogy hovatovább saját zsebből már megfizethetetlenné
válik. Ezért valamilyen formában a kormányzattól, illetve az egyes
felsőoktatási, kutatási intézmények ágazati vezetőitől kell
segítséget kérniük azoknak, akik részt kívánnak venni a szakmai
fejlődésük szempontjából fontos kongresszusokon. Az intézményeknek
azonban kevés pénz áll rendelkezésükre ahhoz, hogy akár csak
két-három ember külföldi kongresszusi részvételét is fedezzék. A
képviselő ezért kérte, vegyék fontolóra, miként lehetne az adózás
során bizonyos mértékig figyelembe venni ezeket a költségeket. Ez
talán a láthatatlan jövedelmek bevallására is jótékonyan hatna -
tette hozzá.

    Dr. Karácsonyi Sándor ezután felhívta képviselőtársai figyelmét
arra, hogy az egészségügyi dolgozók kötelezően elrendelt
túlmunkájának adóztatása az egészségügy ,,elsivárosodásához,, vezet.
Mindinkább érezhető tendencia, hogy az itt dolgozók nem vállalják a
munkát, kilépnek a gyógyító intézményekből. Felmérések szerint
jelenleg a fekvőbeteg intézményekben országszerte az ágyak 30-35
százaléka azért nem áll a gyógyítás szolgálatában, mert nincs
megfelelő személyzet a betegek ellátására. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 18:03


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (35. rész)

Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az MSZMP XX. Kerületi
-------------
Bizottságának titkára mindenekelőtt hiányérzetének adott hangot;
véleménye szerint Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes
hozzászólhatott volna ehhez a napirendi ponthoz, már csak azért is,
mivel - pénzügyminiszterként - ő volt az egyik ,,atyja,, a jelenleg
érvényben lévő adórendszernek. Úgy tűnik, nem szívesen vállalja ezt
a gyermekét, pedig a képviselők elvárták volna, hogy véleményt
mondjon a tapasztalatokról és a szükséges korszerűsítésekről -
hangsúlyozta.

    A képviselő arról is szólt, hogy korábban maga is szorgalmazta a
családi jövedelemadó bevezetését. Ám a mostani előterjesztés alapján
úgy látja, hogy egyelőre még nem lehet állást foglalni, hiányoznak
az alapos előkészítő munkálatok, a széles körű és nyilvános szakmai
és társadalmi viták.

    A társadalom az adó mértékét csak úgy tudja elfogadni, ha az
kétoldalú kompromisszumként fogalmazódik meg. Ám a pénzügyi
kormányzat részéről nem tapasztalható a kompromisszumkészség. Annak
a véleményének is hangot adott, hogy az adórendszer reformjának
koncepcióját érdemben csak az államháztartási reform függvényében
szabad vizsgálni. Az elsietett adóintézkedések már eddig is sok
gondot okoztak, újabb és újabb módosításokhoz vezettek. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 18:04


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (36. rész)

Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda
---------
korrektor-főrevizora megállapította, a társadalom egészére tekintve
nem igaz az előterjesztésnek az a megállapítása, amely szerint ,,A
nagyobb fogyasztás magasabb jövedelemadó-terhe az arányosabb
közteherviselést érvényesíti,,. A képviselő ezt követően hiányolta,
hogy nem készűlt még el a kormány szociálpolitikai terve. Ennek
ismerete nélkül ugyanis - mint mondta - nem lehet objektív döntést
hozni, hiszen nem tudják felmérni, hogy az adó milyen hatást fejt ki
a társadalom különböző rétegeire.

    A gazdálkodó szervezetekkel kapcsolatban követelményként
fogalmazta meg, hogy az adó legyen szektorsemleges, illetve a
kiemelt nyereséget hozó vállalkozásokat preferálja. Az ÁFA tervezett
változtatásának értékelésekor hangsúlyozta, hogy a nullkulcsos
termékek körének szűkítésével, az alapvető élelmiszerek árának
drágulásával nem ért egyet.

    Befejezésül a határozati javaslattal kapcsolatban több
módosítást fogalmazott meg: a kormány terjessze az Országgyűlés elé
részletes szociálpolitikai elképzeléseit; töröljék az ÁFA
továbbfejlesztésével foglalkozó pontot; a kormányzat vizsgálja felül
az alanyi adómentességek körét. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 18:13


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (37. rész)

Pregun István (Szabolcs-Szatmár, 1. vk.), a Nyíregyházi Görög
-------------
Katolikus Hittudományi Főiskola rektora kétperces hozzászólásában
azt kifogásolta, hogy az Országgyűlés családvédelmi bizottsága nem
foglalt állást a pénzügyi tárca előterjesztésével kapcsolatban.
Hozzátette: az új házszabályok elfogadásakor a képviselők
határozatot hoztak a családvédelmi bizottság felállításáról és
működtetéséről, ám ennek ellenére e bizottság csupán papíron
létezik. Holott e testületnek éppen az lenne a feladata, hogy a
család érdeke, értéke és léte szempontjából ellenőrizze az
Országgyűlés által alkotott törvényeket. A képviselő kérdéssel
fordult az Országgyűlés vezetéséhez: vajon a jövőben is csupán
eszmei lesz a bizottság léte, vagy ténylegesen bekapcsolódik a
parlamenti munkába.

    Az elnöklő Jakab Róbertné egyetértett a családvédelmi bizottság
működésének szükségességével, s megjegyezte: valóban tény, hogy a
határozat ellenére a bizottság még nem alakult meg. Egyúttal kérte,
hogy azok a képviselők, akik a bizottság munkájában részt kívánnak
venni, szándékukat jelezzék a Ház elnökének. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 18:14


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (38. rész)

Ezt követően - több hozzászóló nem lévén - Békesi László
     -------------
válaszolt a képviselők felvetéseire. Egyetértett azzal az
észrevétellel, hogy legyen összhang a magyar adórendszer
továbbfejlesztési programja, a gazdaságpolitika, a kormány formálódó
3 éves programja, az államháztaratási reform és a szabályozás egyes
elemei között. Ugyanakkor hangsúlyozta: egy olyan programcsomag,
amelyben komplex ár-, bér-, adó-, valuta- és szociálpolitikai reform
szerepel, elkészíthetetlen és végrehajthatatlan. Óriási kérdés, hogy
mit várunk el az adórendszertől, és a működő rendszer korrekciójától
- mondotta. Ha ismét olyan várakozásokkal terheljük, mint a ,88-as
bevezetés időszakában, akkor a módosítások is csak csalódásokat
hozhatnak. Az adórendszer képtelen pótolni a bérpolitikát, a
korszerű bérprogramokat, a szociálpolitikát, a hatékonyságnövelést
szolgáló erőfeszítéseket. Nem tudja orvosolni az egyensúlyi
zavarokkal kűzdő gazdaság gondjait, kikényszeríteni a gazdasági
szerkezet váltását. Az a feladata, hogy ezeket segítse.

    Békesi László emlékeztetett arra a nemzetközi tapasztalatra,
hogy minden olyan országban, ahol a mienkéhez hasonló nagy
jelentőségű változtatást hajtottak végre az adórendszerben, legalább
három év kellett a rendszer normális működéséhez, és további három
év ahhoz, hogy a kedvező hatások kibontakozása megkezdődjék.

    A mostani vita is azt bizonyította: hallatlanul nagy szükség van
arra, hogy mindazokat a konkrét tapasztalatokat, számokat és érveket
széleskörűen ismertessék, amelyek alkalmat adhatnak a
közvéleménynek az alaposabb tájékozódásra és arra, hogy olyan nagy
jelentőségű kérdéseket például, mint a családok kedvezményezése, a
vállalkozások adóterhei, a költségek elszámolása, képesek legyenek
objektíven megítélni. A pénzügyminiszter utalt Fekete János
javaslatára, arra, hogy a kormány változtassa meg adófilozófiáját,
és a változtatás lényege az legyen: kisebb adó, nagyobb
teljesítmény, több állami bevétel. Hosszú távon ezt a filozófiát
kívánják követni - hangoztatta, de hozzátette: a világnak nem volt
még egyetlen olyan országa sem, ahol rövid távon ez a filozófia
igazolódott volna. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 18:18


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (39. rész)

A továbbiakban az adóterhek újraelosztása elkerülhetetlen. Ennek
kapcsán - a szakmai érvek sorolása helyett - a nagy ironikusnak,
Bernard Shawnak egy közismert aforizmáját idézte, miszerint ,,Ami az
életben jó, az vagy tilos, vagy erkölcstelen, vagy hízlal, de
mindenképpen adóköteles.,, Természetes dolog, hogy a tervezett
korrekciók nem a teljesítménycsökkentést, ellenkezőleg, a
teljesítmények növekedését kell hogy szolgálják - mondotta.

    A képviselők konkrét észrevételeire reagálva kifejtette: a
bérbruttósítás önmagában véve nem növelte az inflációs nyomást. Az
árarányok átrendezése elkerülhetetlen volt, és a jövőben is
elkerülhetetlen lesz. Az általános forgalmi adónak nem önmagában van
- az úgynevezett integrált Nyugat-Európához közelítő pénzügyi
rendszer formájában - igazi jelentősége, hanem abban, hogy segít
azokat az árarányokat kialakítani, amelyek nélkül Magyarország
képtelen lesz ,92-ben kereskedni. A jövőre nézve is hangsúlyozta:
egy ilyen pénzügyi rendszer és adórendszer mellett nem lehet a belső
bérezési rendszerben fenntartani azt a több évtizedes gyakorlatot,
amely a teljesítmények növekedéséhez lineáris bérnövekményeket fűz.
A többletteljesítményhez nagyobb bér tartozik. Ahol minden egyes
százaléktöbbletre és minden egyes túlóratöbbletre ugyanazt az
összegű bért fizetik a gazdálkodók, ott teljesen természetes, hogy
továbbra is érvényesülni fog a teljesítményvisszatartó hatás.

    A gyermeknevelés költségeivel kapcsolatos felvetésre válaszolva
rámutatott: nem tervezik a családi pótlék megszüntetését, hanem az
adón belüli gyermektámogatások és a családi pótlék harmóniáját
igyekeznek kidolgozni.

    A kormány nem kívánja megismételni a hetvenes évek hibáját,
tehát nem a kistermelők általános adóztatására törekszik. Arról van
szó, hogy a mezőgazdasági nagyvállalkozók - ha másért nem, azért,
hogy a vállalkozás ezen a területen ne kerüljön kedvezőbb helyzetbe,
mint a gazdaság más területein - éppúgy adózzanak, mint bárki más
ebben az országban. A Parlament természetesen a konkrét módosítási
javaslatok során dönthet úgy, hogy nem nyúl hozzá a teljes
mezőgazdasági kistermelés adórendszeréhez. Csak akkor tudni kell: ez
a döntés azt a célt szolgálja, hogy ebben a körben megkülönböztetett
preferenciákat tartson fenn. Békesi László nem értett egyet azzal a
javaslattal, hogy 70 ezer forintig ne fizessen senki adót. Ez
lehetetlen - mondotta. - Ha ezt tesszük, akkor nem 320 milliárdot
vonunk ki az adóztatandó jövedelmekből, hanem 400 milliárdot, s így
az elkövetkezendő időszakban nem csökkenni, hanem növekedni fog az
adóteher a személyi jövedelemadó körében. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 18:21


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (40. rész)

- Az adórendszer kérdésében nem lehet teljesen azonos a
szakszervezet és a kormányzat álláspontja - tért át új témára a
pénzügyminiszter. - Nincs ebben semmi rendkívüli, a jövőben is
előfordulhat, hogy a szakszervezetek álláspontját a kormány
teljeskörűen, tételesen nem tudja elfogadni. Az lenne a baj, hogy ha
az adó ügyében a kormány ugyanazon az állásponton lenne, mint a
szakszervezetek, vagy fordítva. Akkor vagy a szakszervezetek nem
teljesítenék érdekképviseleti funkcióikat, vagy pedig a kormány nem
lenne elég határozott és következetes - fejtette ki a
pénzügyminiszter.

    A vitában többen is beszéltek a különböző pótlékokról és a
főmunkaviszony melletti többletjövedelmekről. Ezzel kapcsolatban
Békesi László kifejtette: ha a bért akár pótlékok, akár forrás
alapján megkülönböztetjük - azaz gyakorlatilag az egységes
jövedelemadóztatás rendszerét megszüntetjük -, akkor kár személyi
jövedelemadó-rendszert bevezetni. Minden ilyen megoldás csak erősíti
a belső bérarányok további torzulását.

    Békesi László a láthatatlan jövedelmekről szólva - minden
kommentár nélkül - néhány tavalyi adatot tárt a képviselők elé.
Legnagyobb havi borravalót a benzinkutasok vallottak be tavaly,
havonta 2700 forintot. Őket az orvosok követték, havi 1200
forinttal. A kéményseprők havi 800, a liftes fiúk 750, a taxisok
700, a tévészerelők 600, a szemetesek 500, a kozmetikusok 450, a
fodrászok 400, az újságárusok pedig 300 forintot vallottak be. A
pénzügyminiszter végül arról szólt, hogy a reformbizottság
jelentésében kifejtett javaslatok többségével egyetért, és azzal is,
hogy októberben tekintse át az Országgyűlés a szociálpolitikai
koncepciót, amelynek egyébként az alapanyagai már készen vannak.

    A miniszteri válasz után határozathozatal következett. Az
elnöklő Jakab Róbertné felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a
mostani ülésen csak a törvényjavaslat megvitatásának első
fordulójára került sor, a végleges koncepciót az őszi ülésszakon
tárgyalják. Az előterjesztést az ajánlásokkal, a kiegészítésekkel és
a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38 tartózkodás mellett
elfogadta az Országgyűlés.

    Ezután Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter a
kormány felhatalmazása alapján az Országgyűlés elé terjesztette a
honvédelmi törvény módosításának tervezetét. A miniszter expozéját
megelőzően az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a
törvénytervezethez több képviselő is újabb módosító javaslatot
nyujtott be, ezért a honvédelmi törvény módosításának tervezetét az
Országgyűlés két olvasásban, általános és részletes vitában
tárgyalja. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 18:35


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (41. rész)

A honvédelmi miniszter hangoztatta, hogy a törvényjavaslattal
olyan fontos jogszabály-tervezet kerül a törvényhozás elé, amely
közvetlenül érinti az ifjúságot, s rajta keresztül a családok nagy
részét, s amely ezáltal jelentősen befolyásolhatja a társadalom
közérzetét, az ország politikai közhangulatát.

    A honvédelmi törvény módosítását a társadalmi és a katonai
szolgálati viszonyok változása, a jogállamiság fejlesztése iránti
mind erőteljesebb állampolgári igény és a nemzetközi tapasztalatok
hasznosítása iránti törekvés tette szükségessé és időszerűvé. A
változások lényege, hogy az alternatív szolgálat bevezetésével
összefüggően módosulnak a honvédelmi törvény egyes rendelkezései. Ez
azonban nem jelenti a honvédelem jogi szabályozási rendszerének
gyökeres megváltoztatását. A javaslat célja, hogy az általános
hadkötelezettségen belül a katonai szolgálat teljesítése mellett
lehetővé tegye olyan szolgálat bevezetését is, amely elfogadható a
katonai szolgálattal lelkiismereti alapon szembenállók számára is.

    A törvényjavaslat ennek érdekében tartalmazza: az alternatív
szolgálat formáit, azaz a fegyver nélküli katonai és a polgári
szolgálatot; a kérelmek engedélyezésének eljárási szabályait; az
alternatív szolgálat időtartamát. E változások kifejezésre jutnak a
katonai szolgálatot teljesítők morális kötelezettségvállalásában is.
Ennek megfelelően a törvényjavaslat tartalmazza a katonai eskü, a
fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők fogadalma, valamint a
hivatásos és tartalékos tisztek és tiszthelyettesek fogadalmának
módosított szövegét is. Jelentőségüknél fogva az Országgyűlést
illeti meg az a jog, hogy a katonai eskü és fogadalom szövegét
meghatározza, s egyben a honvédelmi törvény részeként jóváhagyja. A
törvényjavaslatban a hadkötelesek állampolgári jogait érintő néhány
olyan rendelkezés is szerepel, amelyeket eddig alacsonyabb szintű
jogszabály tartalmazott.

    Kárpáti Ferenc a továbbiakban a hadkötelezettség tágabb
összefüggéseit elemezte. A külföldi gyakorlatot ismertetve elmondta,
hogy az állampolgárok honvédelmi kötelezettségeit az egyes országok
hagyományaiknak, érdekeiknek és a hadügyi követelményeknek
megfelelően különbözőképpen szabályozzák. Általános hadkötelezettség
érvényesül Európa országainak túlnyomó többségében, a szocialista és
a semleges országokban, illetve a NATO-tagállamokban egyaránt.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 18:54


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (42. rész)

Csupán néhány országban térnek el ettől: békében önkéntesekből álló
haderőt tartanak fenn, háború esetére azonban ezen államok is
általános hadkötelezettséget érvényesítenek. Emellett az országok
egy részében kombinált megoldásokat alkalmaznak: az általános
hadkötelezettségre épített reguláris haderők kiegészülnek
önkéntesekből szervezett milíciákkal.

    Hazánkban az első világháború éveit leszámítva 1939 óta van
általános hadkötelezettség. Ez felel meg a XX. században a modern
kor és a hadseregépítés korszerű követelményeinek. Ugyanakkor
korszakváltáshoz közeledünk ezen a téren is. A hadügy fejlődése
békeidőben a hivatásos katonák növekvő arányát követeli meg, de még
nem nélkülözheti a sorozott állomány igénybevételét, a jelentős
számú, jól felkészített tartalékost, bár megfelelő feltételek esetén
szolgálati idejük egyre csökkenő mértékű lehet.

    Korunkban a védelem, a biztonság elsődlegességének messzemenő
figyelembevételével is tekintettel kell lenni olyan társadalmi
igényekre, melyek az alapvető emberi jogok, a lelkiismereti és a
vallásszabadság alapján jelentkeznek, s megfelelő törvényes
szabályozás hiányában feloldhatatlan konfliktust idézhetnek elő az
állam és az egyes állampolgárok viszonyában. A hadkötelezettség és a
lelkiismereti szabadság, mint alkotmányos rendelkezések, bizonyos
esetekben előforduló disszonanciájának feloldására és a harmónia
létrehozására tett kísérleteknek számos formája, módja alakult ki
Európa sok országában.

    Hazánkban 1977-ben tették meg az első lépést a hadkötelezettség
és a lelkiismereti szabadság felismert ellentmondásának feloldására,
amikor bevezették, törvényesen lehetővé tették a fegyver nélküli
katonai szolgálatot. Ez esetben a Jehova tanúi és a nazarénus
felekezethez tartozókról volt szó, akiknél a hitelveik tiltják a
fegyverhasználatot. Az intézkedés azonban csak részben érte el
célját, mivel a Jehova tanúi ezt a formát sem vállalták, s 1977 óta
a szolgálat megtagadóinak 95 százalékát épp e felekezet tagjai
tették ki.

    Emellett egyre szélesebb körben jelentkezett az az igény is,
hogy azoknak is lehetővé tegyék a fegyver nélküli, vagy számos
országban már kialakult polgári szolgálatot, akik igazolható módon,
lelki alkatuk alapján nem tudják vállalni a fegyveres szolgálatot.

    A törvényjavaslat az állampolgári egyenlőséget tartja szem
előtt. Ezért minden hadkötelest egyenlőként kezel - akár katonai,
akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti kötelezettségét.
(folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 19:22


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (43. rész)

Az egyenlőség elsősorban azt jelenti, hogy a katonai és a polgári
szolgálatot teljesítő fiataloknak a szolgálati jogviszonyból fakadó
jogai és kötelezettségei azonos mértékűek. Ezért a polgári szolgálat
bevezetésének jogi szabályozása során nagy figyelmet fordítottak
arra, hogy az e szolgálatra jelentkezőket a sorkatonákkal azonos
mértékű jogok illessék meg, illetőleg azonos kötelezettségeik
legyenek. Teljes azonosságot azonban mégsem lehet teremteni, hiszen
a katonai szolgálat szigorú előírásai, a szellemi és a fizikai
igénybevétel, a katonai fegyelem követelményei nem szükségesek és
nem is alkalmazhatók a polgári szolgálat során.

    Az egyenlő jogok és kötelezettségek elvi követelményének
megfelelően a törvényjavaslat a polgári szolgálat időtartamát a
katonai szolgálat törvényben megállapított idejével azonosan
határozza meg. A honvédelmi törvény hatályos szabályai szerint a
hadkötelesek 18 hónap sorkatonai szolgálatot teljesítenek. Ezen
kívül a tisztek és tiszthelyettesek 24, a honvédek és tisztesek 18
hónap tartalékos katonai szolgálat teljesítésére kötelezhetők.

    A javaslat a tartalékos katonai szolgálat idejét tisztek és
tiszthelyettesek esetében 18, honvédek és tisztesek esetében 12
hónapra javasolja csökkenteni. Ennek megfelelően az alternatív
szolgálat idejét - a 18 hónapos sorkatonai, valamint az ismertetett
tartalékos katonai szolgálati idő figyelembe vételével - 30 hónapban
javasolja megállapítani. Ezzel kapcsolatban a honvédelmi miniszter
utalt arra, hogy a törvényjavaslat előkészítése során a legnagyobb
vitát a katonai és a polgári szolgálat időtartama váltotta ki. A
minisztérium vezetése - a demográfiai helyzet és a hadsereg
létszámszükségletének figyelembe vételével - széleskörűen
megvizsgálta a katonai szolgálati idő további csökkentésének
lehetőségét.

    Ennek alapján Kárpáti Ferenc a kormány egyetértésével arról
tájékoztatta az Országgyűlést: két, de legkésőbb három éven belül
meg tudják teremteni a feltételét annak, hogy a sorkatonai szolgálat
ideje 14, esetleg 12 hónapra csökkenjen. Ezzel egy időben csökkenne a
fegyver nélküli és a polgári szolgálat ideje is.

    A bizottsági viták során, de már a módosított törvényjavaslat
benyújtását követően elhangzott az a javaslat is, hogy a törvényben
rögzítsék a katonai szolgálat mindenkori maximális időtartamát. Ezt
az indokolja, hogy az 1981 előtt 24 hónapos sorkatonai szolgálatot
teljesítettekkel szemben méltánytalan lenne, ha számukra is 12 hónap
tartalékos szolgálati kötelezettséget írna elő a törvény. (folyt.
köv.)


1989. június 28., szerda 19:24


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (44. rész)

Ezért a törvényjavaslat 6. paragrafusában a honvédelmi törvény 26.
paragrafusának 1. bekezdését a honvédelmi miniszter úgy javasolta
kiegészíteni: ,,A katonai szolgálati kötelezettség alapján a
hadköteles: sorkatonai és tartalékos katonai szolgálatot teljesít,
amelyek együttes időtartama a 30 hónapot nem haladhatja meg.,,

    A törvényjavaslat az alternatív szolgálat teljesítésére
lelkiismereti okból ad lehetőséget, anélkül azonban, hogy a
lelkiismeret fogalmát közelebbről meghatározná. A lelkiismeret
pszichikai és etikai kategória, ami a hatósági eljárások számára
igen nehezen kezelhető. Ezért a kérelem elbírálására irányuló
eljárásban nem a lelkiismereti ok meglétét vizsgálják a hatóságok,
hanem azt, hogy aki arra hivatkozik, annak állításai
megalapozottak-e; egész életvezetésében tényleg betartja-e az
etikai, vallási és erkölcsi meggyőződését, s a jog által biztosított
lehetőségeket nem a kötelezettségei alóli kibúvásra akarja-e
felhasználni.

    Ennek kapcsán a honvédelmi miniszter határozottan leszögezte: a
haza szolgálata mindenki számára egyformán kötelező. Ezzel azok sem
szegülhetnek szembe, akik nem kívánnak fegyveres szolgálatot
teljesíteni. Hazájukat még azoknak is szolgálniuk kell, akik az
ország társadalmi berendezkedésével elégedetlenek, vagy e téren más
elképzeléseik vannak, mint a nép többségének. Ezért lelkiismereti
okként nem fogadható el a hadköteleseknek az alkotmányos renddel
való politikai szembenállása.

    A törvényjavaslat az alternatív szolgálat iránti kérelmek
benyújtását a sorkötelesek számára a katonai eskü letételéig teszi
lehetővé. A katonai eskü után a sorkatona a tartalékállományba
helyezéséig ilyen jellegű kérelmet már nem adhat be. A
tartalékállományba helyezésétől kezdődően azonban a következő
(tartalékos) katonai szolgálatra való behívásáig ismételten
kérheti az alternatív szolgálat teljesítését.

    Az állampolgári jogok érvényre juttatása az államnak is érdeke.
Ezért a kormányzat nem törekszik arra, hogy azokat a fiatalokat,
akiknek meggyőződése tiltja a fegyveres szolgálatot, lelkiismereti
válságba sodorja azáltal, hogy fegyveres szolgálatra kötelezné őket.
Erre tekintettel a jog érvényesítésére a törvényjavaslat széles körű
garanciákat biztosít. Az első fokú államigazgatási határozat ellen -
az általános eljárási szabályoknak megfelelően - fellebbezhetnek. A
jogerős határozatot pedig bíróság előtt is meg lehet támadni. A
bíróság a törvényjavaslat alapján a hatóság döntését
megváltoztathatja. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 19:26


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (45. rész)

Az előkészítés során kritika érte a törvényjavaslat 11.
szakaszában szereplő rendelkezést. Eszerint az a hadköteles, aki a
18. és a 23. életéve között engedéllyel nem kezdte meg sorkatonai
szolgálatát, a jelenlegi szabályok szerinti 28 éves kora helyett 30
éves koráig hívható be a szolgálat teljesítésére.

    A behívhatósági korhatár felemelésére az állampolgárok érdekében
van szükség. A katonai hatóságok ugyanis csak e korhatáron belül
engedélyezhetnek szolgálathalasztást. Az elmúlt években azonban, bár
nem nagy számban, de előfordult, hogy sorköteles fiatalok nem tudták
befejezni tanulmányaikat 28 éves korukig. Ezért félbe kellett
szakítaniuk tanulmányaikat, hogy katonai szolgálatukat letöltsék. A
törvényjavaslat ennek elkerülése érdekében javasolja a behívhatósági
korhatár felemelését.

    Az országgyűlési vitában sokan felvetették azt a problémát, hogy
a bevonuló fiatalok jelentős részét lakóhelyüktől távoli alakulathoz
irányítják. Ez gondot okoz a katonáknak, de a hozzátartozóknak is, s
ebből adódik az az igen nagy számú áthelyezési kérelem is, ami sok
ember munkaidejét köti le.

    A képviselői felvetésekre reagálva Kárpáti Ferenc elmondta: a
problémát főként az okozza, hogy a csapatok elhelyezése,
feltöltöttségének aránya nem egyenlően oszlik meg hazánk területén.
Az Európában immár érezhető katonai enyhülés, a szembenállás
csökkenése, a kölcsönös biztonság megteremtésének kedvező kilátásai
reményt keltőek. Ebből kiindulva hazánk jelentős haderő-reformon
munkálkodik, amelynek alapvető tartalma, hogy a hadsereg
egyértelműen védelmi jelleget öltsön, ami nagyon sok tekintetben
jelentős változásokkal fog járni.

    Kárpáti Ferenc elmondta azt is, hogy e nagy horderejű katonai
doktrinális kérdésekkel egy időben széles körű reformokat terveznek a
katonai tevékenység szinte minden területén. Ez ma már természetes
is, hiszen ami a társadalomban végbemegy, törvényszerűen érvényes a
hadsereg életére is. Ezek közül is kiemelkedő jelentőségű az emberi
viszonyok alakulása, a bánásmód, a katonákról történő gondoskodás,
az emberek közötti kapcsolatok humanizálása.

    Hangoztatta, hogy a fegyveres erőknél joggal megkövetelt
feltétlen engedelmesség a parancsok végrehajtásában nem zárja ki -
sőt a mai viszonyok között egyenesen megköveteli - a gondolkodó,
öntevékeny embert. Ez pedig azt is jelenti, hogy szükség van az
önálló véleményre, a feladatokhoz való alkotó hozzáállásra. Ezért
minden parancsnoknak - bármilyen szinten dolgozik is - tudnia kell:
a rábízott fiatalok hazafias kötelességüket teljesítik, amiben
támogatni, ösztönözni kell őket, segíteni képességeik
kiteljesedését. (folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 19:28


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (46. rész)

Az elmondottak alapján Kárpáti Ferenc kérte a törvényhozást, hogy az
időközben átvezetett módosításokkal együtt fogadják el az
előterjesztést.

     x x x
     Békesi László sajtótájékoztója
     -------------------------------



    Hazánk és a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) között jelenleg is
folynak a tárgyalások, de várhatóan júliusban meg fogunk tudni
állapodni egymással - mondotta az MTI munkatársának kérdésére
válaszolva Békesi László pénzügyminiszter, a parlamenti ülésszak
szünetében tartott sajtótájékoztatóján. Hozzátette: az IMF-szakértők
elfogadták az Országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta tételesen
kidolgozott újabb 5 milliárdos költségvetési hiány-csökkentési
tervet, ugyanakkor még látnak problémákat a magyar hitelezési
gyakorlatban, illetőleg monetáris politikánkban.

    A sajtótájékoztatón elhangzott egyéb kérdésekre válaszolva
kifejtette: jelenleg a lakossági jövedelmek egyharmada viseli az
SZJA terheit, a pénzügyi kormányzat azt szeretné, ha a várható
módosítások után az arány megfordulna, kétharmadrész viselné e
terheket, és egyharmadrész maradna adómentes. Kérdés persze, hogy
mennyire sikerül elfogadtatni a társadalommal és az Országgyűléssel, hogy
az adómentes jövedelem-küszöb ne valamennyi jövedelemre terjedjen
ki, csak a legalacsonyabbakra, és egy bizonyos határnál degresszíven
szűnjön meg. Egyébként ez jelenti a legnagyobb tartalékot, 320-330
milliárd forintnyi jövedelemről van szó.

    A miniszter arról is szólt, hogy a legtöbb hozzászóló
mindenfajta, kedvezményt jelentő - szinte vívmánynak számító - tétel
megváltoztatása ellen fellépett, ez érthető, hiszen az ilyen
módosítások mindig valamilyen érdeket sértenek. Ezért ésszerű
kompromisszumot kell kötni. A mezőgazdasági kistermeléssel
kapcsolatban is igazságosabb közteherviselésre van szükség. A
láthatatlan jövedelmeknél pedig a valós jövedelmeket csak
minimálisan tükröző adatszolgáltatás is több milliárd forint
adóbevételt jelenthet. Tulajdonképpen a már említett arányváltozás
mindezek figyelembevételével érhető el - mondotta. Ehhez még Lékai
Gusztáv képviselő hozzáfűzte: a mezőgazdaságban nem reálisak az
árak, az adómentesség megszüntetésével együtt árrendezést kell
végrehajtani, de mivel ez inflációt gerjesztő lépés lenne, kapcsolni
kell e lépéshez a bérreformot is.
(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 19:42


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (47. rész)

A miniszter egy másik kérdés kapcsán elmondta, hogy például a
költségvetési reformkoncepció kialakításánál minden ellenzéki
szervezet képviselőjével személyesen találkozott, több javaslatuk
beépült a programba. Megemlítette, hogy némely szervezetnek -
például a Kisgazdapártnak - saját adókoncepciója van, miként a
Néppártnak is, amely elsődlegesen a mezőgazdasági termelés
preferálását szorgalmazza. Kialakult elképzelésekkel rendelkezik az
SZDSZ is, s a koncepció egy-egy eleméhez a szociáldemokraták is
hozzászóltak. A párbeszéd a továbbiakban is folytatódik majd a
szakértőkkel, az érdekképviseleti szervekkel és a különböző
pártokkal egyaránt.

    Békesi László szerint ha az Országgyűlés most nem fogadta volna
el a múlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló előterjesztést,
akkor a kormánynak fel kellett volna vetnie a bizalmi kérdést.

    A miniszter a sajtótájékoztatón is vitába keveredett Lékai
Gusztávval, aki szerint a kormány egyfajta adósságátütemezést
hajtott végre a költségvetésben, megterhelve az idei év indítását.
Arról, hogy ehhez kellett volna-e parlamenti jóváhagyás, lehet
vitatkozni - mondta. A miniszter ismét hangsúlyozta, hogy nem
átütemezésről, hanem egyszerűen áthúzódó kamatterhekről van szó, a
gond ezek állandó növekedése. A megoldás csakis az államadósság
csökkentése lehet.

     x x x


(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 19:44


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (48. rész)

Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), az MSZMP Veszprém Megyei
---------------

Bizottságának első titkára a honvédelmi bizottság előadójaként a
jelenlegi törvénymódosítás lehetőségét két körülmény szerencsés
egybeesésének tudta be. Mint mondotta: a törvénymódosítást egyfelől
a környező világ katonai erőpolitikájának változása, másfelől a
társadalmi demokratizálás igényei tették lehetővé. Hangsúlyozta: a
nemzetközi katonapolitika kedvező irányba mozdult el, s ez a
belföldi katonapolitikában is régen várt mozgásokat indított el.
Többek közt ebbe az irányba mutat, hogy a katonai vezetés jelenleg
egy haderőreformon munkálkodik, lehetővé téve a Magyar Néphadsereg
teljesen védelmi jellegűvé tételét. Pozitívum az is, hogy belátható
időn belül jelentős fegyverzetcsökkentésre van esély. Mindez
szerencsés esetben elvezethet a honvédelmi törvény teljes
átdolgozásáig.

    A polgári szolgálatot lehetővé tevő törvénymódosításra térve a
bizottsági előadó elmondotta: e szolgálati formára bizonyított
lelkiismereti ok esetén van lehetőség. A lelkiismereti okot - jobb
híján - egy bizottság vizsgálja és állapítja meg. A továbbiakban
tájékoztatásul azt is elmondta: a polgári szolgálatot egészségügyi
vagy szociális munkavégzéssel kell teljesíteni, mégpedig olyan
intézménynél vagy szervezetnél, amely nem nyereségérdekelt és
közhasznú feladatokat lát el.

    Ezt követően a bizottsági viták során elhangzott véleményeket,
javaslatokat ismertette. Mint elmondta: sokat vitatott pont volt -
amelyben végül is egyetértésre jutottak a képviselők -, hogy a
polgári szolgálat ne csupán helyettesítője legyen a katonai
szolgálatnak, hanem a haza védelmének egyik módozata. Ugyancsak
kérdéses volt a lelkiismereti ok fennállását vizsgáló bizottság
összetétele és működése. Végül az a nézet kapott többséget, amely
szerint a vizsgáló bizottságban a honvédelmi, illetve állami,
igazgatási szervek illetékessége elfogadható. Ennek jegyében a
bizottságban a Magyar Néphadsereget egy megbízott képviseli. Vita
tárgya volt továbbá az is, hogy a már esküt tett tartalékosok
számára lehetővé tegyék-e a polgári szolgálatot. Végül ez a javaslat
is beépűlt az előterjesztésbe.

    Gyuricza László elmondotta: a legtöbb észrevétel és javaslat -
nemcsak a bizottsági tagoktól, hanem különböző társadalmi
szervezetektől, egyesületektől is - a szolgálati időtartamokra
érkezett. A javaslatok jelentős része a szolgálati idő
csökkentésének általános társadalmi igényét közvetítette.
(folyt. köv.)


1989. június 28., szerda 19:56


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (49. rész)

A viták eredményeként az előterjesztésben szereplő variációk
közül a rövidebb szolgálati időtartamok kerültek a
törvénytervezetbe. Végezetül a honvédelmi bizottság nevében
a törvénytervezetet elfogadásra javasolta képviselőtársainak.


    Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.), a Szabadszállási
    ----------
Nagyközségi Tanács elnöke reálisnak ítélte a polgári szolgálat
tervezett 30 hónapos időtartamát. Hozzáfűzte azonban, ha a tényleges
katonai szolgálati idő a jövőben csökken, úgy ezt a polgári
szolgálatban is érvényesíteni kell. Aggályát fejezte ki amiatt, hogy
ha a polgári szolgálatot az érintettek lakhelyükön vagy ahhoz közeli
településen teljesíthetik, ez olyan kedvezményt jelent, amit a
fegyveres szolgálatban képtelenség kompenzálni. Javasolta, hogy
a Honvédelmi Minisztérium végezzen felmérést, hogy hol és milyen
területeken lehet a fegyveres szolgálat kötöttségein könnyíteni.

    Bak István a törvénytervezet szövegéből törölni indítványozta
azt a fejezetet, amely szerint a polgári szolgálatot teljesítők
egyes csoportjai számára - szociális körülményeikre tekintettel - az
Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke rövidebb szolgálati időt is
megállapíthat. A képviselő szerint a törvénytervezet enélkül is
kellően differenciált és nem lenne helyes, ha a törvény módot adna a
kivételezésre, kiskapukra.

    Választóinak véleményére hivatkozva Bak István hangoztatta, hogy
fontos lenne meghatározni azon állami funkciók, szakmák és hivatások
körét, amelyek betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges a fegyveres
katonai szolgálat teljesítése. Indoklása szerint azok a vezetők,
akik nem vettek részt katonai kiképzésben, nem képesek munkájuk
során a honvédelmi szempontok figyelembevételére és érvényesítésére.
Hozzáfűzte még, hogy napjainkban a pacifizmus terjedésének lehetünk
tanúi, pedig sajnos a nemzetközi körülmények még nem olyanok, hogy a
hadsereget le lehetne szerelni - de midenképpen a csökkentés útját
kell járni. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 19:58


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (51. rész)

Török Mihály (Fejér m., 6. vk.), a Magyar Néphadsereg
------------

altábornagya, seregtestparancsnok elsősorban a fegyveres szolgálatot
teljesítőkről beszélt. Mint mondotta, a hadseregben több változásra
van szükség, így például az emberi viszonyok, az élet- és szolgálati
körülmények javítására. Felvetette: el kell gondolkodni azon, hogyan
lehetne takarékoskodni a katonák szellemi és fizikai erejével.
Szükséges, hogy a katona a napi szabadidejével maga rendelkezzék, ő
döntse el, hogy kint, vagy bent, a laktanyában töltse-e. Ez
utóbbinak feltételei is vannak, klubokat, sportlétesítményeket kell
kialakítani.

    Meg kell tisztítani a fegyveres szolgálatot a rárakódott, más
szerveket kiszolgáló feladatoktól, a szabadidő rovására meghirdetett
társadalmi munkáktól.

    Sérelmesnek tartotta a képviselő azt a megkülönböztetést, hogy a
fegyveres sorkatona nem mehet külföldre szolgálati ideje alatt, a
polgári szolgálatot vállalók azonban szabadon, engedély nélkül
hagyhatják el az országot.

    Ezután az elnöklő Horváth Lajos két bejelentést tett. Mint
mondotta, Südi Bertalan képviselő indítványozta, hogy az
Országgyűlés foglaljon állást a kínai tragikus eseményekkel
kapcsolatban. Ez megtörtént, ugyanis az Országgyűlés külügyi
bizottsága szerdai ülésén állásfoglalást fogalmazott meg:

    ,,A Magyar Országgyűlés külügyi bizottsága csatlakozik a magyar
kormány és számos társadalmi, politikai szervezetnek a kínai
tragédia kapcsán nyilvánosságra hozott állásfoglalásaihoz. A
bizottság mélységes aggodalmát fejezi ki a megtorlások miatt, s a
magyar történelem tapasztalatai és tanulságai alapján azt reméli,
hogy e súlyos társadalmi konfliktus nem jár további emberáldozattal,
és békésen oldódik meg,,.

    Az elnök kérte a képviselőket, hogy ezt a bejelentést vegyék
tudomásul.

    Második bejelentése arra vonatkozott, a Német Szövetségi
Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1989. június 22-én egyhangúan a
magyar politikai fejleményeket támogató és a szövetségi kormánytól
konkrét intézkedéseket igénylő határozatot fogadott el. A külügyi
bizottságban történt egyeztetés alapján javasolta, hogy az
Országgyűlés nyilatkozatban válaszoljon e határozatra. A
nyilatkozattervezetet a képviselők írásban kapták meg, s szövegével
ellenszavazat nélkül, két tartózkodással egyetértettek. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 20:00


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (52. rész)

x x x

A Magyar Népköztársaság Országgyűlésének nyilatkozata
-----------------------------------------------------

,,A Magyar Népköztársaság Országgyűlése jóleső érzéssel és örömmel
fogadja a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlésének 1989.
június 22-én elfogadott határozatát, amely a Magyarországon
végbemenő politikai fejleményekkel foglalkozik.

    Abban annak az elismerését látja, hogy a Magyar
Népköztársaságban megindult politikai és gazdasági folyamatok azokat
az értékeket hordozzák magukban, amelyek megfelelnek az összeurópai
együttműködés érdekeinek.

    Az emberi jogok általános biztosítása, fajra, vallásra,
nemzetiségre és nemre való tekintet nélkül, a demokrácia
kiteljesedése és a nemzetek egyenjogú kapcsolatai, szuverenitása
lehetnek csak az alapok, amelyekre ez az együttműködés épülhet.
Magyarország a Helsinkiben aláírt dokumentumnak megfelelően alakítja
fejlődését úgy, hogy mind bel- és külpolitikájában, mind
gazdaságpolitikájában és külgazdasági kapcsolataiban a nemzet
felemelkedése e szellemben valósuljon meg.

    Mindezek alapján nagyra értékeljük a Szövetségi Gyűlésnek azokat
az állásfoglalásait, amelyek Magyarországnak az Európához való
közeledését segítik elő a nemzetközi politikai, gazdasági és
kulturális kapcsolatok területén.

    A magyar Országgyűlés kifejezi azt a szándékát, hogy munkájával
egy önálló, demokratikus Magyarországot kíván megteremteni. E
korszakos jelentőségű feladatok megoldásához nélkülözhetetlen a
nemzetközi környezet olyan jellegű támogatása is, amelyet a Német
Szövetségi Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1989. június 22-én
elfogadott határozatában Magyarországnak nyújtott,,.

     x x x
    Az ülésszak második napjának munkája ezzel végéhez érkezett.
Szerdán felváltva elnökölt Szűrös Mátyás, Fodor István, Jakab
Róbertné és Horváth Lajos.

    Az ülésszak csütörtökön a honvédelemről szóló 1976. évi I.
törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitával
folytatódik. (folyt.köv.) bi/ka/il/rj Km sr


1989. június 28., szerda 20:02


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (50. rész)

Ancsin Károly (Békés m., 4. vk.), a Csorvási Lenin TSZ
-------------

erőgépvezetője elöljáróban arról szólt, hogy a törvényjavaslatban
három szolgálati forma gyakorlatáról és időtartamáról van szó, s ez
olyan törvény alkotását teszi szükségessé, amelyben érvényesül a
társadalmi igazságosság, s amely a haza fegyveres védelmére való
készség kialakítását szolgálja.

    A továbbiakban a képviselő hosszasan ecsetelte, hogy milyen
erényekkel ruházza fel a fiatalokat a katonai szolgálat, ezen belül
különös figyelmet szentelt az erkölcsi felkészítés fontosságának. A
polgári szolgálattal kapcsolatban kifejtette: a törvényjavaslat
B-variációja szerint a polgári szolgálat időtartama 36 hónap lenne,
ő azonban a másik variációt, a 30 hónapot tartja elfogadhatónak. Úgy
vélekedett: a polgári szolgálat helyének kijelölésekor a szociális
és egészségügyi területeken kívül más ágazatokat is megjelölhettek
volna, figyelve arra: a munka jellege fizikai legyen, s a bérezés ne
lehessen több a rendfokozat nélküli katona illetményénél. A
kedvezmények - a szabadság, jutalom - kérdésében a polgári
szolgálatot tevők azonos elbírálás alá essenek a sorállományúakkal -
javasolta. Ha ezeket a szempontokat figyelembe veszik, jobban lehet
közelíteni a polgári szolgálatot a fegyvereshez, s valós hivatkozási
alap lehet a lelkiismereti ok. (folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 20:04


Vissza »


Országgyűlés - második nap (53. rész) - Dióhéj (1.)

Az Országgyűlés második napjának eseményei dióhéjban

Szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés az államháztartási
reform koncepciójáról és az 1989. évi feladatokról szóló
pénzügyminiszteri előterjesztés tárgyalásával. A vitában a
következők kértek szót:

    Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar m., 13. vk.);

    Lásztity Radimor (Budapest, 31. vk.);

    Bánffy György (Budapest, 3. vk.);

    Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.);

    A vitában felvetődött kérdésekre, javaslatokra Békesi László
pénzügyminiszter válaszolt. Ezután Szűrös Mátyás szavazásra
bocsátotta a terv- és költségvetési bizottságnak azt az indítványát,
miszerint a vagyonértékelésről szóló törvényjavaslatot a kormány még
az idén terjessze az Országgyűlés elé. Ezt a javaslatot két
ellenszavazattal, négy tartózkodás mellett elfogadták a képviselők.
Ugyancsak elfogadta a Tisztelt Ház két ellenszavazattal és húsz
tartózkodás mellett az államháztartási reform koncepciójáról és az
1989. évi feladatokról szóló előterjesztést.

    Ezután az elfogadott napirendnek megfelelően Békesi László
terjesztette elő az adóreform működésének tapasztalatairól és az
adórendszer korszerűsítésének koncepciójáról szóló előterjesztést. A
téma bizottsági előadója Fekete János (Békés m., 11.vk.), a reform
bizottság elnöke volt.

    A vitában felszólalt:

    Börcsök Dezső (Budapest, 38. vk.);

    Tóth Ilona (Veszprém m., 13. vk.);

    Cselőtei László (Pest m., 2. vk.);

    Balogh László (Békés m., 14. vk.);

    Nagy Sándor (országos lista);

    Avar István (Budapest, 17. vk.);

    Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.);

    Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.);

    Mérei Emil (Baranya m., 7. vk.);

    Fodor László (Borsod-Abaúj-Zemlén m., 19. vk.);

    Kovács Istvánné (Budapest, 64. vk.);

    Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.);

    Biacs Péter (Budapest, 30. vk.);

    Krémerné Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.);

    Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.);

    Kelemen Zoltán (Szolnok m., 10. vk.);

    Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád m., 6. vk.);

    Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.);

(folyt.köv.)


1989. június 28., szerda 20:13


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Országgyűlés - második nap (54. rész) - Dió (2.)

Filló Pál (Budapest, 18. vk.);

Pregun István (Szabolcs-Szatmár m., 1. vk.).

Ezt követően Békesi László foglalta össze az elhangzottakat,
válaszolt a vitában elhangzott felvetésekre, majd határozathozatal
következett. Az elnöklő Jakab Róbertné felhívta a képviselők
figyelmét arra, hogy a mostani ülésen csak a törvényjavaslat
megvitatásának első fordulójára került sor, a végleges koncepciót az
őszi ülésszakon tárgyalják meg. Az előterjesztést az ajánlásokkal, a
kiegészítésekkel és a korrekciókkal együtt 7 ellenszavazattal, 38
tartózkodás mellett elfogadta az Országgyűlés.

    Következő napirendi pontként Kárpáti Ferenc előterjesztette a
honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslat expozéját.

    A bizottság előadója Gyuricza László ( Veszprém m., 5.vk.), a
honvédelmi bizottság elnöke volt.

    A vitában felszólaltak:

    dr. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.);

    Ancsin Károly (Békés m., 4. vk.);

    Török Mihály (Fejér m., 6. vk.).

    Ezután az elnöklő Horváth Lajos két bejelentést tett: az
Országgyűlés külügyi bizottsága szerdai ülésén állásfoglalást
fogalmazott meg a kínai tragikus eseményekkel kapcsolatban. A
második bejelentés arra vonatkozott, hogy a Német Szövetségi
Köztársaság Szövetségi Gyűlése 1989. június 22-én egyhangúan a
magyar politikai fejleményeket támogató, s a szövetségi kormánytól
konkrét intézkedéseket igénylő határozatot fogadott el. A külügyi
bizottságban történt egyeztetés alapján javasolta, hogy az
Országgyűlés nyilatkozatban válaszoljon a határozatra. A
nyilatkozat-tervezetet Horváth Lajos szavazásra tette fel, s a
képviselők ellenszavazat nélkül, két tartózkodással egyetértettek
azzal.

    Ezt követően az Országgyűlés soros ülésszaka befejezte második
munkanapját. Az ülésszak csütörtökön a honvédelemről szóló 1976. évi
I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat feletti vitával
folytatódik.

    Az Országgyűlés második munkanapjáról tudósítottak: Baranyó
György, Baumann László, Berkics János, Bisztricsány Julianna,
Garajszki István, Farkas Attila, Kocsonya Zoltán, Nagy Attila, Szőke
László. (MTI)


1989. június 28., szerda 20:16


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD